TESZT – Tessék megragadni a God Arcokat, mert megint Aragami-vadászatra indulunk, úgyhogy aki azt kajolja, ha nagy szörnyeket lehet legyőzni, akkor a szellemevőhárom lesz az, amivel eltölthet pár órát, ámbátor rétegjáték révén nem biztos, hogy mindenkinek fekszik e valamivel átlag feletti alkotás.

Ezúttal a játék elején kapásból tutorialt kapunk a megfelelő játékmenet elsajátítása érdekében, hiszen a játék címében levő szellemfogyasztók dutyiban vannak, és a börtönben megtanulhatjuk megfelelően alkalmazni a God Arcokat és a Burstöket, majd kiszabadulunk és egy karaván tetején (Chrysanthemum – Krizantém, egy virág… ötletes… irtás, központunk pedig a teremtés egyik eleme) landolunk.

3 retae dog 

A God Eater 3 játék történetére szépen legyinthetünk, mert kb. annyi, hogy jaj, tinédzser börtöntöltelékekből világmentők lesznek, és a karakterek is olyan mérékben sztereotipizálnak, hogy csak ásítani lehet ezen. Ilyesmit már pár ezerszer láttunk, úgyhogy ezen egyértelműen a nullához konvergáló hangsúly volt (annak ellenére, hogy jelenetekből nem kevés lesz: itt lövi lábon magát a játék, hiszen jobban kidolgozott, esetleg megfelelően fejlődő személyiséggel rendelkező karakterek esetében talán maradandó emlékeket is hagyna bennem) – ehelyett inkább az akciózásra koncentrált a Marvelous. Ahogy az előző részekben, úgy itt is a God Arcokból lőfegyvereket (vagy akár kardokat, pajzsokat, variáció ezekben is elegendő van) lehet csinálni, és a hack’n’slash stílus is képviselteti magát, ám – tény, hogy Japánban 2018 decemberében, nálunk pedig februárban jött ki – nem lett olyan kifinomult a hentelés és kombózás mint amit márciusban a Devil May Cry 5-tel előhozott a Capcom (leszámítva azt a V nevű alakot). Igen, de a DMC 5-tel ellentétben akár négyen is közösen Aragami-vadászatra vállalkozhatunk, és így a nem éppen változatosnak mondható küldetések laposságát valamelyest áthidalhatjuk a kooperatív játékmenettel, amire nekem természeten nincs lehetőségem. Ha lett volna, akkor is gyorsan végeznénk jelentős részükkel, ugyanis a legtöbbjük (amik időlimittel IS rendelkeznek, amivel a Marvelous a feszültséget próbálja kelteni, de ezzel inkább lebuktatja magát) hat-hét perc alatt elintézhető…

És itt jön elő az, hogy a God Eater 3 hosszabb távon nem élvezhető. Úgyhogy csak rövidebb szakaszokban (Burstökben, hah), amihez akkor már inkább a Nintendo Switch port lenne a jó, hiszen felszállsz egy buszra, mész két küldetést, és már meg is érkezel a célpontodhoz. Eközben is persze fel fog bukkani az a sablon, hogy először kisebb Aragamik jönnek, aztán hirtelen jön a nagyobb, ami egyszer meghátrál gyógyulni, végül az is padlóra kerül. Unalmas. Még valami a God Arcoknál (amiket a tervrajzokkal fejleszthetünk osztályonként) – úgy érzékeltem, hogy inkább olyan attribútumokkal rendelkeztek, hogy inkább közelharcra kell kényszerülni, még a Burst támadásokkal is, amiket csapatosan is lehet csinálni, de a mesterséges intelligenciával ez nem éppen nevezhető egyszerű feladatnak (pedig érdemes használni őket, mert ezekkel lehet szintet lépni az esetünkben). Persze itt is van szintlépés az ability (képesség) pontokkal, így aki igencsak defenzív módon szeretne játszani (welcome to my world), akkor lehet például HP újratöltést is alkalmazni, hogy akkor ne legyen arra baj.

Onvagyunkline 

Ha esetleg online játszanánk, akkor kicsivel nehezebb dolgunk is lehet, ugyanis akár nyolcan is összeülhetünk, hogy egy erősebb, Ashborn típusú Aragamit is legyőzhessünk, és ez minden, csak nem éppen egyszerű feladat öt perc alatt. (Ez az időlimites baromság szerintem itt sem éppen értelmes elképzelés.) Online még inkább fel fog bukkanni az, hogy az Aragamikból változatosság nem nagyon van, és a vizualitás sem tűnik olyan hűdenagyonjónak.

A gombkiosztás is eléggé balfasznak tűnik, hiszen – és akkor itt a PlayStation 4-es gombkiosztást mondom – az R1 gombbal lehet váltani a God Arcok közelharci vagy lőfegyveres formátuma között, de ugyanezzel a gombbal lehet egyes támadásokat elindítani. Ja, és pontosan kell megállni a tárgyak felvételekor, mert ha rosszul pozícionáljuk magunkat, akkor arrébb rohanunk egy kicsit, mert itt is ugyanaz a gomb került alkalmazásra.

Átlagoshárom 

Aki szörnyeket akar vadászni, akkor ott a Monster Hunter sorozat. Nem szükségszerűen a Worldöt mondanám (azzal lett mainstream a széria – Monster Hunter Generations Ultimate a Nintendo Switchen tavalyról, tessék azt meglesni), de ott talán élvezetesebb a végeredmény, ugyanis a God Eater 3 egy hatfeles, nem több. Nem borzalmas, de vannak hibái, és bizony együltében nem nagyon ajánlok ezzel játszani, mert nagyon unalmassá válik, ha szólózunk. Szinte mindenben átlagos, talán a hangulata az, ami valamivel afelett van, ugyanis a játékmenetben a gombkiosztás butaságai, az időlimitezés, az ismétlődő küldetések és a karakterek teljeskörű kidolgozatlansága lehúzza a többnyire élvezetes harcokat. Úgyhogy nem nagyon ajánlom, esetleg egy YT videó alapján lehet dönteni róla…

-V-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

Kiadó: Bandai Namco

Fejlesztő: Marvelous

Stílus: szörnyvadász hack’n’slash

Megjelenés: 2019. február 8. (PS4, Steam), július 12. (Switch)