Menu

Star Wars Jedi Fallen Order – Az Erő vele van?

TESZT – A Star Wars franchise buktatóihoz is hasonlóan, Cal Kestis túlélte Palpatine legendás Order 66 parancsát. Ifjú hősünk azóta folyton bujkál, mint „melós srác”, a Bracca nevű bolygón. Nem csak a Császárság inkvizítorai elől rejtőzködik, hanem valahol saját démonjai elől is. Aztán mégis elindul számára az „ébredés” és a nagy kaland, ahogy a hagyományos, egyjátékos Star Wars TPS számára is itt lehet a megújulás, hiszen a Fallen Order tényleg jó játék.

 

„Egyszer, régen, egy távoli videojátékos érában” a Star Wars TPS-ek régen igencsak népszerűek voltak, hiszen készült ilyen cím a Baljós árnyakból is még PS1-re és PC-re, 1999-ben, aztán 2002-ben érkezett a Jedi Knight II: Jedi Outcast, 2003-ban pedig a Star Wars Academy, majd 2008-ban belekóstolhattunk az Erő Sötét Oldalába is a Force Unleashed 2008-as és a Force Unleashed 2010-es megjelenésével.

Miután a Disney felvásárolta a Lucasfilmet, illetve az EA megszerezte a Lucasfilm játékok jogait, ez sokáig nem tett túl jót a franchise-nak, hiszen a Disney törölte a 1313-at, amelyben Boba Fett kalandjaiban vehettünk volna részt és az EA pedig szintén beszántotta azt a cím nélküli open world akciókalandot, amelynek először Amy Hennig, majd Jade Raymond volt a direktora.

Ráadásul az EA valami olyasmit is nyilatkozott, hogy az egyjátékos címek nehézkesen mennek, így sokan kicsit szkeptikusan fogadták a Jedi Fallen Order bejelentését. Most viszont, hogy végigvittem az igencsak hosszú és nehéz hadjáratot, elmondhatom, hogy igencsak tisztességes címet tett le a Respawn csapata, még ha a spanyolviaszt nem is találta fel – és még enyhén fogalmaztam…

„Cal” of Duty

A Star Wars Jedi Fallen Order története a Sith-ek bosszúja film után játszódik, amikor mindegyikőjükre vadásznak és egész biztosan nem jó Jedi-nek lenni. Míg a már említett klasszikus Force Unleashedben az a feladatunk a Sötét Oldalra átállt Sith lovaggal, hogy egyenként levadásszuk a bujkáló Jediket, itt Cal Kestus szerepében éppen mi bujkálunk és ránk vadásznak. A Bracca bolygón élő, „melós” munkát vállaló hősünk egy merő félelem. Persze, el is jön az a nap, amikor kilétét felfedezik, mert kénytelen az Erőt használni, hogy egy barátját megmentse. Az inkvizítorok közül egyenesen Darth Vader saját tanítványa űzi Calt, hogy leszámoljon vele.

Később Calnak egy idős Jedi mester hátrahagyott Holocron üzenetein keresztül kell az Erőhasználat képességével rendelkező gyerekeket még a Birodalom előtt megtalálnia. Ebben két állandó társa: Cere, egy afroamerikai női Jedi és Greez, egy többkarú, vicces idegen lény (aki a hőseinket szállító Mantis űrhajó kapitánya) is a segítségére lesznek.

A harmadik, állandó társ pedig nem más, mint BD-1 nevű cuki kis robot, aki szüntelenül segíti hősünket a puzzle részeknél és a gyógyításban is egyaránt és legtöbbször Cal hátán utazik. Cal és BD-1 kapcsolata a játék sztorijának legerősebb része, nem véletlen, hogy az előzetes trailerekben is nagy hangsúlyt fektettek rá.

A sztori egyébként összességében igen jó, egy szimpatikus (bár nem kiemelkedően érdekes) főszereplő karakterrel, sok Greezhez kötődő humorral és Ceréhez kapcsolódó, múltbéli Jediket érintő információval. Egyedül talán az róható fel a történetnek, hogy már megint az unalomig ismert „Mester és tanítvány”-sémákat használja.

Prince of the Dark Souls Uncharted

Másrészről, a Respawn Entertainment alapvető koncepciója sem újdonság: egy kicsit mindenhonnan… „ihletet nyernek” (vagy lopnak – megfelelő aláhúzandó, aszerint, hogy ki mennyire allergiás erre). Van ebben a játékban minden, ami valahonnan visszaköszön, így a tesztem egyik kézenfekvő feladata, hogy ezeket egyenként kielemezzem. A játék kezdeti szakaszában egyébként folyamatosan azt éreztem, amikor ezekkel a játékelemekkel találkoztam, hogy „jó-jó, de láttam én ezt már valahol és ott egy fokkal azért jobb volt, de itt sem vészes”. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy ezek a játékelemek nem feltétlen passzolnak egymáshoz és a játék egyik jellemző hibája, hogy ez a „Frankenstein”-szerű összeállítás nem minden esetben működik jól.

Kezdjük mindjárt a játék vázával, amelyről ordít, hogy a készítők hatalmas rajongói a From Software által elkészített „Soulsborne”-sorozatnak. Csakúgy, mint Demon’s/Dark Souls 1-2-3-ban, vagy a Bloodborne-ban, hősünk, amikor a save pontoknál „meditál”, akkor, ha újratölti az elfogyott energiacsíkját és a BD-1 kis robot által nyújtott gyógyító/életerőt feltöltő készletet, az adott pályán lévő ellenséget is újra kirakja. Most, hogy már végigvittem a játékot, számomra elég egyértelmű, hogy ez a végletig időhúzó megoldás nem volt egy túl jó ötlet a fejlesztők részéről. Értem én, hogy ezzel akarták kitolni a játékidőt, de míg a Soulsborne-játékoknál, vagy a Sekirónál ez a koncepció a tökéletes, lévén a svájcióra pontossággal kidolgozott harc- és védekezési rendszer, illetve pályadesign azt meg is támogatták, addig itt sajnos ezek az elemek közel sem hibátlanok. A Fallen Orderben így egy kicsit olyan érzése van az embernek, hogy Soulsborne frusztráló részét beleerőltették a játékba, miközben a többi játékelem valahogy nem mindig passzol hozzá.

Itt nem csak a harcban való védekezésre gondolok, hanem más olyan fontos játékelemre, melyeket szintén más franchise-okból vettek át: az Uncharted, vagy a Tomb Raider falra mászós, szakadékon ugráló, vagy a Prince of Persia a falon futós részére. Ezek jók, élvezetesek, jól vannak integrálva a játék egészébe, de mégsem annyira precízek, hogy egy Soulsborne alapú játékhoz frusztráció nélkül illeszkedjenek. Ráadásul hiányzik például a Prince of Persia időt visszatekerése a falon futásnál, így, ha leesel, akkor nincs mese: a mélybe hullsz és életerőt veszítesz. Talán, hogy ezt a fejlesztők kompenzálják, a falon futós, falról-falra ugrálós elemeket kicsit lebutították, sokkal könnyebbek, egyszerűbbek és mondjuk ki: kicsit primitívebbek, mint a Prince of Persia Sands of Time óta bármelyik PoP-részben.

A hangsúly minden esetben a „kicsit” szón nyugszik, ugyanis egyik ilyen játékelem sem tragikusan gyengébb, sőt, még igen élvezetes is, egyszerűen csak a játék tesztelése során folyton a fejemben motoszkált a „láttam én ezt már valahol és ott egy fokkal precízebb, jobban kidolgozott volt” minden egyes ilyen máshonnan átvett játékrésznél.

Sorsok párbaja

Talán ezek után várható is, hogy maga a harc, illetve harcrendszer sem találta fel a spanyolviaszt, bár a játék ezen eleme rendkívül élvezetes és addiktív. Cal Kestis-szel rendkívül változatos ellenfelekkel kell megküzdenünk és egyre bővülő Jedi képességeink sem jelentenek garanciát arra nézve, hogy mindenkit levágunk. A játék nehézsége és kidolgozása is a Soulsborne-öket, – azon belül is a már említett Sekirót – idézik, megtámogatva a Jedi varázslatokkal. Míg eleinte Cal csak padawanként csetlik-botlik (illetve mi magunk, ahogy Calt irányítjuk) fokozatosan egyre erősebb lesz, végül a klasszikus Jedi-hősöket is megszégyenítő technikákkal fogunk majd rendet vágni birodalmiak, inkvizítorok és különféle szörnyek között.

Azért egyetlen pillanatig se higgyük, hogy könnyű dolgunk lesz. A már említett nehézség mellett sajnos az is jellemző, hogy a védekezés, félregurulás viszont egy fokkal pontatlanabb, mint a Soulsborne-ökben, míg a nehézség hasonló (főleg nehezebb szinten). Ez leginkább a boss-harcoknál dühítő, különösen az egyiknél, ahol több órába telt, mire végre sokadik próbálakozásra levágtam az illetőt. Nyilván nehezebb szinten még nagyobb kihívás megküzdeni ellenfeleinkkel, miközben a védekezés pontatlansága nem javul…

Látványjediség

A Fallen Ordernek a látvány tekintetében nem kell szégyenkeznie, bár azért nem annyira ütős, mint például a legutóbb általam tesztelt Death Stranding. Elég jelentős különbség van egyébként a konzolos és a PC-s verzió között, még a legerősebb Xbox One X esetében is (melyen a játékot alapvetően teszteltem) és az „Epic” beállításokkal felvértezett PC verzió között – nyilván az utóbbi javára. PC-n részletesebb a textúrák felbontása – ezt a környezeti elemeknél és az átvezetők során az arcoknál egyaránt megfigyelhetjük. A Bracca bolygó esős, csillogó felületei, a távolban látható birodalmi űrhajók sokkal jobban tudnak érvényesülni, de a két mellékkarakter, Cere, vagy Greez fizimiskája is számottevően kidolgozottabb a filmbetéteknél PC-n, mint Xboxon. Persze, ezek csak kiragadott példák, de ezúttal tényleg igazán jelentős a különbség még a jelenlegi generáció legerősebb konzolja és egy erősebb PC között is, amelyen minden Epic-re van állítva.

Ehhez persze tényleg egy igazán jó PC-re van szükség, mert a játék nincs tökéletesen optimalizálva. Az egyik probléma egyébként a régebbi processzorok túlhajtása, amely miatt sokszor szaggat be a játék, hacsak nem szedjük le a Nexusmodról az ezt kijavító patch-et hozzá.

Amit viszont nem sikerült még továbbra sem egy update-tel kigyomlálni, az a csúnya be-beszaggatás, amely például időnként Xbox One X-re jellemző.

Az Erő most az EA-vel volt

Ha nem is tökéletes a Fallen Order, mégis egy igazán jól eltalált, élvezetes szingli TPS, amely többé-kevésbé jól ötvözi a más játékokból „ihletett” (ellopott) játékelemeket. Persze, mindegyik egy fokkal gyengébb, mint ahonnan „átvették”, de még így is remekül fogunk szórakozni, amíg Cal bőrébe bújva felfedjük a Jedik titkait és saját múltját is. Kár volt az erőltetett Soulsborne-játékmenetért, amely azért gyakran okoz frusztrációt, de még ezzel együtt is elmondható, hogy az Erő most tényleg az EA oldalán állt.

BadSector

Sziasztok! Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patron adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

konzolk2

Pro:

+ Igazi, ízig-vérig Star Wars játékélmény
+ Nagyszerű harc, a fénykard és a varázslatok terén egyaránt
+ Remek sztori, érdekes karakterekkel

Kontra:

– Mesterségesen, feleslegesen elnyújtott játékidő, bosszantóan darálós részekkel
– Pontatlan védekezés
– Technikai problémák, bugok, szaggatás X-en


Kiadó: Electronic Arts

Fejlesztő: Respawn Entertainment

Stílus: TPS

Megjelenés: 2019. november 14.

Star Wars Jedi Fallen Order

Játékmenet - 7.6
Grafika - 8.2
Történet - 8.4
Zene/audio - 8.6
Hangulat - 8.2

8.2

KIVÁLÓ

Ha nem is tökéletes a Fallen Order, mégis egy igazán jól eltalált, élvezetes szingli TPS, amely többé-kevésbé jól ötvözi a más játékokból „ihletett” (ellopott) játékelemeket. Persze, mindegyik egy fokkal gyengébb, mint ahonnan „átvették”, de még így is remekül fogunk szórakozni, amíg Cal bőrébe bújva felfedjük a Jedik titkait és saját múltját is. Kár volt az erőltetett Soulsborne-játékmenetért, amely azért gyakran okoz frusztrációt, de még ezzel együtt is elmondható, hogy az Erő most tényleg az EA oldalán állt.

User Rating: Be the first one !

Spread the love

No comments

Vélemény, hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu

https://smallseotools.com/