FILMKRITIKA – Végső szakaszába ért nemcsak a Star Wars harmadik trilógiája, hanem egyben „a Skywalker kora” története is lezárult. A Skywalker kora egyben a klasszikus, mesés elemeket is használó űroperák végét is jelentheti. Kritikánk teljesen spoilermentes.

 

Negyvenkét éve került először mozikba a legelső, eredeti Star Wars film: az Új remény, amellyel az akkor már nem kezdő, de még karrierje elején lévő George Lucas (az Amerikai graffiti és THX előzték meg a Csillagok háborúját) fejé tejére állította nemcsak a sci-fi műfaját, hanem egész Hollywoodot. A klasszikus meseelemeket szándékosan felhasználó, eszképista, sci-fi/fantasy film alapvetően egy borzasztóan egyszerű történetet takart, ám ez az alkotás a teljes forgatókönyvnek csak egy része volt és a folytatások, előtörténetből azóta már tudjuk, hogy mennyire hihetetlenül komplex univerzumot dolgozott ki a fiatal rendező, aki eredetileg csak azért írta az egyetemen szakdolgozatát a mesék világáról, hogy megússza a katonaságot.

A Csillagok háborúja varázsát, sikerének kulcsát persze lehetetlen megfejteni, mert ha elemeire szétszednénk a filmet, önmagában semelyik komponense sem tűnne annyira lehengerlően meggyőzőnek, hogy ekkora dicsőségre legyen ítélve. A mese varázsa, a karakterek és az őket megszemélyesítő színészek utolérhetetlen kémiája, a Jó és a Rossz küzdelmének egyszerre mérhetetlenül egyszerű és ugyanakkor rendkívül komplex meséje, mely már az első filmből is felsejlett – bár természetesen csak a folytatásokban bontakozott ki – egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a Csillagok háborúja igazi kultikus franchise-zá váljon.

Nem mese ez, Disney

Hogy miért írtam ezt a hosszú felvezetést? Azért, mert úgy gondolom, hogy (és  a közismert Disney-ellenességben nem lesz népszerű, amit most írok) sok tekintetben igazságtalan volt az új trilógia iránti sugárzó gyűlölet a rajongók részéről. Az eredeti trilógiához egyszerűen lehetetlen felérni, én magam már a harmadik film: a Jedi visszatér második felét is az akkor már termékekben, játékfigurákban, merchandise-ban gondolkozó George Lucas részéről is jóval gyengébbnek éreztem az ewok macikákkal, meg a tipikusan hollywoodi folytatásokra jellemző, ötlettelen, jellegtelen második Halálcsillaggal.

Viszont a mostani, új trilógiával J.J. Abrams és Rian Johnson igyekeztek megoldani a lehetetlent: egyszerre elmesélni egy modern, komplex történetet és ugyanakkor a régi filmek, illetve a Star Wars univerzum varázsát is visszahozni. Ez valóban nem sikerült teljes mértékben, ezt kár is lenne tagadni. Már csak azért sem, mert azok a sztárok, akik az eredeti filmekben mindent beleadtak, már egyszerre öregedtek meg és ábrándultak ki is abból a túlkommerszializált Star Wars meséből, amivé maga George Lucas változtatta a franchise-t (ez főleg az egyik legfontosabb Star Wars karakterre: a Han Solót alakító Harrison Fordra igaz). Másrészről pedig egyszerűen lehetetlen visszaadni az első filmek sokkal letisztultabb báját, úgy, hogy közben egy teljesen modern történetet is kapjunk.

A Sötét oldal erősebb, mint valaha

A hosszú felvezetés és indoklás után először is le kell szögeznem, hogy akik nem szerették az első részeket, nem a Skywalker korában fogják megszeretni. Igen, Daisy Ridley továbbra is az a határozott, kemény, karakán, fiatal nő, akinek az első két részben megismertük. Igen, vannak olyan motívumok a filmben, amelyek kissé „kibeszélnek” a jelenlegi általános politikai helyzetre vonatkozóan. Igen, vannak logikátlanságok, plot hole-ok a filmben, vagy olyan események, amelyek a Star Wars univerzum saját fizikai törvényeinek sem felelnek meg. És nem, Oscar Isaac Poe Dameronja nem lett egy érdekesebb, Han Solót némileg helyettesítő karakter, bár most megpróbáltak nagyobb súlyt adni figurájának.

A Skywalker kora egy felnőtt, érett Star Wars film.

Ugyanakkor ebben a filmben olyan elementáris erővel próbálják visszaadni a súlyosabb, tragikusabb – inkább a Birodalom visszavágra emlékeztető – Star Wars hangulatot, a fontosabb szereplők drámája, karakteríve annyira jól ki van dolgozva, hogy nincs az a blazírt néző, aki vállat rándítana a film megtekintése közben.

Olyan helyszínekkel találkozunk a film során, amelyek egész egyszerűen lélegzetelállítók, kidolgozásukban, sötét hangulatukban egyaránt. Ez egy tragikus mese, Palpatine sem véletlenül került ismét vissza a történetbe.

Ami alapvetően tetszett a filmben, hogy itt most tényleg súlya van annak is, hogy mit jelent Jedinek lenni és mit jelent a Sötét Oldalon állni – főleg a két főszereplő karakter tekintetében. A film utolsó szakaszában ez az élet-halál harc oly mértékben eszkalálódik, hogy a katarzis átérzése nálam nem is maradt el.

Történet, látvány, akció

A Skywalker kora meséjének első szakasza talán kicsit megsínyli a némileg hosszúra nyújtott expozíciót, de a hőseink által végzett kutatás, illetve a kereséshez kapcsolódó történeti szálak és helyszínek kidolgozása szerintem érdekesebbek és finomabban ki vannak dolgozva, mint az első két film alapmotívumai. Rey (Daisy Ridley) emellett tovább kutatja a saját múltját, Poe Dameron (Oscar Isaac) és Finn (John Boyega) pedig vele tartanak.

mintha egy egész történeten keresztülívelő „mexican standoffal” lenne dolgunk

Mindkét férfikarakternek fontos szerepe van ebben a részben, de most sem elég érdekesen kidolgozott, vagy hangsúlyos karakterük, ez kétségtelen hibája a filmnek és emiatt is érezhetik majd „feministának” az alt right gondolkodásmód hívei, vagy azok, akik feministának tartották az első két részt, hogy ez is az. Nem, valóban nem azért, mert nincsenek férfifőszereplők a filmben, hanem azért, mert bár vannak, de érdektelenebbek – főleg a Boyega által alakított Finn. Finn karaktere egyébként ugyanúgy elveszíti „identitását”, amitől igazán érdekes volt még az első filmben: a meghasonlott, dezertált Első Rend birodalmi gárdista figuráját, ahogy Han Solo is pusztán a lázadók oldalán álló parancsnok volt már a Jedi visszatér második felében, és az eredeti laza, sármos, nagy dumás, fineszes csempész karaktere nála is szertefoszlott. Poe Dameron „kétes múltjára” vonatkozóan ismét találunk utalásokat, de ezek őszintén szólva kicsit érdektelenek és nem is túlzottan eredetiek.

A fő konfliktus azonban itt Rey és Kylo Ren (Adam Driver) között forrong, akiknek Palpatine karaktere ad egy harmadik érdekes, aránylag jól kidolgozott szálat – mintha egy egész történeten keresztülívelő „mexican standoffal” lenne dolgunk.

A fénykard-párbajok, inkább eredetiségükkel és drámaiságukkal próbálnak hatni és nem azzal, hogy agyonkoreografálták őket, mint a prequel Obi-Wan párbajaiban. Ezáltal egyben realisztikusabbak is (hasonlóan a legelső trilógiához), de ez ismét egy olyan pont, amely a prequel látványvilága után áhítozó nézőnek nem fog tetszeni. Az üldözéses, bolygófelszínen zajló, vagy csillagháborús akciójelenetek viszont egyszerre látványosak és kreatívok is, garantáltan átjön, amit egy „Csillagok háborúja” filmtől ezen a téren elvárunk.

Star Wars 2019

A Skywalker kora egy felnőtt, érett Star Wars film, amelyben az Ébredő Erővel ellentétben Abrams ezúttal nem próbál meg görcsösen visszanyúlni a régi Star Wars filmek motívumaihoz és hangulatához. Nincs benne cukiskodás, karácsony előtti merchandising sem – ezt meghagyták az (egyébként összességében szintén színvonalas) Mandalorian sorozat a Baby Yodájának. (A humor forrása most leginkább a régi kedves robotjainkhoz és főleg: C3PO-hoz kötődik.)

Komoly, zord összecsapás ez a Jedi és Sith rend között, amelyet Palpatine karaktere erősít meg. Hogy mennyire méltó zárása, vagy sem a Skywalker-családhoz szorosan kötődő Star Wars filmeknek, azon szerintem még sokan, sokáig fognak vitatkozni. Én már nem kötődöm olyan szorosan az eredeti Star Wars koncepcióhoz, bár még mindig a legelső film a kedvencem, amelynek most fogom majd megnézni a Harmy’s 2.7 despecialized verzióját. Viszont nekem a Skywalker kora hozta azt, amit egy klasszikus, remek hangulatú, komoly, sci-fi/fantasy space operától 2019-ben elvárok.

-BadSector-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!