FILMKRITIKA – A tenger mélyén játszódó, erősen az Alienre hajazó horror, Kristen Stewarttal a főszerepben: nagyjából így lehetne összefoglalni a magyar Árok (angolul: Underwater) címmel ellátott alkotást. Nagyjából tényleg ezt a három dolgot lehet belőle kiemelni, a kérdés csak az, hogy vajon mennyire nyújt kellemes borzongást William Eubank filmje?

A világűr mellett a tenger legmélye a másik állandó helyszín, amely örökös fejtörést okoz az emberiségnek és éppen ezért ideális helyszín mélytengeri szörnyek megjelenítéséhez. Ahogy az ember egyre agresszívabban fúr mélyre és mélyebbre, így korábban ismeretlen élőlényekkel találkozhat, akik korántsem veszik jó néven, ha az életterükbe az ember behatol. Nagyjából ez a koncepciója az Ároknak is, amely egyszerre vesz át elemeket a bevezetőmben említett Nyolcadik utas: a Halálból, illetve a Mélység titkából is. Sajnos azonban nem csak nem túl eredeti ez a megoldás, de ráadásul ennél a két filmnél még érezhetően gyengébb alkotással is van dolgunk.

Kristen és a Marianna-árok feneke

A sztori szerint egy mélytengeri fúrócsapat állomása egy vízalatti földrengéstől megy tönkre, ráadásul nem is akármilyen mélységről van szó, hiszen a 11 km mély Mariana-árok fenekéről beszélünk. Persze ez még csak az egyik probléma, ugyanis az egyik tárnából hátborzongató szörnyek törnek elő, amelyek a túlélőkre vadásznak. Igen, ismét csak az Alien újabb másolatáról van szó, amely a víz alatt és nem a világűrben játszódik.

Ha már fenekeket emlegettünk, akkor a főszereplő Norah (Kristen Stewart) egy szál bugyiban lévő fenekét is összehasonlíthatják a rajongók Sigourney Weaver-ével, ugyanis a film „természetesen” ezen a téren is koppint egy jó nagyot a Ridley Scott klasszikusról. A különbség csak annyi, hogy itt nagyon izgulni nem fogunk, miközben a szörny ott csorgatja a savas nyálát valahol a közelben.

Érdekes módon azonban talán az egyedüli igazi pozitívum pont Kristen Stewart alakítása, aki legalább igyekszik ismét valamit hozzáadni a szerepéhez, nem csak unottan eljátssza, mint Vincent Cassel a sajátját, akire szerintem szinte rá sem ismer senki a Gyűlölet című filmből és nem csak azért, mert megöregedett. Persze, valahol érthető, hogy Lucien kapitányt – aki kb. a Tom Skerrit által alakított Dallas kapitány klónja az Alienből – nem túl felemelő érzés eljátszani.

Nem félünk a farkastól

Az Árok talán legnagyobb hiányossága ugyanis, hogy erős kihívásokkal küzd a feszültségteremtés terén. Mindazok a feszültséget létrehozó filmes eszközök, amelyek például a jóval kisebb költségvetéssel elkészült, 1979-es Alient, vagy akár korábban Alfred Hitchcock filmjeit oly zseniálissá tették, ebből a filmből egyértelműen hiányoznak.

A félelemkeltés nagyjából a jump scare-ekre (melyekből kettővel találkozunk a film során) és a szörnyek kidolgozására korlátozódik, a horrorjelenetekből pedig alig látni valamit. Emiatt az Árok inkább egy mélytengeri thrillerre emlékeztet, mint egy horrorfilmre, pedig az eredeti műfaja alapján annak szánták.

Természetesen hőseink az események során hullani fognak, mint a csalinak használt legyek – gondolom, efelől senki sem voltak kétségei. A haláljelenetek valami elképesztően szánalmasan kiszámíthatók, ha a rendező kiírta volna a valahová, hogy „és akkor XY most meg fog halni”, akkor sem lehetett volna egyértelműbb.

A mélyben maradt

Az Árok sajnos szinte minden szinten a szigorú középszintet (vagy még az alattit) képviseli, az pedig manapság egy horrornál édeskevés. Nem elviselhetetlenül rossz, egyszerűen csak semmilyen tekintetben sem kiemelkedő, vagy emlékezetes. Egyedül Kristen Stewart alakítása, illetve a főszörny kidolgozása említésre méltó, de utóbbiból sem látunk túl sokat, és a feszültség hiánya okán túlzottan nem fogjuk értékelni azt sem. Lehet, hogy békén kellene már hagyni az Alient és nem rendre lekoppintani? Csak egy ötlet…

-BadSector-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!