TESZT – Képregényből Blacksad: Under The Skin játékadaptációt csinálni nem biztos, hogy olyan könnyű. Ebben az esetben ez szerintem sikerült, és egy olyan noir nyomozás látható, amiben az antropomorf állatok körüli események kellemesek, de nem olyan tökéletesek, hogy hosszú távon is emlékezetesek lehessenek.

A megközelítőleg tíz órát igénylő Blacksad: Under The Skin játékot alapból mondom, hogy nem ajánlom azoknak, akik nem tartják elfogadhatónak, hogy mindenki egy állat.

Frank Sinatra – New York, New York

Mármint medve, macska, satöbbi – nem véletlen az antropomorf jellemző -, és azért itt-ott felnőttesebb sajátosságokat is kaptak. Olyanokat, amiket egy idő után nem lehet nem észrevenni. Amúgy pedig olyan érzésem támadt, mint egy Telltale-játék esetében – valahogy a párbeszédrendszer révén ez a csapat alkotása ugrott be, de itt azért kicsit sajátosabbra van véve; macska révén a képességeinket itt-ott be kell vetni a nyomozásunk során, és nem, nem olyan high-tech módon, mint a Batman esetében. (Blacksad komolyan úgy néz ki, mint a Denevérember. JUST LOOK AT HIM!) Ja, és amikor összeáll a fejünkben az esemény, az is egyrészt a Batmanes nyomozásra emlékeztett asszem az első évadból (rég volt, hülye vagyok, meg demotivált), továbbá a szintén Microids által kiadott Agatha Christie: The ABC Murders is ilyesmivel élt, de ott Poirotnak komolyabb, összetettebb ügyeket kellett fejben rekreálnia.

New Yorkban járunk, az 1950-es években. Egy boxklub feje, Joe Dunn meghal, és a lánya, Sonia felbérel minket, hogy nézzünk utána az ügynek, illetve annak, hogy Bobby Yale, aki a klub tagjaként egy fontos mérkőzésben lépett volna a porondra, miért is tűnt el. És a noir, 50-es évekbeli stílus jelen is van, de egyfajta kettősség állt fenn az egész játék során. Egyrészt az, hogy hiányzott a dinamika, mert gyakran éreztem úgy, hogy na, most beindul a sztori, óh, for crying out loud, most meg megáll megint; továbbá nem biztos, hogy az antropomorf, emberi állatok miatt komolyan vehető-e ez – itt nem arra gondolok, hogy a látvány szokatlan, hanem valahogy a hatás nem nagyon lett eltalálva.

Mondjuk úgy, hogy emberekkel a thrilleres stílust eltalálták volna. Itt gyors hajtűkanyarral visszatérnék a dialógusokra – ezek időzítettek, és vannak QTE-s jelenetek is, amik szerintem nem nagyon illenek egy ilyen játékba. (Meg még azt is mondanám, hogy talán az időzítéssel sem adtak olyan sok lehetőséget – könnyen el lehet rontani ezeket. Könyörgöm, miért kellett ez egyáltalán ide?) A kezelés szerencsénkre eléggé könnyű, így arra nem lesz panasz, és nem kell attól sem tartani, hogy egy point’n’click címről van szó, mert nem ez a helyzet. Ezeken túl még szerintem ki kell emelni, hogy a Blacksad karakterei kockázatot vállaltak azzal, hogy a 2D-s képregényből kiléptek egy 3D-s játékadaptációba. Itt el lehetett volna csúszni rendesen, de nem így történt: megfelelő a kinézet.

Moby feat. Debbie Harry – New York, New York

A hírekben meg lett korábban említve (na vajon ki által), hogy a szinkron az egyik trailerben nem volt a helyzet magaslatán. Ez sajnos megmaradt. Blacksad karakteréhez egyáltalán nem illik ez a hang. Abszolút nem. Franciául ajánlom (egy belga és egy montreali, angolul is nagyon jól tudó ismerősöm is inkább a franciát mondta jobbnak… hiszek nekik), mert nem tűnik érzéstelennek. Értem én, hogy noir, de még nekem is több emberiség van a démoni hangomban, holott belül halott vagyok. Ezen bukta a nyolcast a Blacksad, akit amúgy nem lehet olyan szabadon mozgatni ide-oda, mint egy Telltale-alkotásban, de ide-oda el lehet küldeni őkelmét, hogy a karaktertől/tárgytól/helyzettől függően reagáljon nyomozókandúrunk arra, amire – vagy akire – böktünk.

Hat befejezés van a játékban, de addig itt-ott egy bug bejöhet, de közben legalább a gyűjthető matricákat meg lehet találni, és a vizualitásban magában is itt-ott gyönyörködni. Meg a hangeffekteken csodálkozni, mert itt is valamelyest befejezetlen érzése van az egésznek (de nem olyan szinten, mint a Ride to Hell: Retributionnek). Úgyhogy az alap elképzelésen a kidolgozottság az, ami miatt bukja a hétfelet is a Blacksad, és közel van ahhoz, hogy 7-es se legyen, de konkrétan extra időt szántam arra, hogy franciául belenézzek az amúgy kellően nyugtató, és itt-ott hatásos zene mellett a stáb hangjaiba.

Billy Joel – New York State Of Mind

Úgyhogy a Blacksad: Under The Skin egy hetessel zár, ami azért valamelyest jóindulatú értékelés (pl. a Terminator: Resistance-et is magasabban értékeltem, de a hazai sajtóban láttam rá 7-est adni, és az is jogos), de megérdemli, mert az errefelé szerintem nem nagyon ismert franchise talán nagyobb szinten is lábra tud kapni. A történet jó, az audió nem annyira, a tempó kérdéses, a játékmenet problémás, és hangulatban is jó – szerintem megér egy próbát, ha a Telltale vagy a Dontnod játékai bejönnek, és nem zavaró, ha állatvilágba kerülünk. A Microids ismét egy korrekt játékot adott ki, de talán az angol szinkronra odafigyelhettek volna.

-V-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

Kiadó: Microids

Fejlesztő: Pendulo Studios, YS Interactive

Stílus: Kaland

Megjelenés: 2019. november 14.