FILMKRITIKA – A harmadik Bad Boys még Michael Bay nélkül is a kilencvenes évekbe röppent vissza, egész konkrétan a B kategóriájú, VHS bestseller-gyanús filmek korszakába. Nehéz eldönteni, hogy Will Smith és Martin Lawrence párosa azért öregedett-e ki a szerepből, mert ténylegesen idősebbek, vagy mert egyszerűen ez a műfaj már rettenetesen megfáradt.

 

Töredelmesen be kell vallanom, hogy a Bad Boys első két része nekem kimaradt. Őszintén szólva, amikor a Michael Bay által rendezett két film 41/100 és 38/100-as értékelésére sandítok, akkor annyira azért nem bánom, de minden kétséget kizáróan pontosabban tudnám elemezni a Bay akciófilmes stílusjegyeit hordozó alkotások és a mostani Adil El Arbi és Bilall Falah rendezőpáros által készített B mozi közti különbséget. Így viszont be kell érnetek azzal, hogy ezt a „hamis-Bay”-es, álretro-alkotást hova helyezném így 2020-ban.

“Bad boys, bad boys whatcha gonna do,

… whatcha gonna do, when they come for you” – énekelte az Inner Circle (és nem Bob Marley, ahogy ez a Google/Youtube első találatában tévesen szerepel!) a nyolcvanas években és számomra ez fülbemászó a reggae dal a valódi amerikai zsaruk munkáját bemutató, Cops című reality tévésorozatát jelentette, amelyet anno nálunk az akkor még fogható Sky One-on láthatta a magyar néző. Nyilván, ezeknek az égvilágon semmi köze sem volt a filmvásznon látható akciófilmekhez, viszont a kérdés most 2020-ban már nem is az, hogy a „rossz fiúk mit csinálnak, amikor a zsaruk értük jönnek”, hanem az, hogy ezek az öregfiúk „whatch they gonna do”, már 50 felett járva a 25 éve elkészült első film után.

A film legnagyobb tanulsága számomra az, hogy egyáltalán nem a két sztár öregedett meg, nem a reflexeikkel, vagy akár az egyébként erősen limitált (de a szerepeikhez passzoló) színészi játékukkal van baj, hanem azzal, hogy az ilyen típusú „ál-kilencvenes évekbeli” akciómozi egész egyszerűen már nem működik.

Maga Will Smith egyébként top formában van, vagy legalábbis egy 10-15 évet biztos letagadhatna az 51 éves korából, csak éppen az uszkve 30 év alatt, amióta a filmes pályán van, az égvilágon semmit sem fejlődött a színészi repertoárja, most is ugyanazokat a grimaszokat vágja, ugyanazokat a laza (vagy annak szánt) poénokat ereszti meg, és szinte ugyanazokat az akciójeleneteket játssza el. Ha bírod az alakításait, akkor úgyis tudod, mire számíthatsz, ha pedig nem, akkor nem ebben a filmben fogod megszeretni.

Ráadásul találkozunk egy olyan motívummal ebben a filmben, amely egy másik agyzsibbasztóan ostoba Will Smith-alkotásban is az alapötlet volt, szóval az amerikai argós (és magyarra nehezen lefordítható) „cringe” most is a film alaphangulatához tartozik.

Dinamikátlan duó

„We are not too old for this shit!” – üvöltötte Mel Gibson a Halálos fegyver 3-ban, egy másik zsarupáros buddy-moziban, ahol a kémia működött a két főszereplő között. Ebben a filmben ez borzasztóan erőltetett, részben az ostoba forgatókönyv, részben a két sztár különböző szellemi és testi kondíciója miatt is (amely persze 25 éve még nem volt jellemző). Elég félelmetes például, hogy Martin Lawrence már-már hasonlít arra a „Gagyi mamira”, akit három filmen keresztül is alakított (egy idős, afroamerikai nőnek álcázott zsarut alakított ebben a bűnügyi filmvígjáték-sorozatban.)

Mindkét sztár, külön-külön is erőlködik a saját szerepében. Will Smith nyögvenyelősen hozza a múltja által kísértett, ötven év felett is fenegyerek zsarut, aki hol laza próbál lenni, hol pedig erőltetetten érzelmes. Martin Lawrence pedig szintén nehézkes a komikus karakterének megformálása terén. Erről persze kevésbé ő és inkább a bugyuta forgatókönyv tehet, amely teljesen hiteltelen bohócot csinál belőle.

A két idősebb zsarut egy fiatalabb rendőrökből álló speciális csapat segíti, köztük a rendkívül intenzív tekintetű Paola Nuñez, a csapat női vezetője, akiről kaján vigyorral, időnként megjegyzik a társaik, beosztottjaik, hogy „ti biztos kavartatok!”, ami aztán tényleg, roppantmód, annyira életszerű, pláne a mostani #metoo-hisztik közepette. A csapat tagjai egyébként egész eredeti, jól kitalált figurák, talán egy Mission Impossible-be jobban beleillenének, mint ebbe a filmbe.

Meg kell még említeni a Kate del Castillo alakított Isabelt, a „boszorkány” főgonoszt is, aki egyébként egy egész érdekes karakter és rendkívül vonzó nő is egyben, a forgatókönyv, az ő történeti szálát elmesélő, kezdetben egész hatásos nyitójelenet után gyárt belőle állandóan telefonálgató, és mexikói, vudu-átkokat érthetetlenül mormogó boszorkát, a hozzá kapcsolódó befejezés pedig egyszerre klisés és idétlen. Nagy kár érte, mert amúgy az összességben bugyuta forgatókönyv kiemelkedő figurája lehetett volna.

Retroakció

Aki csak az akciójelenetekért ül be a filmre, azért összességében nem fog csalatkozni. Az akció úgy tudja a Michael Bay-re jellemző extravagáns megoldásokat felsorakoztatni, hogy azért hozzá képest egy fokkal realisztikusabb képsorokat láthatunk – természetesen a robbanások most sem hiányoznak. Will Smith bírja „gyűrődést”, bár kevesebb akciót láthatunk tőle, mint legutóbbi kémthrillerében, a Gemini manben.

We are too bored for this shit?

A Bad Boys összességben egy olyan tisztességes iparosmunka, ahol az agyzsibbasztóan buta történet, a két sztár elég gyenge összhangja, vagy az általában elég béna poénok terén ugyan rezeg a léc, de ha csak szigorúan egy akciódús popcorn-mozira ülsz be, akkor nagyon nem fogsz csalódni. Will Smith kora ellenére jó kondiban van, és bár a színészi képességei harminc év alatt semmit sem fejlődtek, aki kedveli, az most sem fog benne csalódni. Martin Lawrence már jobban megöregedett és komikusi képességei sincsenek már topon, így a hozzá kötődő erőltetett jelenetek már inkább lehúzzák a filmet. Michael Bay szellemisége néhol talán hiányzik, máshol kevésbé, de az biztos, hogy egy 2020-as akcióvígjátékhoz ez édeskevés.

-BadSector-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!