FILMKRITIKA – 1917-ben járunk, Javában zajlik az I. világháború, amikor két fiatal brit katonát egy pokolian veszélyes küldetéssel bíznak meg: az ellenséges vonalon kell áthatolniuk, hogy egy üzenetet kézbesítsenek egy másik hadtestnek. Egy napjuk van, hogy célhoz érjenek, különben 1600 társuk – köztük egyikük testvére is – odavész. A két katona különböző hozzáállással indul neki a német frontnak és a halálos veszélyeknek…

 

A kiégett és cinikus első világháborús katona, Schofield őrvezető (George MacKay) már csak túlélni akarja az első nagy világégést, a nagy, hazafias eszmék, hősies tettek hidegen hagyják, de már kimenőre sem akar hazamenni, mert annál rosszabb a visszatérés. Barátjával, Blake őrvezetővel (Dean-Charles Chapman) éppen alszanak, amikor Blake-et felébresztik és azt a parancsot kapja, hogy vigyen magával valakit egy feladatra, amelyet majd később mondanak el nekik. Blake szinte gondolkozás nélkül Schofieldet választja, nem sejtve, hogy milyen útra kell majd vállalkozniuk…

Európai apokalipszis most

Az 1917 a klasszikus háborús filmek műfajának egy kifejezetten erős darabja, és persze sok hasonló vonást is felfedezhetünk régebbi, klasszikus, vagy újabb filmekkel is egyaránt. A klasszikus road movie elemeit felhasználó cselekmény némileg az Apokalipszis most-ot idézi, viszont itt csak két katona küldetését és történetét ismerhetjük meg, kettőjük viszontagságai, párbeszédjei és interakciói alkotják a film fő vázát. A sztori e két őrvezető szemszögén keresztül mesél el egy rendkívül egyszerű és – a fő küldetés célját leszámítva – „földhöz ragadt” történetet.

A Midway-jel ellentétben itt – egy-két rövid jeleneten kívül, melyben többek között Colonel MacKenzie szerepében egy rövid kameo erejéig láthatjuk Benedict Cumberbatch-csot – itt nem találkozunk parancsnokokkal és hadvezérekkel, akik a stratégiai térkép fölé hajolva komplex parancsokat osztanak ki, a film célja sem az, hogy egy bonyolult hadművelet részleteit mesélje el, hanem az egyszerű katonák perspektívájában mutatja be a háború abszurditását és rettenetét.

Vágás csak sebek formájában?

Az Oscar-díjas Sam Mendes (Skyfall, Amerikai szépség) gyönyörűen fényképezett, elképesztően feszült atmoszférájú filmjének egyik különlegessége, hogy szinte vágás nélkül kerül a nézők elé a két katona élet-halál harca, olyan érzést keltve, mintha valós időben követnék nyomon az izgalmas akciókat.

Mendes keze alá az Oscar-díjas Roger Deakinst (Szárnyas fejvadász 2049, Sicario – A bérgyilkos) dolgozott, akinek erőteljes képei az 1917 legnagyobb pozitívumai közé tartoznak. Időnként sokkoló jelenetekkel is találkozhatunk, de azért a háború borzalmait nem ábrázolja olyan plasztikusan, mint a műfaj keményebb darabjai.

Hősi eposz, vagy túlélő horror?

Az egyedi filmes eszközöket és képi megvalósítást leszámítva az 1917 történetvezetése viszonylag hagyományosnak mondható, a forgatókönyv nem használ például olyan bonyolult idősíkváltást, mint Christopher Nolan a Dunkirkben. Meglepően „hősiesnek” tűnhet a történet is, mely során a két katona mindenáron teljesíteni akarja küldetését, de a jellemfejlődés nagyon is a helyén van mindkettőjük esetében, még akkor is, ha különböző módon motivált karakterekről beszélhetünk. Különösen jól kidolgozott ez az eleinte elég cinikusnak tűnő Schofield esetében, aki tulajdonképpen a film igazi főszereplője. Ebben a tekintetben a sztori valamelyest az Apokalipszis most megfordítottja, hiszen ott a Martin Sheen által alakított főszereplő vált saját küldetése iránt egyre kevésbé elhivatottá.

A film nagy erőssége a feszültség adagolása, és az egyszerre dinamikus és egyedi megoldásokat bemutató akciójelenetek ábrázolása. Látszik, hogy Sam Mendes ezen a téren igazi veteránná vált a James Bond film (Skyfall és SPECTRE) rendezésének köszönhetően is. Azért nem heroikus megoldásokat, vagy a 007-es ügynök hajmeresztő jeleneteit láthatjuk, de bizonyos tűzpárbajok sokat köszönhetnek a 007-es filmeknek.

Az év filmje?

Az 1917-et több Oscarra is jelölték és sok szempontból tényleg egyedi, izgalmas és korszakalkotó, de várhatóan azért nem lesz év filmje. A film kevésbé képes sokkolni, egyes jelenetek, vagy dialógusok kissé mesterkéltek, illetve Dunkirkhez mérhető egyedi mondanivaló, történeti struktúra, vagy a más szempontból forradalmi megoldások is kicsit hiányoznak. Ettől függetlenül az 1917 a kifejezetten jó háborús filmek közé tartozik és a műfaj rajongóinak természetesen kihagyhatatlan darab.

-BadSector-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!