TESZT – Dmitry Glukhovsky fiatal kora ellenére (jelen pillanatban negyvenéves az úr) nagyot alkotott a Metro-regényekkel. A Metro 2033 az 1997 és 2002 között íródott, szóval tinédzserként állt elő remekművével, amelyet az ukrán 4A Games nyolc évre rá videojáték formátumba öntött. Majd a történetet továbbvitte 2013-ban a Last Light, immáron eltérve a hivatalos folytatástól, ami Metro 2034 névre hallgat. A két játékból 2015-ben készült konzolokra egy Redux verzió, melynek most jelent meg a Nintendo Switch verziója.

Úgy gondolom, hogy nagyon gyakori kezd lenni, hogy a kurrens generációs konzolokra új címek helyett csak újracsomagolják a régieket, vagy legalábbis azokat, amelyek az utóbbi 2-3 évben jelennek meg. Tény, hogy a 4A Games mindkét játéka igen jól teljesített, de szerintem ezzel várni kellett volna egy kicsit.

Nem mondom, hogy technikailag gyenge a cucc, félreértés ne essék: nagyon látványosan megy röccenés nélkül 1080p-n a játék (amely ráadásul PC-n még egy atomerőművet is be tud szaggatni, ha a supersamplingelt antialiasingot bekapcsoljuk), de aki esetleg játszott már mindkét résszel, annak csak úgy tudnám ajánlani, ha tényleg érdekli őt a franchise.

„Hé te ott! Igen, te! Te voltál az, aki nem költött légkondira a metrókocsikra a költségvetésből???”

2033

A 2010-es első rész négy évvel később picit furának hat. Nem a játékmenettel van problémám (túlélőhorror, törnek a gázmaszkok, mi pedig a túlélésért küzdünk, nem egy alkalommal ijesztésre játszva – korrekt, mégpedig nagyon), hanem a technikai kivitelezéssel. Nem érzem jól sikerültnek a portot. Kifejezetten a karakterek kinézeténél tűnt fel számomra, hogy valami nem stimmel velük. Érződik, hogy ezt bizony nem a minap rakták össze ukrán barátaink. Tehát kimondhatom: itt még lett volna mit javítaniuk.

Játékmenet. Nos, a lopakodós részek ezúttal nem voltak problémásak, itt érzéseim szerint lejjebb vitték a nehézséget, hiszen igyekeztek a Last Light-tal közelebb hozni egymáshoz a két játékot, hogy ne legyen nagyon feltűnő a különbség köztük. A nehézségi szint lejjebb nyomása másutt is észrevehető, mégpedig a kezünkben szorongatott fegyvereknél. Több a töltény, mint az eredeti kiadásban. Persze attól még könnyedén tolhatunk egy hátast, ha rosszkor töltünk újra!

Pozitívumként felhoznám a megvilágítás másságát. A Last Light-ból tanultak a fejlesztő urak, így ez feljebb viszi a látványosságot a 2033 számára. A kihívás kisebb mértéke miatt akár kezdők is felkaphatják a Redux ezen „térfelét”.

„Szerinted kérik majd a kijáratnál a jegyeket, bérleteket?”

Last Light

A 2013-as Metro: Last Light-nak volt egy kisebb története. Eredetileg 2012-ben hozták volna ki, ám talán már itt érződött az előző kiadó, a THQ nyűglődése. Két halasztás után (az utóbbi tavaly márciusban jött, hogy május közepére rakták a megjelenést) már egyértelmű volt, hogy a kiadó hiánya volt főleg 2013-ban probléma. Szerencsére a Deep Silver átvette a projektet, és milyen jól is tették.

Érdemes ezt a részt csak a 2033 végigjátszása után megnézni, mivel abban két befejezés közül választhatunk – és ezt inkább nem lőném le, hogy mik az opciók. Ez a vagy-vagy befejezősdi amúgy itt is fel fog bukkanni, ám itt a morálunk alapján fogjuk megkapni valamelyik filmecskét. Bizony, morál: tessék olyasmire gondolni, mint amikor van nálunk egy kevés pénz, de odaadjuk jótékonyságból. Ekkor pozitívan értékel minket a LL, de ha inkább önző módon magunkra költünk, akkor közelebb kerülünk a szuicid véghez. Technikai kivitelezés szempontjából a Last Light, bár továbbra is feltűnően gyengébb arcmodellekkel rendelkezik, minden más tekintetből nagyon jó módon ugrott generációt. A nagyobb felbontás stabilabb – illetve jobb – framerate-tel, illetve szebb grafikával is rendelkezik. A PS4 gond nélkül viszi a 60 képkockát 1080p-n.

Metrózz metrón Nintendo Switch-el (BadSector)

Ezt az alapcikket öt éve írta V, viszont most nemrég teszteltem a Nintendo Switch verziót, amely természetesen ugyanúgy tartalmazza mindkét játékot. Alapvető pozitívum mindkét rész esetében, hogy a grafika Switch-hez képest kiváló, alig vesz észre különbséget a PS4-es verzióval összehasonlítva az ember (még tévén sem), tényleg csak akkor, egymás mellett nézed, két tévén és nagyon mereszted a szemed. Switch-en egyébként még mindig relatíve kevés az FPS, szóval némileg hiánypótló is az orosz metróban játszódó két, rendkívül tartalmas belső nézetes lövölde.

Ami a framerate-et illeti, azzal kapcsolatban is rendkívül pozitívumként tudjuk elkönyvelni, hogy 30 fps alá gyakorlatilag sosem esik a két játék, pedig a Switch ezen a téren általában kevésbé konzisztens, itt lassulást egyszer sem tapasztaltam.

Végül meg kell még említeni a Switch-hez kötődő egyetlen negatívumot is, amely némileg „beárnyékolja” ezt a verziót: mivel rendkívül sötét helyszíneken játszódik mindkét játék, ezért nappali fényben még sokszor akkor is alig lehet kivenni a játékból valamit, ha nem süt a Switch képernyőjére a nap (vagy egyáltalán nem süt). Ez eléggé limitálja, hogy mikor tudjuk, útközben, „on-the-go” elővenni egy kis játékra. Egyébként az a vicc, hogy még címben említett metrón, az orosz metrókocsik viszonylag gyér világítása is elég volt ahhoz, hogy alig vegyek ki valamit az eseményekből, például a Metro 2033 legelején. No de vissza is adom a szót V-nek, a cikk lezárására.

Vannak hibái, de korrekt adaptáció

Mindkét résznél érezhető az erősebb hardver jelenléte a PS4 esetében, (illetve a Switch gyengébb paraméterei meg sem kottyannak neki – BadSector) ezen felül pedig még az is, hogy a 2033-nál újra lett tervezve nem kevés grafika, még ha nem is minden lett zökkenőmentesen átültetve. S bár ez nem nevezhető nagyon hibának, de a két rész között feltűnő lehet majd, hogy „mintha itt már jártam volna…” – a játékok között nem kevés dolog került megosztásra. A fegyverek is.

Kellő türelemmel mindkét kampány jóízűen fogyasztható.

-V-

Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: 4A Games
Stílus: akció, FPS,
Publication: 2014 Augusztus