TESZT – Berobbant az új DOOM, amiről lehetne könyv terjedelmében is regélni, de egyrészt annyira nem kéne lelőni a poénokat, másrészt pedig a Pathologic 2 után ez is olyasmi, amit bátran lehet javasolni. Ez egy jó játék, de azért számomra volt néhány dolog, ami zavaró volt.

A 2016-os DOOM reboot után kicsit máshogy kezdődik a történet, és ez valamelyest furcsának hatott. Ettől független DOOM Slayer (mert nem, már nem DOOMguy a neve), akinek most már arca és hangja is van (utóbbit ki lehet kapcsolni), sisakot ragad, hogy a Földet – is – megtisztítsa a démoni hadaktól, ami valamelyest ugyanazt a metódust követi, mint a majdnem négy évvel ezelőtt megjelent előd: üres terület pickupokkal és titkokkal, aréna szekció ellenfelekkel és zakatoló soundtrackkel, rinse and repeat, kezdjük újra. Ez a formula valamelyest hasonlít talán a Serious Samre, most, hogy így belegondolok: a konstans mozgásban maradás elvét kell követni, különben krapekunk kinyiffan. Azért megmaradt az ellenfelek glory killje (ami szerintem, és ez teljesen szubjektív gondolat, nem nagyon passzol a DOOM-hoz, és most még szivárványszínűbb pickupokat dobálnak ki magukból a holt lények), ami most még több animációval rendelkezik.

S mint egy holtomiglan, holtodiglan fegyvertánc, úgy ropjuk a köröket az életünkért, és ha elkapjuk a ritmust, akkor bizony az egy – és itt elnézést a szóviccért – pokolian jó hangulatot és játékmenetet eredményez, ami odaszegezi az otthon ragadt alanyt a képernyő elé. Nem túlzás azt mondanom, hogy a DOOM Eternal lesz a következő időszak slágerjátéka. (Jó, a Call of Duty: Warzone is az lesz, de az ingyenes, az ár pedig ugye nagy sáfár…) A tánc része lesz például a lángszóró is, amivel pajzsot nyerhetünk, de a fegyvereinkre szabott kiegészítők is nagy szerepet kapnak a túlélésben, kivéve, ha a Mortal Kombatból Scorpiont imitálva húzzuk be magunkhoz a húskampóval a húsos hülyedémonját, hogy behúzzunk neki egyet. Az időzítés megtanulása kötelező például a láncfűrészhez is.

És eközben párszor valószínűleg meghalunk, ha nem vagyunk kellőképpen felkészültek. Zavaró lesz az a KRRPLUNK pachinko-szerű hang, amit bedob a játék, amikor kevés a lőszerünk (és szerintem a betűtípus ott eléggé Arkanoidos…). Idegesítő lehet, ha nem nagyon mozgunk úgy, ahogy azt az id Software igényli. Előnyt nyerhetünk a fegyvereink vagy a páncélzatunk tuningolásával… vagy legalábbis egy szintre juthatunk a másvilági ellenségekkel szemben. És itt-ott el vannak rejtve az upgrade-ek, amihez platformerkedni is kell. Igen. Egy DOOM-ban. Ez sem teljesen hasonlít a klasszikus „szabályokra”.

Mi a DOOM és mi a „nem DOOM”?

Az a problémám a DOOM Eternallal, hogy a Bethesda kihagyta belőle a klasszikus deathmatchet, mert az nem lett volna DOOM. Én meg azt mondom, hogy a Battlemode, amikor démonként támadhatunk más játékosra, az nem DOOM. Azzal kapcsolatban nincs kifogásolnivalóm, hogy szinteket léphetünk, amivel kizárólag kinézetbeli módosításokat nyerhetünk a DOOM Slayernek, amivel akár egy unikornist is faraghatunk kinézetre belőle. Még a csalásokra használható kódokat is fel lehetne hozni, de vannak soundtrack extrák, továbbá a játék összes szörnyéből egy kicsi bábu is. Úgyhogy újrajátszhatóság is van, ezt nem tagadom. Eközben azért karakterünk is lendületesebb lett – a dupla ugrás mellett van falmászás és az a gyors előre szökkenő mozdulat, ami hasonlít a Dishonoredban látott blinkhez, csak itt jóval kisebb távot tehetünk meg. Ezeket is meg kell tanulni, mert a játék nem kegyelmez, és bár nincs azonnal halál egy zakó esetén, megsínyli egészségügyi állapotunk a bakikat.

Ezeken túl még az audiovizualitásról is beszélni kell – nos, a grafika az id Tech 7-nek köszönhetően kellően démoni, és a fejlesztők itt is kb. a jövőre gondoltak azzal, hogy a frame rate korlát 1000 FPS. Így később plafonbeállításokkal olyan „folyékony” lesz, hogy öröm nézni. Ma meg elfut talán egy krumplin is, ha ez alatt egy közel hat éves PC-re gondolunk. Szerencsénkre a PC-s verziónál a Bethesdának sikerült a Bethesda.net verzióhoz ismét mellékelni egy külön mappában egy Denuvo-mentes exét, így ettől a felesleges vacaktól megszabadíthatjuk magunkat, és csak egy „betnet” fiók kell. És milyen a teljesítmény a konzolon? Meglepően jó: a PlayStation 4 Pro és az Xbox One X is itt-ott minimálisan lemegy 60 FPS-ről, de többnyire stabilan tartja a frame rate-et. A sima PlayStation 4/PlayStation 4 Slim és az Xbox One S is többnyire közel van, de kicsivel több ideig lemegy a másodpercenkénti 60 képkcckáról. A soundtrack pedig – szerintem – jó, de ez ízlés kérdése. A hangeffektek is jók, leszámítva a korábban már említett KRRPLUNK hangot. A töltési idők is jóknak tűntek. A HUD viszont eszméletlenül színes, de itt is bele lehet nyúlni…

Number 9

A nehézségi szinttől függően eltérően viselkednek a démonok, amik ahogy haladunk a Nightmare felé (Ultra Nightmare = permadeath – egy életünk lesz csak), úgy sebeznek többet, úgy viselkednek agresszívabban, és úgy adaptálják a stílusunkat hozzánk. Így még a második szinten is megszívhatjuk, ha nem igazodunk a DOOM Eternalhoz, ami szerintem egy kilencest itt is megérdemel. Ez egy ajánlott vétel, de talán itt-ott picit eltér attól, ami a DOOM-ot azzá tette, ami. A hagyományos multiplayer hiánya szerintem butaság, és nem fogok miattuk Quake Championsözni, amikor ott van a Quake III Arena. Úgyhogy ez egy jó játék. Remélhetőleg a Nintendo Switch port is ott lesz a szeren – a Panic Buttonban, a portolókban érdemes bízni.

-V-

Sziasztok! Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patron adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Bethesda

Fejlesztő: id Software

Stílus: FPS, platformer

Megjelenés: 2020. március 20. (Nintendo Switch port „később”)