TESZT – Játékos, és újságírói karrieremnek 25.-ik évében végre ténylegesen elmondhatom azt, hogy egy játék a végletekig lenyűgözött, méghozzá nem más, mint a Naughty Dog negyedik Uncharted kalandja. Egy epikus történet két testvérről és az utolsó kincsvadászatról, hajmeresztő akciójelenetekkel és lövöldözéssel, melyek szégyenbe hozhatnák a legnevesebb “álomgyári” filmeket is, továbbá lélegzetelállító grafikával, zseniális környezettel és karakterekkel, melyektől elfelejted azt a tényt, hogy egy videojátékot látsz a képernyőn és nem egy élőszereplős filmet.

 

A már régóta várt negyedik Uncharted epizód hosszú ideig készült. A fejlesztő csapat állítólag sokat gyötrődött az előző részek által felállított mérce miatt, mivel tartottak tőle, hogy a folytatás nem lesz elég jó ahhoz, hogy felérjen elődjéhez. A kétely megalapozott volt, mivel az Uncharted 3 erősen feszegette mind a PlayStation 3 mind pedig a készítők határait, így az új epizódnak is hasonlóan jelentős szerepet kellett tulajdonítaniuk az új generációs konzolon, hogy végül a negyedik felvonás is az elődjéhez hasonlóan kasszasiker lehessen.

Talán pontosan emiatt kellett ennyit várnunk az Uncharted 4: A Thief’s End-re, de most már végre elmondhatjuk, hogy megérte a várakozást.

Az öreg kutya is tanulhat új trükköket

Akár az Uncharted 3-ban, a negyedik rész elején is a fiatalabb Drake-et láthatjuk, de ezúttal még fiatalabb kiadásban ismerhetjük meg, egy árvaházban, ahol napjait tengeti. Az irányítást átvéve találkozunk testvérével, Sam-el. Évekkel később a két fiú felnő és összeállnak egy Rafe nevű karakterrel, akivel egy veszélyes küldetésbe kezdenek egy kubai börtönben. Anélkül, hogy túl sok részletet elárulnák, elmondhatom, hogy a misszió kudarcba fullad, és a fivérek elválnak egymástól.

Évekkel később újra a már ismert Nathan Drake-el találkozunk (az Uncharted 3 eseményei után) aki a 40-es éveiben igyekszik kiélvezni a visszavonulását, a kedves szőke feleségével Elena-val, aki az előző epizódokban is már mellette volt.

Drake-nek esze ágában sincs felhagyni a békés élettel egészen addig, amíg fel nem tűnik Sam és megkérje Nate-et, hogy csatlakozzon hozzá egy újabb kalandhoz, és kutassák fel együtt Henry Avery kalózkincsét.

Négyesben

Tényleg nem szeretnék tovább spoilerezni, de annyit még had áruljak el, hogy Sully is megtalálható a csapatban, és persze Elena is csatlakozik majd a kalandokhoz. Mindettől függetlenül az igazi show ezúttal nem karakterünket helyezi a középpontba, hanem annak testvérét, Samuel Drake-et, (akinek a szinkronhangját Troy Baker szolgáltatta). Sokkalta megszállottabb, mint Nate és ugyanolyan összetett, jól kidolgozott jellemrajzú karakter, mint már jól ismert fivére.

Köszönet illeti a Naughty Dog-ot a fantasztikus történetvezetésért, és a kimagaslóan teljesítő karakter animációkért. Sokkalta jobban működnek ezek az elemek, mint bármely más, eddig megjelent játékban. Testvére megjelenésének köszönhetően Nathan Drake karaktere sokkalta érdekesebbé, erősebbé válik a szemünk láttára. Egy kicsit aggódtam eleinte Sam karakterének a felépítése miatt, tartottam attól, hogy erőltetett, kevésbé kidolgozott lesz, azonban óriási szerencsénkre a Naughty Dog nem végzett felületes munkát Sam tekintetében sem: ahogy az Uncharted világába illesztették a karakterét, az egyszerűen fenomenális.

A játék során a történetben többször kapunk morzsákat a testvérek múltjából: megismerjük egy kicsit a szüleiket, kiváltképp édesanyjukat. (Nem túl sokat kapunk ezekből a jelenetekből sajnos, szerintem sokkalta jobban is bemutathatták volna az életük említett részét… De talán egy DLC-ben…)

Amíg az aktuális történet lassacskán felépül, úgy válik egyre érdekfeszítőbbé a történet. Új figurákkal is találkozunk – új karakter még felépítésre került, köztük Rafe is, de találkozunk még Nadine Ross-al (Laura Bailey hangjával felvértezve) aki szintén kincsvadász és Rafe bűntársai is.

Minden karaktert tökéletesen megírtak, és ugyanez igaz a karakterek közötti kapcsolatokra is, legyenek azok újak, vagy már régebbről származók. Az élők mellett még külön kiemelendő Henry Avery figurája, akivel ugyan személyesen nem találkozunk (lévén többszáz éve meghalt), viszont ahogy egyre jobban ismerjük meg a történetet, baljós árnyéka úgy vetül rá egyre inkább az eseményekre, szinte olyan érzésünk van, mintha ő is igazi szereplő lenne.

Az eddigi történeteket is szerettem a szériában, viszont bátran kimerem jelenteni, hogy az Uncharted 4: A Thief’s End-ben a Naughty Dog bemutatta a játékos közönség számára a történetírás és történetvezetés csúcsát.

Akció…

A játékmenetet nézve is érhet minket egy-két meglepetés, még akkor is, ha az Uncharted előző részeiben remekelő dolgok a negyedik részben is helyet kaptak. A tűzharcok még soha nem voltak annyira intenzívek mint most, és a nehezebb fokozatokon igazán nagy kihívást is jelenthetnek. Ha pedig igazi rajongó vagy, akkor csak is nehéz fokozaton kezdesz bele egy Naughty Dog játékba.

Annyira kell lopakodnod, amennyire csak tudsz, hogy szép csendben és halkan intézed el őrjáratozó ellenfeleidet. A lopakodás elég trükkösre sikeredett, ám ezúttal is a Naughty Dog tökélyre fejlesztette ezt a lehetőséget a játékban. Sokkal jobban élveztem ezeket a részeket az Uncharted-ben, mint bármelyik Assassin’s Creed játékban, ami azért vicces, mert a lopakodás és hátulról leszúrás sokkal inkább illene az asszaszinok világába.

A mesterséges intelligencia szokás szerint rendkívül agresszív, és ténylegesen nehéz a túlélés a nehezebb szinteken. Ami viszont ezúttal is sikeresen felbosszantott, az az, hogy az ellenfelek egy cseppet sem foglalkoznak a saját biztonságukkal. Mivel nem egy fantasy/horror játékról van szó, így az ellenfeleink is emberek, és elég hígagyúnak bizonyulnak, amikor fittyet hányva arra, hogy shotgun-al lőjük őket megállás nélkül rontanak ránk. Oké, persze: ez csak egy játék és a mesterséges intelligencia a legtöbb játékban ugyanaz, de ez továbbra is egy idegörlő hozzáállás. Talán ez egyetlen igazán kifogásolható eleme az Uncharted 4: A Thief’s End-nek.

A tűzharcok mellett, természetesen ezúttal sem úszhatjuk meg a kézitusát, ami ismételten jóra sikeredett, bár tény, hogy a tűzharcokban több kihívást találhatunk. Ütünk, védünk és visszatámadunk – ezen lehetőségek kissé egyszerűnek bizonyultak, a 3-ik részhez képest túlegyszerűsítették közelharcot.

… és kaland

Nagyszerűnek találtam, ahogy a környezetünkkel ismerkedhettünk a játékban. A hatalmas barlangokat, romos városokat elképesztően pályadesignnal dolgozták ki a fejlesztők. Az egyes helyszíneknek több szintjük is van, rejtett csapdákkal, többféle módon megmászható falakkal és még több titokkal. Az egyes pályák változatosak, és mindig képesek meglepetést okozni a játékosnak. Mindig nagyon kritikusan álltam hozzá egyes játékok level design-jához, pályaszerkezetéhez, viszont az Uncharted 4-ben  találkoztam az eddigiekben a legjobban kidolgozott pályákkal, mind művészi, mind pedig a játékmenet tekintetben.

Új eszközök is érkeztek a készleteinkhez. Ezek közül az egyik, amit talán a legtöbbet fog használni mindenki, az a horgos kötél, amivel megkapaszkodhatunk a magasabb pontokban, hogy egyik helyről a másikra lendüljünk Tarzan módjára. Eközben sem lankadhat a figyelmünk, ugyanis nem mindig kézenfekvő, hogy melyik irányba kell lendüljünk ahhoz, hogy továbbjussunk, és elképzelhető, hogy egyetlen rossz mozdulat a halálba lendíti Nate-et.

Egy másik újdonság a kampó, ami segítségünkre lesz a magasba való mászáskor, és akkor válik fontos eszközzé, amikor nincs olyan kitüremkedés a falon, ahol megkapaszkodhatnánk. Nagyon hasonlít arra a rendszerre, amit Lara Croft használt az utolsó Tomb Raider játékokban.

Popcorn és kóla már bekészítve?

A játékmenet kiválóan működik, mégis amit igazán díjazni lehet, az a játék grafikája. Igen, az előzetesek és trailerek egy cseppet sem túloztak: az Uncharted 4 nem egyszerűen a legjobban kinéző PlayStation 4-es játék, de a legdurvábban elkészített PC játékoknak is képes feladni a leckét.

A környezet epikus és szinte könyörög, hogy használjuk a photo módot. Hatalmas, egzotikus hegyek sivatagos szigeteken, végeláthatatlan elhagyott erdőségek, napfényes tenger, elhagyott romos kalózvárosok, kalózok csontvázaival és még több kidolgozott részlettel, amit egyszerűen észre sem fogsz venni miközben játszol, mert a rengeteg látványosság elvonja a figyelmed ezekről az apró, ám mégis részletesen kidolgozott elemekről. A tájkép egyszerűen a legszebb, amit valaha egy akció-kalandjátékban láthattunk.

Ugyanez a kijelentés helytálló a karaktereket tekintve is, aki még részletesebbek, mint az előző játékokban. Nathan Drake még jobban kidolgozott, mint ahogy azt a korai hírekből megsaccolhattuk, és fantasztikusan jól néznek ki a mellette felvonultatott karakterek is. Az utolsó képkockája is hibátlanul van a helyére biggyesztve, a múltbeli és a jelenbeli kalandok esetében is.

Elena karaktere is sokkal mélyebben ki lett alakítva ezúttal, mint az előző játékokban. A kapcsolata Nate-el olyan szintre emelkedett, mint még egyszer sem a videojátékokban. Szinte félelmetes, ahogy felépülnek ezek a karakterek a dialógusokból, és egy-egy kiragadott életmomentumukból, tulajdonságukból.

És, hogy el ne feledkezzünk az animációkról: bár az ökölharcok animációja elsőrangúak, és az úszásé és mászáse is káprázatosan élethűre sikeredett.

Ez nem egy third-person shooter; ez egy first-person Hollywood!

Hogy összefoglaljuk: mit ért el a Naughty Dog az Uncharted 4-el?: tiszta Hollywood-I moziélményt szolgáltat egy videójátékban. Napjaink játékainak világában, mikor minden más cég elvész a saját nyitott világában, az Uncharted 4: A Thief’s End bebizonyítja, hogy a professzionális elmesélés és tökéletes design még akkor is elviszi a pálmát, hogy ha azt egy lineáris világba építik bele – legalábbis, ha egy profi fejlesztőcsapat készíti azt.

A Naughty Dog ezzel búcsút is intett az Uncharted sorozatnak, és mi csak remélhetjük, hogy Nathan Drake-el ellentétben ők nem vonulnak vissza, nem nyugdíjazzák magukat, hanem nagy erőkkel ugranak bele a következő játékuk fejlesztésébe.

-BadSector-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

---

Kiadó: SCEE, SCE Australia, SCEA, Sony Interactive Entertainment, SCEI

Fejlesztő: Naughty Dog

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 2016. május 10.