TESZT – Egész pontosan 21 éve, 1999-ben került Jill Valentine Raccoon City zombiktól hemzsegő városába, ahol az emberi vérre szomjazó, rothadó testű, agyatlan élőhalottak mellett a Nemesis nevű borzalmas külsejű szuperlény is darabokra akarta szaggatni a S.T.A.R.S. rendőrkommandós lány testét. A most elkészült remake-ben Jill és „nemezise” visszatérnek és új köntösben, egy új grafikai képességekkel felvértezett játékban kell részt vennünk a lány és a szörnyeteg torokszorító élet-halálharcában. Tesztünkben a Resident Evil 3 Remake single player vesézzük ki.

A Capcom tavaly hatalmas elismerést érdemelt ki és bevételt is kaszált a Resident Evil 2 Remake megjelenésével, amely az RE Engine alapjaira épített teljes újragondolása volt az eredeti RE2-nek. Nem csoda hát, ha a japán cég „repetázni” akart, és a következő epizódot, Resident Evil 3: Nemesist is adaptálta a Resident Evil 7 óta használt motor segítségével. A Resident Evil 3: Nemesis érdekessége, hogy a Code Veronica spin-off fejlesztése után állt neki a Capcom és bár az ínyenc RE-rajongók talán nem tekintik a sorozat legjobbjának, de mégis sokak szívében ez a rész is egy különleges helyet foglal el.

Nekem egyébként az amerikai és európai 2000-es megjelenés után teljesen kimaradt, akkoriban konzolom sem volt és a PC-s portok színvonala a 2000-es évek elején enyhén szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után, ráadásul RE-fan sem voltam, szóval teljes mértékben ignoráltam ezt a részt.

A folytatás különlegessége az volt, hogy sokkal akciódúsabb, gyorsabb játékmenetet kínált, kevesebb logikai feladvánnyal, viszont maximális intenzitású akcióval. Pontosan ezek a stílusjegyei ennek a remake-nek is, viszont sok szempontból azért különbségeket is fellelhetünk. No de csapjunk is bele a lecsóba, akarom mondani, a zombivérbe és szétloccsanó élőhalott végtagokba.

Gyorsan véget ért a home office Jillnek

A játék elején Jill nem túl kellemes rémálma után saját lakásában ébred (alapos betekintést nyerhetünk, hogy milyen is egy Christian Dior-modell szépségű S.T.A.R.S. rendőrlány kecója) hogy aztán azonnal az akció forgatagába kerüljünk. A Resident Evil 3 Remake játékmenetét a legelső perctől kezdve ugyanaz a „take-no-prisoners”, kőkemény akció jellemzi, mint az eredeti játékban. Nincs semmi magyarázkodás, az eseményeket felvezető intró, sőt (és ebben különbözik az eredetitől), még Jill narrációja is hiányzik a remake-ben, pusztán egy rövid filmes intrót láthatunk, amely (kicsit a valós világ koronavírusos eseményeire is utalva) az elharapózó „pandémiáról” beszél. Igazából nincs is szükség semmilyen bevezetőre, a klasszikus, előző részek, a filmek, vagy a szintén Raccoon City-ben játszódó Resident Evil 2 Remake nyomán mindenki az unalomig ismeri már a zombi-apokalipszis és a borzalomért felelős Umbrella Corporation háttértörténetét.

Tegyük hozzá azt is, hogy a Resident Evil 3-nak egyébként sem nagy erőssége a narrációja, a történet fordulatait, vagy mondjuk Jill és Carlos párbeszédjeit nem fogják a Hideo Kojimát gyalázó, hihetetlen művészi értékeket csillogtató alkotásként emlegetni. (És még enyhén fogalmaztam.) A történet lényege szinte semmiben sem különbözik bármelyik RE-játék, B-kategóriás filmes adaptáció, vagy más átlagos zombis filmétől: elszabadult a zombiapokalipszis és miközben maga az Umbrella Corporation saját ügynökeivel (egyikük az említett Carlos) próbálja megfékezni az élőhalottak hordáit, mi magunk Jill, a női S.T.A.R.S. kommandós szerepében leginkább csak próbálunk segíteni és életben maradni. Lesznek persze árulások, „pálfordulások”, illetve az előző részhez, a Resident Evil 2 Remake-hez kapcsolódó érdekes jelenetek, illetve a történet a maga egyszerűségében, fekete-fehér felállást felmutató mivoltában sem rossz, de azért még a Resident Evil mércéjéhez mérten sem a sorozat erőssége. A lényeg azonban a történetben és a játékmenetben is a „Nemesis” nevű szuperlényen nyugszik…

A Nemezisünk nem kegyelmez

Bizony, az eredeti 1999-es játék címében nem véletlenül szerepelt a főszörny neve: a Nemesis a Resident Evil 2 Mr. X-éhez némileg hasonlóan, ám annál sokkal hangsúlyosabban rányomja bélyegét (itt jó értelemben) a játékra. A Nemesist tulajdonképpen a Terminator filmes sorozat legelső részéhez lehetne hasonlítani, hiszen itt is egy szinte legyőzhetetlen, elpusztíthatatlan rémre kell gondolnunk, aki elől hol csak menekülünk Jillel, hol egy kilátástalannak tűnő, női „Dávid és Góliát”-szerű harcot kell felvennünk. Maga Jill is – a külsejét leszámítva – sok tekintetben hasonlít a Terminator 2-ből ismert fiatal Sarah Connorra (mínusz a gyerek), ami egyébként nem is meglepő párhuzam, ha belegondolunk, hogy az eredeti játék 1999-ban jelent meg.

A játék során Jill Nemezissel való összecsapásainak rengeteg fázisa van, tehát – gondolom, nem nagy spoiler – csak a sokadikra fogunk leszámolni vele. Ha a Resident Evil 2 Mr. X-éhez hasonlítjuk, akkor azért pozitívum (legalább is nekem mindenképpen az volt) hogy az összecsapásokat felvezető események, vagy a menekülések nagy részben szkripteltek, nem kell ugyanazt az ész nélküli menekülést előadni, mint Leon S. Kennedy-val a Raccoon City rendőrőrsön, amikor Mr. X egyszer csak tiszteletét tette az épületben.

A „sétáló halottak” itt nem csak „sétálnak”

Természetesen ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jól ismert élőhalott populáció hanyagolva lenne. Az alapvetően lassú, ám sokszor hirtelen messziről is ránk rontó zombikkal éppúgy élethalál harcot kell folytatnunk, mint bármelyik részben, akár Jill, akár a második főszereplő, Carlos szerepében. A zombik általában véve többen vannak és sokszor agresszívabbak, mint az RE2-ben, viszont nekünk is többféle és jobb fegyvereink vannak, többek között például egy rakétavető is, amelyről ugye nem kifejezetten a klasszikus túlélő-horror játékmenet jut eszébe a műfaj egyszeri rajongójának.

Carlos-nál, a kócos hajú Umbrella-kommandósnál ez az akciódúsabb gameplay még inkább hangsúlyos: neki az alapfegyvere egy professzionális Kalasnyikovra emlékeztető gépfegyver, több lőszert is kap és többször is előfordul, hogy a tömegesen támadó zombik seregeit kell még egyszer a másvilágra küldenie.

Az eredeti játékból ismerős „extra mozdulat” sem hiányzik ebből a remake-ből: Jillel a megfelelő pillanatban tudunk félreugrani, Carlos-szal pedig Krav Maga-harcmozdulathoz hasonló módon beleöklelünk az élőhalottakba. A Resident Evil 3 tehát az eredetihez hasonlóan inkább akció-, mint túlélőhorror, sokkal kevesebb puzzle-rész is található benne. Szerintem nincs is ezzel gond, bevallom őszintén, hogy én egy kicsit jobban is élveztem ezt a részt az előzőhöz képest a játékmenet tekintetében.

Er-RE a grafikai minőségre számítottam és nem is csalódtam

Az RE Engine minősége továbbra is az élvonalat képviseli és bár a 2017-es Resident Evil 7 óta ez már a harmadik játék, amely ezt a motort használja. Mégis, a PS4 Pro checkerboard 4K-s felbontása, a konzolon a vérprofi HDR megjelenítés és úgy általában véve az elképesztő részletesség révén a Resident Evil 3 egyértelműen a legszebb Resident Evil cím, illetve PS4 Prón az idei év legszebb címe is.

PC-n is megnéztem a játékot, ott a rendkívül jó optimalizálást tudnám kiemelni: a játék az 4Gb-s 1050 Ti-vel, 8 Gb-tal, I5-ös processzorral felvértezett, „krumpli” PC-men is megfelelően futott, még erősebb beállítások esetén is – kivéve, ha bekapcsoltam a HDR-t. Hiába tudja a HDR-t a tévém is, az RE Engine bugos HDR-támogatása miatti „tejes” képminőség és az alacsony fps miatt a játékélmény ilyenkor alaposan visszaesik. Persze, ki lehet kapcsolni a HDR-t, de amikor már megszokta a szemed konzolon (vagy PC-n, működő HDR-rel) ez a grafikai megoldást, akkor szürkésnek, szegényesnek tűnik a színpaletta.

Persze, egy erősebb PC-vel összehasonlítva konzolon is vannak enyhe problémák: a játék bizonyos pillanataiban kicsit beszaggat, például a nagyobb robbanások során.

A karaktermodellek kidolgozása viszont mindegyik platformon egészen elképesztő. Leginkább Jill, de az összes többi karakter kidolgozása is lélegzetelállító, az érzelmeik, az arcrezdüléseik tekintetében egyaránt. Hasonló elismerést érdemelnek a szintén fantasztikus animációk is, a saját karaktereink és a zombik, különféle szörnyek és élőhalottak tekintetében egyaránt.

6-8 óra RE-mek élmény

Kedvelem a Resident Evil-sorozatot, de azért nem én vagyok a legnagyobb RE-rajongó a világon, azt le kell szögeznem. Sokan hiányolták, hogy az eredeti részből hiányzik néhány fontosabb és érdekesebb pálya. Mivel én az eredeti játékot kihagytam, így engem ez értelemszerűen nem zavart, de aki velem ellentétben végigtolta a ’99-es klasszikust is, annak hiányozhatnak ezek a helyszínek. Nem szerepelnek a remake-ben azok a részek sem, amelyeknél bizonyos események során választhatunk kétféle lehetséges akció közül. Én persze ezt sem hiányoltam, de a theGeek csapat egyik veterán RE-rajongója, Praesagus szerint ezt nagy kár volt kihagyni.

Mivel számomra vadonatúj élmény volt ennek a klasszikus RE-epizódnak az újragondolása, így a PS4 Pro konzolomon egyelőre ez az idei legnagyobb kedvencem. PC-n az említett HDR-problémák miatt már kevésbé nyerte el a tetszésemet a játék, de azért gyorsan hozzá kell tennem, hogy most jelenleg egy nem kifejezetten up-to-date, „krumpli” PC-m van, elképzelhető, hogy jobb gépeken, professzionális videokártyákkal talán a HDR-mizéria sem jelentkezik.

Horrorrajongóknak, RE-fanoknak, vagy egyszerűen csak az akció-kalandjátékok szerelmeseinek a Resident Evil 3 Remake szerintem kihagyhatatlan, vizuálisan stílusos és gyönyörű, izgalmas és feszült élmény a rövidnek számító játékidő ellenére is.

-BadSector-

Sziasztok! Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patron adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Capcom

Fejlesztő: Capcom

Stílus: Túlélő horror, akció-kaland

Megjelenés: 2020. április 3.