…és bizony a koronavírus volt az, ami végül legyőzte. Most már a játékipart sem kíméli…
Rick May-t már a 90-es években is hallhattuk, ugyanis a Star Fox 64-ben ő volt Peppy hangja (meg a főgonosz Andross-é is – a játék errefelé Lylat Wars néven jelent meg). A szamár nem mondott szamárságot, amikor azt kérte, hogy a tengelyünk körül megforgassuk a gépünket (barrel roll angolul a kifejezés), amivel elslisszolhattunk a lövedékektől. A „DO A BARREL ROLL!” egy korai internetmém lett, de May később egy még inkább nevezetesnek mondható játékban is megszólalt. 2007 végén, a The Orange Boxban hallhattuk őt, ugyanis a Valve Team Fortress 2-jében ő adta a katonának (Soldier) a hangját. (Előtte azért megfordult a Sucker Punch Sly 3: Honor Among Thievesében is – itt Dr. M volt, a főgonosz; aztán az Ensemble Studios Age of Empires II-jében ő volt a narrátor, továbbá Genghis Khant is ő szólaltatta meg.)
Rick May haláláról a Rekindle School tudósított. Ez egy művészeti program az Egyesült Államok Seattle városában. May itt oktatott, de februárban stroke-ot kapott, és ebből lábadozva kapta el a COVID-19-et ott. Innen gyorsan átszállították egy kórházba, de sajnos az immunrendszere nem győzött a harcban.
Larry Albert a Facebookon írt egy megemlékezést róla. Ő együtt dolgozott May-jel, ahogy John Patrick Lowrie is – ő a Team Fortress 2-ben a mesterlövész (Sniper) volt: „Több mint harminc éve találkoztam vele először. Bár sosem voltunk egymással haverok, de mindig örömmel futottunk össze egy rendezvényen vagy egy meghallgatáson. Minden felvétel vele szórakotató volt, de mégis, amikor a fények kihunytak, és a mérnök azt mondta, hogy felvétel, ő tökéletesen profi volt. Keményen dolgozott, hogy eltalálja [a hangot], és mindig is számíthattunk rá. Amikor Dianával, a feleségével beszélgettem, megtudtam, hogy imádta a hangrögzítős időszakokat, a bajtársiasságot, a próbafelvételeket és a tényleges rögzítéseket. Ha valamelyik műsora adásban volt, ő meghallgatta, ahogy én is teszem a sajátjaimmal… de Rick meghallgatta azokat is, amikben nem volt közreműködő, és azt írta, hogy „Nem volt ez remek?”, vagy „Ember, ez egy fantasztikus forgatókönyv volt!”. Mindig is elküldtem neki egy másolatot az elkészült felvételekből.
Rick May egy erős személyiség volt. Néha bosszantó volt, de sosem annyira, hogy ne alkalmaztam volna őt a következő alkalommal. Munkatársak, kollégák, barátok voltunk. Remélhetőleg lesznek olyanok, akik a színházban eltöltött éveiről beszélnek, vagy arról, hogy ő egy tanár, egy rendező, és egy tehetséges hang volt, vagy az egy személyes műsoráról, amiben Teddy Rooseveltet formálta meg. Ismertem a férfit, aki arra kért, hogy tudnék-e szerezni egy kópiát egy régi Republic Studios-sorozat cliffhangeréből (The Phantom Rider), ha ő a régi Bronco TV-sorozatban felbukkanó barátjától, Ty Hardintól szerez cserébe nekem egy autogrammot.
Ismertem a férfit, aki ott állt Frank Buxton és David Selvig mellett, és tapsolt a lányomnak, Andee-nek, amikor bemutattam őt a Kirkland Performance Centerben a közönségnek – ez volt az első nyilvános megjelenése profi színészként. Ismertem a férfit, aki mindig is bátorított, amikor a rákkal harcoltam. Ismertem a férfit, akinek halála egy hatalmas űrt hagy a szívemben, és úgy hiszem, hogy sokan mások is így vannak vele.”
Rick May 79 évesen hunyt el. Nyugodjék békében.
Forrás: DualShockers
