RETRO – Minden idők egyik leghíresebb, legsikeresebb bérgyilkosszimulátora volt a 10 és fél éve megjelent reneszánsz-kori Assassin’s Creed folytatás, amely szinte minden téren felülmúlta, kiegészítette a sötét középkorban játszódó folytatást. Ezio Auditore da Firenze belopta magát szinte minden gamer szívébe, ennek köszönhetően is készültek további részek kalandjaiból. Most viszont röpüljünk vissza egy kis időutazással 2009 novemberébe, illetve a leghíresebb asszaszin születéséhez…

 

Mert hát a játék tényleg ezzel kezdődött: Ezio csecsemőként felsírt és miközben apja, Giovanni Auditore épphogy megérkezett, hogy szemtanúja legyen ennek az eseménynek, nekünk, a játékosnak kellett Ezio végtagjait mozgatva „bebootolni” őt. Aztán hirtelen majd két évtizednyivel később láthattuk viszont a már felnőtt Eziót, ahogy Desmond rácsatlakozott az Animus-ra, hogy újabb ősének emlékein keresztül közösen átéljük Ezio kalandjait.

 

Reneszánsz Olaszország

Ahogy a bevezetőmben is említettem: az Assassin’s Creed II nemcsak korszakát és helyszínét tekintve, de játékmenetében is igazi reneszánsz volt. Olyan játékelemekkel találkozhattunk, amelyeket csak a jóval később későbbi részekben vettek elő – vagy még azokban sem, illetve a legújabb két epizódban sok minden sajnálatosan eltűnt. A játék egyik szakaszában például lovaskocsit kellett hajtanunk és azzal kellett menekülni Leonardo da Vincivel egyetemben a ránk támadó templomos gyilkosok elől – ehhez hasonlóval a 2015-ös Assassin’s Creed Syndicate-ig kellett várni, ahol ez a játékelem már kifinomultabb formában állandóan jelen volt London utcáin.

Egy másik alkalommal az említett Leondardo egy találmányával: egy rögtönzött középkori siklóval kellett repülnünk Velence felett és lelökdösni a ránk nyilazó katonákat, illetve úgy lavírozni a siklóval, hogy mindig a tüzek felé repüljünk és a hő hatására magasabbra repüljünk. Sajnos, ezt az élményt már egyetlen AC-ban sem kaptuk vissza, legfeljebb az Assassin’s Creed Origins és Odyssey „sólyom repkedős és felfedezős” hasonlított nagy vonalakban rá, de annyira közel sem volt fun.

 

Talján gyilkoló professzionalizmus

 

Az Assassin’s Creed II emellett alaposan feltuningolta az első rész rendkívül fatengelyes harcrendszerét. A játék egy bizonyos későbbi szakaszától kezdve (amikor Ezio, Mario nagybácsikája irányítása alatt válik ténylegesen igazi asszaszinná) Ezióval tömérdek harcmozdulatot tanulhattunk, amelyeknek köszönhetően sokkal látványosabban és többféleképpen késelhettük, kaszálhattuk le az ellenséget. Ebben a részben került elő például az iszonyúan kegyetlen és elegáns, két ellenséget egyszerre, azonnal lekéselő, „dupla kivégzés”, amely sajnos az utolsó két játékból már teljesen eltűnt és már az azt megelőző részekben sem volt túl hangsúlyos.

Emellett nagyon sokféle piszkos egyéb kis trükkel is élhettünk, például elszedhettünk az ellenség kardjait, buzogányait és azokkal vághattuk, verhettük őket agyon, vagy a homokot földről hirtelen a szemükbe szórva béníthattuk meg őket.

Az Assassin’s Creed II harcrendszere komolyan a legjobb volt és ezt úgy mondom, hogy majdnem az összes részt végigvittem. Egyszerre nyújtott kihívást, de azért nem volt eltúlozva, ugyanakkor elképesztően elegáns volt: pengéinkkel, kardjainkkal igazi gyilkos táncot járhattunk, ahogy véres munkánkat végeztük. Nem volt túlspilázva, mint a Broderhoodnál, vagy a jóval későbbi Black Flagnél, ahol már szinte játszi könnyedséggel vághattunk le mindenkit, vagy nem volt túlságosan realisztikus és egyben kicsit fatengelyes is, mint az Assassin’s Creed Unity-ben. A korai pisztoly használata is nagyszerűen illett az asszaszin feelinghez, az egyébként szintén remek Syndicate-tel szemben, ahol már kicsit azt túltolták és ilyen vadnyugati feelingje is volt a sok lövöldözésnek. Summa summarum: így retrospektív visszanézve: az Assassin’s Creed II harcrendszere volt a legjobban kiegyensúlyozott komplexitás, kihívás és irányhatóság tekintetében, továbbá erre tudnám a leginkább azt mondani, hogy egyszerűen csak „plain fun” gyilkolni, harcolni, küzdeni benne, a látványos mozdulatokról nem is beszélve.

 

Ezio Collection a teljes élményhez!

 

Jómagam a játékot többször is végjátszottam már: először Xbox 360-on, aztán PC-n kétszer, most pedig PS4 Prón az Ezio Collectionnek köszönhetően, alaposan felhúzott textúrákkal, 4K-ban játszom éppen vele ismét. Bár sajnos az Ezio Collectionben a HDR-t hanyagolták, viszony maga az Ezio Collection elég korrekt, a PC-s modoknál ismert EBN-szerű újabb megvilágítást használ, szóval ennél a konzolos Ezio Collectionnél nem kell panaszkodni az AC II fény-árnyék viszonyaira sem, még ha a HDR el is maradt. A látvány egyébként a környezetet egészen pazar – volt olyan itáliai székesegyház, amelynél még most is a leesett államat keresgéltem (igen, azután is, hogy az Assassin’s Creed Odyssey-t 100+ órán keresztül végig toltam PS4 Prón) továbbá bizonyos karaktereket (például Leonardo, vagy sokan a templomos vezér NPC-k közül) is átdolgoztak. Furcsa módon pont Ezio és a „jövőbeli hasonmása”, Desmond kidolgozása nem változott sokat, továbbá mai szemmel nézve pár karakter külsője egészen elborzasztó (ilyen szegény Caterina Sforza is, aki egyébként elvileg egy bombázó nő a játékban). Összességében azért az Ezio Collection, 4K-s tévével, PS4 Prón igencsak ütős látványt nyújt, még úgy is, hogy nem a remaster csúcsa, amit a Ubisoft művelt vele.

Persze most a legtöbben az ingyenes PC-s verzióra csapnak le, és hát az „idő vasfoga” azért rányomta bélyegét az eredeti PC-s megjelenésre. (Ami azért már egy tuningolt 2010-es verziója volt a 2009-es Xbox 360-as és PS3-mas verziónak.) Mielőtt nekiesnétek, hogy Ezióval meghódítsátok a reneszánsz Itália utcáit, pár modot ajánlanék, amellyel megszépíthetitek a játékot. Ez a 2017-ben megjelent 2.0-ás „overhaul” ugyan csodákra nem képes, de azért a textúrákon alapos tuningot végzett vele az a srác, aki megalkotta. Sajnos a javított draw distance fájóan hiányzik ebből a verzióból is. A másik mod az „Assassin’s Creed II Rebirth Reshade”, amely a fény-árnyék viszonyokon és a shadereken javított. Végül érdemes még megemlíteni a „HD Shadow map” modot, amely egészen elképesztő dinamikus árnyékolást biztosít a régi helyett. Hogy ezek a modok mennyire működnek együtt, azt nem próbáltam, de mindenképpen érdemes legalább az overhault felrakni, mert garantáltan javítja az Assassin’s Creed II varázslatos itáliai reneszánsz élményét ez a feljavított látványvilág.

A grafika mellett pedig nem mehetünk el Jesper Kyd eszeveszettül hangulatos soundtrackje mellett sem, amely rám szinte zenei drogként hat mind a mai napig varázslatos dallamokkal, rabul ejtő női énekhanggal, vagy a dinamikus betétekkel, amikor Ezióval harcolunk. Nem véletlen, hogy a későbbi részekben is állandóan előkerült az „Ezio’s family” OST, amely a sorozat védjegyévé vált. A The Witcher 3 mellett egyértelmű, hogy az Assassin’s Creed II zenéje a legvarázslatosabb.

A zene mellett meg kell még említeni az itáliai utcák hangjait, a járókelők szövegeléseit, a hírnökök óbégatásait, vagy remek szinkronhangokat – mindezt persze olaszul, mert egy igazi ínyenc olaszul játssza végig a múltbéli eseményeket és csak a modern részeknél kapcsol át!

 

Vendettával kezdte, mestergyilkos vált belőle

Nem beszéltem még az Assassin’s Creed II történetéről, itt az ideje, hogy meséljek róla pár szót – különösen azoknak, akik még nem játszottak vele. Talán nem meglepő, amit mondok, de az Assassin’s Creed II sztoriját a legjobbnak tartom a szériában, és ezt úgy mondom, hogy azért nem tartozom a fanatikus Ezio-rajongók közé, akik szerint az Assassin’s Creed: Revelations (az Ezio-trilógia utolsó darabja) meghalt a sorozat. Egyrészt fókuszált a történet és teljes egészében Ezio életének és asszaszin karrierjének korai szakaszát meséli el, nem akar például más szálakat beleerőltetni, mint az Assassin’s Creed III az „atya” történetével. Ezio fiatalkori családi drámája, majd a későbbi vendettája igazi „olaszos” sztori, kicsit a Keresztapára is emlékeztet, teljes mértékben átéljük és szimpatizálunk vele, anélkül, hogy a vele történtek túlzottan klisések, vagy szájbarágósak lennének.

Maga Ezio egy rendkívül szimpatikus, élettel teli, nőcsábász, olykor szenvedélyes, máskor jéghideg gyilkos karakter, talán emiatt is mind a mai napig sokak számára AZ igazi asszaszin hős a Ubisoft sorozatában. A történet során rengeteg más valóban élt, vagy kitalált figurával is találkozunk: Leondardo da Vincivel, Caterina Sforzával, Lorenzo de’Medicivel, összeesküvő dózsékkal, főpapokkal, nemesekkel, gyilkosokkal, luxusprostituáltakkal – az AC II szinte tobzódik az érdekesebbnél érdekesebb figurákban. Hatalmas poén a játékban, hogy Mario nagybácsi úgy mutatkozik be Eziónak, hogy „It’s a me! Mario”, ami ugye Super Marióra való vicces utalás.

A játék története azért alapvetően elég egyszerű – ha a mögötte megbúvó misztikus szálat, vagy a modern Desmond-részt nem számítjuk persze. Ha már itt tartunk: a Desmond-sztori itt még viszonylag elviselhető volt, csak a későbbi részben vált rettenetesen feleslegessé, de az AC már csak ilyen: el kell fogadni, hogy modern résszel is jár. Az Assassin’s Creed-film legnagyobb hibája is az volt, hogy a modern kort túltolták benne, szerencsére ez a játékokra azért annyira nem jellemző és bár az AC II-ben Desmonddal is kell néha kavarnunk, annyira ez nem bosszantó, mint bármelyik későbbi rész modern szakasza.

Összességében az Assassin’s Creed II története igazán lebilincselő, jól fókuszált, nem kapkod, sok érdekes karaktert vonultat fel és a misztikus részt is kellőképpen jól adagolták benne a fejlesztők.valahára megtört az átok.

 

Itt az ideje a retro-reneszánsznak!

Remélem sikerült kedvet csinálnom ehhez a hatalmas klasszikushoz, amely kissé idejétmúlt grafikája ellenére is (melyekkel az említett módon lehet PC-s modokkal segíteni) minden tekintetben pazar élményt nyújt. Ha konzolos vagy és még nem volt meg, akkor ne hagyd ki az Ezio Collectiont, hiszen a további két résszel egyetemben hatalmas akció-kaland élménytől fosztanád meg magad. Ha PC-s vagy és csak azon morfondírozol, hogy e 2009-es játékba érdemes-e belevetni magad, akkor a válaszom egyértelmű igen, hiszen az AC II egész egyszerűen mind a mai napig a sorozat csúcspontja.

-BadSector-(2009)

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

---

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Ubisoft Montreál

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 2009. november 17. (Xbox 360, PS3), 2010. március 5. (PC), 2016. november 15. (PS4, Xbox One)