PS VITA – Egy fiatal kamasz srác megérkezik egy kisvárosba, ahol furcsa, morbid gyilkosságok történnek. Miközben hősünknek be kell illeszkednie a helyi iskolába, barátságokat köt és újdonsült barátaival együtt – televízió képernyőkön keresztül – elkerül egy bizarr alternatív világba. A Persona 4 egy különleges jrpg, iskolás srácokkal és lányokkal, profi harcrendszerrel, jól kidolgozott sztorival és iszonyú sok párbeszéddel.

Bár a Persona 4 2012-ben jelent meg PS Vitára, illetve 2020-ban PC-re, valójában egy átiratról van szó, az első verzió ugyanis még 2008-ban PS2-őn látott napvilágot. Maga a Persona egy különleges szerepjáték sorozat, amely egyaránt ötvöz szerepjátékos, szimulációs és kalandjátékos elemeket. A Persona 4 emellett furcsa sztorival is fel van vértezve, amely engem kicsit a Twin Peaks TV sorozatra emlékeztetett.

Mivel az általunk elnevezett és irányított főhős iskolás srác, ez meghatározza az iskolákban eltöltött mindennapjait is, amelyekben mi magunk is részt fogunk venni. Az események naponta zajlanak: és ahogy telnek a napok és a hetek, úgy ismerkedünk meg iskolás társainkkal, egyesekkel összebarátkozunk, és létrehozunk egy csapatot, amely a misztikus gyilkosságsorozat ügyében nyomoz, mely során az áldozatok mindig a ködös napokon jelennek meg a Midnight Channel nevű tévécsatornán éjszaka, aztán másnap megtalálják a hullájukat.

Sok beszédnek sok anime-ja

A Persona 4 le sem tagadhatná, hogy hamisítatlan anime stílusú jrpg. A japánokra jellemző rengeteg párbeszéd és átvezető részek itt hatványozottan érvényesülnek: rengeteg idő telik el, mire ténylegesen interakcióba lépünk a játékkal és nem csak ide-oda mászkálunk hősünkkel és a kör gombot nyomogatjuk a párbeszédek továbbléptetéséhez. Ez szerintem nem túl szerencsés egy PS Vita címnél, ahol minél gyorsabban az akció kellős közepébe szeretnénk kerülni, mielőtt leszállnánk a metróról, vagy a villamosról.

A kissrácok ütni is tudnak…

Mire a hihetetlen mennyiségű sztori és párbeszéd hegyeken keresztül – folyamatosan nyomkodva a kör gombokat és kiválasztva a megfelelő mondatokat a párbeszédek során – végre eljutottam a játékban az első nagyobb csatához, már arra kezdtem gyanakodni, hogy ilyen alig lesz benne, pedig de. A harcrendszer hagyományos, körökre osztott és nem lesz idegen azok számára, akik jrpg-kben otthonosak.
Mindegyik karakterük képes egy egyszerű támadás véghezvitelére, speciális képességek vagy tárgyak használatára. A játékosnak lehetősége van, hogy közvetlenül irányítsa a csapattagjait vagy használhatja a „taktikák” menüpontot, hogy meghatározza, hogy a mesterséges intelligencia, milyen stílus szerint irányítsa társait.

A támadó képességek mind egy bizonyos típusú sérülést okoznak, mint például a „fizikai”, a „szél” vagy a „mindenható”. Amikor egy harc során az összes ellenfél egyszerre kifekszik, akkor a játékos elindíthatja az úgynevezett „teljes erővel csapás”-t: egy brutális támadásformát. A megnyert harcok végén a játékos tapasztalatot és tárgyakat kaphat, valamint új perszónát is választhat, hogy azt később megidézze a harcok folyamán.

Micsoda egy perszóna!

Itt érkeztünk el a játék címéhez is: a „persona” nem más, mint egy megidézhető lény, amelyet a harcok során hívhatunk elő segítségül. Mindegyik karakterünknek van „perszónája” és a főszereplőnek több is. A perszónák a viselőjükhöz hasonlóan tapasztalatot szereznek a harcok során, majd új képességekre tesznek szert, ahogy szintet lépnek. A játék főhőse (mi magunk) különleges abból a szempontból, hogy több personát is szerezhet és tarthat, sőt, a „limuzinban” még „vegyítheti” is őket, úgy, hogy két, vagy három personát ötvözve létrehozhat egy teljesen újat.

A baglyok nem azok, aminek látszanak

Hogy ezzel a Twin Peaks-es hasonlattal zárjam le a cikket, sok türelem és kitartás kell, amíg végre eljutunk a tényleges szerepjátékos részekhez, de egyértelműen megéri ez a játék a fáradtságot. Bár a 96%-os gamerankings-os átlageredményt én túlzásnak tartom, de kétségtelenül ez az egyik legjobb játék Vitára, feltéve, ha van hozzá türelmed.

-BadSector-