VÉLEMÉNY – Az atombomba feltalálásával az emberiség különös haláltáncba kezdett – erről mesél nekünk a Fallout-széria. A „ne lőjj, mert visszalövök” logikája által nyújtott hamis biztonságérzet bármikor utat engedhet a féktelen pokolnak. Hölgyeim és Uraim, egy gombnyomásra vagyunk a világvégétől, s egy gombnyomásra attól, hogy kiderítsük, melyik Fallout-játék dolgozta fel a leghátborzongatóbban az elképzelhetetlent…
Hogyha katasztrófaturizmus, akkor az bizony digitális formában is létezik. Vannak olyan játékok, amelyekkel kínozni lehetne, és vannak olyan emberek, akik ennek ellenére játszanak velük. No sebaj, kísérleti nyulak sem csak a gyógyszeriparnak kellenek, a játékfejlesztőknek ugyanúgy szüksége van néhány szerencsétlenre, akiken kipróbálhatják félkész, borzalmas játékaikat. Legalábbis úgy tűnik, hogy ez lesz innentől az új módszer. Akárhogy is, az utóbbi idők egyik legemblematikusabb félkész förmedvénye nyilvánvalóan a Fallout 76 volt. Persze ezt a játékot kritizálni annyi sportértékkel bír, mint lefutni valakit, akinek nincsenek lábai, szóval azt hiszem, hogy a Metacritic összesítése alapján készült lista első szereplőjétől az a pontszám is kész csoda, amit végül a kegyetlenül elbaltázott nyitást követően sikerült kiizzadnia. Hamarosan érkezik a játék Xbox-ra és PC-re a Game Pass szolgáltatásán belül, így hát érdemes lesz vetni egy pillantást erre kultikus sorozatra a kritikusok szemszögéből. Kezdjük rögtön a leggyengébbel, s onnan haladjunk a legjobb felé.
8. Fallout 76 (2018 – PC, PlayStation 4, Xbox One)
52 pont. Vajon megér ennyit ez a játék? A kritikusok szerint igen, ezzel pedig máris jobb, mint a „szép emlékű” Duke Nukem Forever, igaz? Tévedés. Ez a játék kereken kettő ponttal még azt is alulmúlja! Dehát hogyan is gondolták ezt? Már a koncepció is értelmezhetetlen. Minden idők egyik legerősebb sztoriközpontú játékát megfosztani a singplayer-élmény nyújtotta egyedi lehetőségektől, sőt, az NPC-ktől, majd telepumpálni azt dögunalmas és a lehető legfantáziátlanabb, leglustábban összebarmolt fetch-questekkel! Az NPC-k azóta ugyan visszatértek, de az sem segített a játékon – a bugok maradtak, így ugyanolyan alacsony értékeléseket kapott a kiegészítő is. 25 évvel a Nagy Habárú után járunk, és úgy tűnik, hogy a szörnyű atomzuhatagot csakis a bugok élték túl. Miután tripla-tripla A-játékot vártunk, egy ilyen brutálisan bugos, ostoba beégés talán a magas színvonaláról ismert sorozatnak is betett. Legalábbis mindenki ettől fél most, azonban megnyugtatom a fanokat: ha nem is ekkora buktából, de hasonlóan középszerű játékból állt már fel a franchise…
7. Fallout: Brotherhood of Steel (2004 – PlayStation 2, Xbox Classic)
Mi értelme van kontrollerre adaptálni egy klasszikus játékot, ha az új irányítási séma nem ad hozzá semmit, csak elvesz az élményből? Régen, egérrel irányítható izometrikus játékként a Fallout könnyen vezérelhető, tökéletesen átlátható és logikusan felépített, összetett játék volt. A Fallout: Brotherhood of Steel ezzel szemben egy idegesítő, nehézkesen irányítható, rettentően leegyszerűsített játék, amelyben a Brotherhood of Steel frakciót győzelemre vezetve kell megtenni… Mit is? Na ezaz: már nem is emlékszem rá! A játék talán nem akkora inzultus az ember intelligenciája (és pénztárcája) számára, mint a Fallout 76, de kétségtelen, hogy nem egy emlékezetes, jó játék. Ez pedig egy Fallout-nál mindennél nagyobb bűn.
6. Fallout Tactics: Brotherhood of Steel (2001 – PC)
Nem összekeverendő az előző játékkal!
A világ kritikusai úgy tűnik feral ghoul-á itták az agyukat Nuka-Cola-ból, mert hogy ez a játék nem 82 pontos, az biztos! Legnagyobb rajongásom csúcsán sem találtam semmi kiemelkedőt agy különösebben értékelhetőt ebben a játékban: okosnak látszani akaró, valójában bugos és ostoba játékmenet, mely így, az erős sztori mozgatórugója nélkül itt is ugyanúgy elcsuklik, mint a korábban taglalt két rész esetében. Sajnos nem mindenkinek esett le, hogy mitől is működött annyira ez a széria, így az Interplay-nek és a Black Isle Studios-nak sem, így a játék jogai végül az egy fokkal kompetensebb Bethesda kezében landoltak, egy-az egyben. A sors különös fintora, hogy a legjobb Fallout-játékot mégis az előző két csapat maradékából verbuválódott Obsidian tette le az asztalra 2010-ben.
5. Fallout: New Vegas (2010 – PC, PlayStation 3, Xbox 360)
84 pont? Ezek Jet-et tolnak, annyira el vannak tájolva! Ez a game alsó hangon is egy 91-92 pontos játék. Pár pont csupán, tudom, de egy ilyen szintű mesterműnél az a pár pont is számít. Persze sokat nyom a latban a rengeteg mod, amellyel PC-n rongyosra játszottam a lemezt, ezeknek köszönhetően az itt is jelenlévő mutáns bugok nagy része kiiktatható volt. Lássuk be, hogy a vanilla (alapverziós) Fallout-játékoknál alapvető tartozék a tengernyi játékhiba, úgyhogy ha csak ez alapján ítéljük meg a New Vegast-t, akkor bizony ez is egy nagy rakás radioaktív hulladék. Azonban a szarkofág alatt emberek… Te jó ég, mi van itt?! Gyakorlatilag a legmélyebb, legösszetettebb Fallout-játék, tengernyi emlékezetes karakterrel és küldetéssel, nagyon jól felépített játékmenettel és sztorival, és hát a DLC-k… Azok a király kiegészítők! Mindegyik egy-egy kis szelete a nagy egésznek, és tetszőleges sorrendben végigjátszva őket is egy értelmes és izgalmas történet áll össze! Csak ajánlani tudom a Fallout: New Vegas-t, mert ennyire közel a tökéletességhez (persze nem technikai szempontok alapján) még soha nem járt ez a széria. És ami a legjobb az egészben: Xbox One-on szintén a Game Pass része ez a cím, szóval toljátok! Nem fogjátok megbánni!
4. Fallout 4 (2015 – PC, PlayStation 4, Xbox One)
Hát igen, a Fallout 4. Amiben jobb, polírozottabb technikailag, legalább annyi dologban gyengébb a narratíva és a történet szempontjából. Ennél a játéknál egyet kell értsek a kritikusok véleményével, a 84 szerintem is reális értékelés. Most is tolom a GOTY kiadást (más kérdés, hogy szerintem ez a játék soha nem volt az év játéka), és még mindig kilátásában sincs a vége. Elképesztően felfújt, terpeszkedő játék, elnyújtva, mint a rétestészta, annyi opcionális szállal, hogy gyakorlatilag lehetetlen a történetre összpontosítani. Karakterünk ezúttal szinkronizált, ami ilyen jellegű RPG-knél ritka. Cserébe sajnos alaposan le lett butítva a dialógus-rendszer, mindössze 4 válasz vagy kérdés közül választhatunk a párbeszéd bármely szakaszán, és ilyenkor is inkább csak utalásokat látunk arra vonatkozóan, hogy pontosan mit is fog mondani hősünk. Na mindegy, sok furcsaság van ezzel a játékkal, de így mostanra azért kipofozták rendesen, nem nagyon találkozok már bugokkal sem. Talán egy nap, ha elég sokáig élek a végére is érek majd. Érdemes lenne kitolni, mert a prezentáció nagyon filmszerűre sikeredett, legalábbis e téren a legerősebb Fallout-játék mindenképpen.
3. Fallout 2 (1998 – PC)
Kicsit kesze-kuszább történet, mint az első résznél, de nagyon jól elmélyített világ, igazi Mad Max fílinggel. Bugos mint a fene szegénykém, dehát az első rész is az volt. Ezt a játékot is uncut moddal toltam, ami csomó elemét visszahelyezte az eredeti játéknak, így számomra ma már megmondhatatlan lenne, hogy milyen is lehetett ez a game eredeti formájában. Nálam izgalmas volt, szórkoztató, olykor megdöbbentő és beteg. Baromira beteg. Nem olyan régen próbáltam a Wasteland 2-t, és habár fantasztikus, hogy ez a műfaj még létezik (izometrikus játékkal a közelmúltban hosszú kihagyás után először a Desperados III-al játszottam, amelyről teszt is született), tök jó meg minden, de hiányzott a Fallout eltorzult, elmebeteg humorú világa. Csak a rangerkedés, a nyers „realizmus” (szerencsére azért ez nem a mi valóságunk – egyelőre) nem tudott kellőképpen elvarázsolni ahhoz, hogy folytassam a játékot. A Fallout 2-t ezzel szemben magammal hordtam anno, hogy bárhol tudjak játszani vele. Imádtam. Fogalmam sincs hányszor játszhattam végig, de lenyűgöző élmény volt. Érdekes, hogy mégis az első rész maradt meg bennem jobban.
2. Fallout 1 (1997 – PC)
Ez a játék számomra is olyan 89-90 körül van, úgyhogy ja, ezzel egyet tudok érteni. Kíméletlenül nehéz (ééééééés…. bugos!) játék, akárcsak a Fallout 2, viszont annyira jól jól sikerül madártávlatból is ábrázolnia, bemutatnia ezt a világot, amelyben nincs többé remény, hit, szeretet, legalábbis nem abban a formában, ahogyan mi ismerjük ezeket a fogalmakat, hogy az valami brutális. A reményvesztettség, az elborzadás úgy is erőt vesz rajtunk, hogy tulajdonképpen nincs részleteibe menően kidolgozva, csakis az erőszak… De az erőszak, te jó ég! Azok az animációk!! Leszakadó végtagok, szétszakadó testek, halál és erőszak mindenütt. Az apokalipszis utáni világ maga az őrület. Mindazt, amit ma a Fallout-ban ismerünk, a PipBoy-t, a V.A.T.S. célzórendszert, a Vault-ok koncepcióját, a különböző frakciókat mind-mind ehhez a játékhoz találták ki. Ritka az, hogy egy első rész ennyire „kész” lesz, ennyire egész, de itt pontosan ez a helyzet. Ha emlékszel még rá, milyen ijesztő volt a Fallout 3-ban először kilépni a fenti világba, akkor ismered ezt a játékot. Ugyanis a Fallout 3 ugyanez a játék, csak lenyűgöző 3D-ben. Majdnem ugyanaz…
1. Fallout 3 (2008 – PC, PlayStation 3, Xbox 360)
A személyes dráma eddig a pontig nem volt jellemző a Fallout-ra, ahogyan a 3D-s belső nézet sem, de itt a Bethesda pontosan ezeket valósította meg: a The Elder Scrolls-sorozat alá írt motorjukra tették rá az Interplay és Black Isle alapvetését, tökéletesen megragadva minden ponton azt, ami az eredeti játékot naggyá tette, átültetve azt az izometrikus nézetből a térbe, s köré egy olyan történetet húzva fel igazi világsztárok főszereplésével, amely végig a főküldetésben tart majd. Legalábbis ezt mondaná mindenki más.
Én viszont azt mondom, hogy a Fallout 3 remek játék, de túlságosan egyértelmű benne, hogy kik a jók és kik a rosszak, amely leegyszerűsítéstől elvész a Fallout végső üzenete is: az emberi természet tehet mindenről. Nincsenek csodás lovagok és szörnyű sátáni alakok, hanem egyformán elcseszett emberek és frakciók gyilkolnak tovább értelmetlenül az utolsó háború után is… Sajnos a játékban nem bírt magával a Bethesda, így megteszi a játékost a világ megmentőjévé – vagy poénból: a végső tönkretevőjévé – de minden esetre nem maradunk kis részei az egésznek, hanem mi vagyunk a hős, a protagonista, már megint, ezredszerre is. Míg a Fallout 2 okosan reflektált az első részben véghez vitt tetteinkre a második részre kialakult hőskultuszunkkal, addig itt nyoma sincs ilyesminek. Érezni, hogy ez a sztori rólunk szól, körénk lett építve a világ. Ez egyeseknek jobban bejött, nekem nem annyira. Persze a játékot szintén szénné toltam, de nem egy időtálló alkotás, ellenben a New Vegas-al. A New Vegas és még a Fallout 4 is sokkal jobban ráérzett a Fallout eredeti víziójára. Ami viszont dicséretes, hogy mindent, és tényleg mindent sikerült 3D-be átültetni, még a látványos célzórendszert is, a V.A.T.S.-ot! Bombasztikus teljesítmény, ezért viszont nagy tisztelgés jár a Bethesdának – tiszteletteljes folytatás, az biztos! Hogy hogyan jutottunk el a Fallout 3-tól a Fallout 76-ig? Na, az már egy másik történet…
Ne feledjétek: Xbox One-on és PC-n július 9-től ingyenesen játszható a Fallout 76, mármint annak, akinek van Game Pass előfizetése. Ugyanebben a szolgáltatásban elérhető a Fallout: New Vegas is! Érdekes: a legjobb és a legrosszabb Fallout egy helyen… Én azért az utóbbit javasolnám – attól tartok, hogy a Fallout 76 esetében már azzal sem segíthetünk, ha teszteljük a játék legújabb bugjait… Persze, mint mondtam, katasztrófaturizmus a játékok világában is létezik, szóval csak rajta, tegyen mindenki egy próbát a gammel, ha mer!
-Praesagus-
Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!
