RETRO – Talán furcsának hangzik, de ha olyan programot akartok betölteni, amely a legjobban visszaadja az eredeti Frank Herbert regény és a Dávid Lynch film hangulatát, akkor az 1992-es Dune 1-et érdemes elővenni. A Cryo Interactive mind a mai napig legjobb játéka nagyszerű arányban keveri a kaland- és stratégiaelemeket, fordulatos, hangulatos – a Dűne-rajongók kollekciójában mindenképpen kötelező darab.
Amikor 1992-ben a Francia Intézet könyvtárában a kezembe akadt a Science et Vie Micro (ez egy francia számítástechnikai magazin), meglepődve vettem észre, hogy a játékokkal alig foglalkozó újság több oldalon keresztül, kvázi fókuszként foglalkozik a Cryo-féle Dune- nel. Persze érthető volt a lelkesedés: a francia játékipar addig nem nagyon remekelt, a Dune viszont mind látványvilágában, mind játékmenetében az egyik legambiciózusabb projektjük volt nemzetközi szinten is.
Rosszkedvű sztárok
Pedig mára különféle jogok megszerzésével is gondjaik voltak a franciáknak. Ugyan megszerezték az adaptáció licencét Dino de Laurentiis filmgyártó cégétől, a Dune moziban játszó színészek ábrázolásához azonban mindegyikük külön (!) beleegyezése kellett, így a szerencsétlen készítőknek egytől-egyig fel kellett keresniük őket, és egyezkedniük kellett velük. A sztárok nagy része elég kevés lelkesedést mutatott, úgyhogy pár színészen kívül (Kyle MacLachlan mint Paul Atreides, Francesca Annis mint Paul anyja, Jessica, „szerepelnek” a játékban) a főbb szereplőkhöz egészen más figurákat kellett rajzolni. A végeredmény szerencsére nagyon kellemes lett: mivel a játék sztorija amúgy sem követte szó szerint sem a regényt, sem a filmet, ezért kevéssé volt zavaró, hogy a karakterek nagy része a színészektől eltérő külsejű.
„Egyszer jön majd egy messiás…”
A játék során a Kyle MacLachan-féle Paul Atreides-t, Leto herceg fiát irányíthatjuk. Ott vesszük fel a regényből és a filmből ismert sztori fonalát, amikor Paul családját a császár az Arrakis (Dune) bolygóra küldi, hogy az Univerzum legértékesebb anyaga, a fűszer bányászatát felügyelje. Paul szerepében első és legfontosabb feladatunk, hogy felkeressük a helyi bennszülöttek, a fremenek titkos bázisait, és rávegyük őket, hogy az Atreides ház szolgálatába állva fűszert bányásszanak nekünk. Ehhez segítségünkre lesz a „messiás” körüli legenda, a fremenek ugyanis meg vannak győződve róla, hogy egyszer jön majd egy idegen, aki az igazi szabadságba vezeti őket.
A párbeszédek során bonyolultabb összefüggések helyett csak egy-két választható lehetőséget kaptunk: például megkérhettük Gurney Halleck-et, hogy elkísérjen minket, vagy az íremen bázison lévő harcosokat, hogy a játék első felében nincs is más dolgunk, minta hozzánk csatlakozó fremeneket fűszerkitermelésre bírnunk, és apróbb küldetéseket végrehajtanunk, hogy az eleinte húzódozókat is meggyőzzük.
Eleinte létszükséglet, hogy elég fűszert bányásszunk ki, mert arra is ügyelnünk kell, hogy a császár bizonyos időközönkénti fűszerszállítmány iránti (egyre növekvő) igényét kielégítsük. Ha ezt elmulasztjuk, akkor jönnek a császár elit katonái, a Sardaukarok és mindenkit jól lemészárolnak.
Gerillaharc a fűszerért
A fűszerkitermelés beindítása után még jobban felgyorsulnak az események, ugyanis a Harkonnen-ek megtámadják a bolygót, és megölik a velük szembeszálló Leto herceget. Paul-lal ellenállást kell szerveznünk a fremenek segítségével a Harkonnen-ek ellen, ezért ettől kezdve derék bennszülöttjeinket harcra is kiképezhetjük.
Ugyan a játék eseményei nem körökre osztottak, hanem nagyjából valós időben történnek (időnként felgyorsíthatjuk), a csaták mégsem az RTS-ek szabályai alapján zajlanak (többek között azért, mert ezzel a kategóriával éppen a folytatásnál, a Dűne 2-nél találkozunk először…), hanem csak a taktikai térképen láthatjuk, amint egységeink küzdenek. Azonban szó sincs arról, hogy a Dűne stratégiai része leegyszerűsített lenne. Fremenjeink például aszerint fejlődnek, hogy mivel foglalatoskodnak a legtöbbet: például minél több ideje termelik ki a fűszert, annál nagyobb szakértői lesznek a munkának, és ugyanígy fejlődnek a harcosok is az összecsapások során. Remek újítás és a Westwood-féle RTS-ekből kihagyott ziccer, hogy (a regények szellemében) Lyet Kynes császári ökológus segítségét kihasználva megtanulhatjuk a bolygó örökzölddé varázslásának titkát, és ezzel szép lassan lakhatóvá tudjuk változtatni a száraz sivatagbolygót. Ez ugyan tönkreteszi a fűszerkitermelést, de a játék második felétől már valószínűleg amúgy is tetemes mennyiséget halmozunk fel belőle, úgyhogy taktikázhatunk, hogy milyen területen mire van nagyobb szükségünk.
Amiga version forever…
Az Amigára 92-ben elkészített játék grafikája a legszebb: nemcsak a szereplők arcvonásait dolgozták ki nagyon igényesen, de a Dűne sivatagjának megjelenítése és a váltakozó napszakoknak köszönhető naplementék és napfelkelték ábrázolása is gyönyörű volt. Külön meg kell még említeni a varázslatos zenét, amely számomra minden idők egyik legkedvesebb játékmuzsikája.
A PC-s verzió sajnos a VGA felbontás „otrombasága” miatt kevésbe finom grafikával dicsekedhet, a General MIDI-s illetve FM szintetizátoros zene pedig egyszerűen szánalmasan adja csak vissza az eredeti Amigás dallamokat. Aki teheti, Commodore Amigán nézze meg a játékot, de ha erre nincs lehetősége, akkor inkább a Winuae-beli, emulált ADF fájlt próbálja ki – megéri.
Westwood nyugatról be
Sohasem tudtam megérteni, hogy a remek Dune után a folytatás elkészítésének jogát miért vették ki a Cryo kezéből, és miért bízták a Westwoodra. Mielőtt még a Dune 2/2000/Emperor rajongók meglincselnének: imádtam én is a Dune 2-t, egyszerűen csak hiányzott (és még mindig hiányzik) egy olyan folytatás, amelyik a Dűne messiás sztoriját dolgozná fel a Cryo-féle játékhoz hasonlóan, kaland-stratégia formában. Mivel a Cryo „feléledt” a Frank Herbert’s Dune és a Dune: Generations című játékokkal, reméljük, ezt az időszakot is adaptálják egyszer…
– BadSector (1992) –
Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!
