FILMKRITIKA – Az 1998-as Disney-rajzfilm és a régi kínai legenda ismeretének totális hiányában ültem be a Disney fantasy filmjének sajtóvetítésére, talán épp így tudott kellőképpen hatni rám ez a látványos, izgalmas, érdekes, de mégis alapvetően faék egyszerűségű mese.

 

A Mulan egyike a koronavírus áldozatainak: március 9-én mutatták be az USA-ban, majd a koronavírus miatt végül a Disney + kínálatába került be és csak bizonyos országok (köztünk a miénk) vetíthették a mozikban. Ráadásul össze-vissza variáltak a történettel, így végül egy szerelmi szál kiesett, illetve egy olyan központi karakter: Mushu, sárkány is, aki a ’98-as rajzfilmben még benne volt. Elég faramuci helyzet az is, hogy a Disney Plus előfizetőinek még pluszban 30 dollárt kell fizetni a Mulanért, de hát ez nálunk, ahol Disney + hiányában csak a mozi marad, kevéssé releváns. No és milyen a Mulan?

 

 

Komoly, felnőtt fantasy

 

A Mulan sokkal inkább eltávolodik az eredeti rajzfilmtől, mint más olyan Disney-adaptációk, mint az Oroszlánkirály, a Szépség és a Szörnyeteg vagy az Aladdin. Niki Caro filmje egy felnőttesebb, komoly, sőt, időnként komor, darkos fantasy sztori. A Mulan egy fiatal lányról szól, akinek a csi (a film és a japán legendák szerint a mágia) szintje rendkívül magas, így egészen különleges akrobatikus és egyéb képességekkel bír. Mivel emiatt boszorkánynak hiszik, ezért apja arra próbálja kényszeríteni, hogy elrejtse ezeket és engedelmes leányként megházasodjon. Persze erre Mulannak (Yifei Liu) nem nagyon fűlik a foga és az események láncolatában meg is ússza a házasságot, lévén a császár be akarja sorozni katonának idős és fél lábára nyomorék apját, de a lány megy el helyette – magát fiúnak álcázva.

Itt kezdődnek Mulan kalandjai, aki katonai kiképzésen megy keresztül, majd szembeszáll a császárra (Jet Li) támadó Böri kán (Jason Scott Lee) „fekete seregével” és annak különös erejű boszorkányával, Xianniang (Gong Li).

 

 

Itt senki sem énekel

 

Az eredeti Disney-filmmel ellentétben a Mulanban senki sem fakad dalra és a ’98-as rajzfilmmel ellentétben Mushu, Mulan beszélő sárkánytársa sem szerepel a filmben, lévén a kínai közönség számára ez sértés lett volna egy ilyen erős szimbólum tekintetében. Helyette egy főnixmadár repdes Mulan mögött rendszeresen, arra utalva, hogy Mulan is főnixmadárként „éledt újjá” hamvaiból. A filmben a harci jelenetek sokkal hosszabbak, keményebbek, bár a vér nem folyik persze a filmben, elvégre egy Disney-adaptációról beszélünk.

A film központi témái a középkori kínai társadalmon belül a női emancipáció, amely egyébként Xiu és Mulan konfliktusának is egyfajta forrása.  Míg Mulan saját akaratából (bár a társadalmi konvenciók miatt nemét rejtve) támogatja a császárt, addig Xiu egyfajta rabszolganő-boszorkánya Böri kánnak. A „girl power” és a Hollywoodot mostanában átitató SJW természetesen elmaradhatatlan kellékei a történetnek, bát én ezt most kevésbé éreztem irritálónak, mint például a Charlie angyalaiban, vagy a Terminator: Sötét végzetben. Mivel ez a motívum itt tényleg a történet ívét adja, illetve a főszereplő Yifei Liu alakítása is elsőrangú, így a női „emancipált” karakter itt nem érződik erőltetettnek, mint az említett két filmben, melyekbe csak beleerőszakolták a girl powert. Természetesen ez egyéni ízlés kérdése, tehát aki már a falra mászik ettől a témától, azt lehet, hogy a Mulan is irritálni fogja.

 

 

Fantasy akció a köbön

 

Igazából, ha a Mulanra csak, mint fantasy akciófilmként tekintünk, akkor megállja a helyét, a harcokhoz, akcióhoz, varázsláshoz kötődő filmes trükkök korrektek. Különösen Xiu boszorkány különféle madárrá átváltozós trükkjei látványosak és a Mulan és közte zajló harc jobbféle színfoltja a filmnek.

A két női főszereplő: a Mulant alakító Yifei Liu és Xianniangot megszemélyesítp Gong Li (akiről meg nem mondtam volna, hogy 54 éves, legfeljebb egy szolid negyvenesnek néztem) elviszik a hátukon az egész filmet – utóbbi olyannyira, hogy lemossa Liut is a filmvászonról, amikor megjelenik. Az 57 éves Jet Li már sokkal jobban illik az öreg császár szerepébe, és az eléggé megöregedett filmsztárt ugrálni és harcolni sem látjuk majd, viszont remekül alakítja a kínai uralkodót. Végül ki kell még emelni Jason Scott Lee alakítását is, aki szintén kiváló Böri kán szerepében, bár kicsit olyan érzésem volt karakterével kapcsolatban, mintha a Trónok harcából szabadult volna.

 

 

It’s a kind of chinese magic

 

Ha nem nagyon agyalsz a kissé bugyuta, maximálisan fekete-fehér történeten, ahol a császár az abszolút Jót, a talpig feketébe öltözött Böri kán pedig az abszolút Rosszat képviselik, vagy nem zavar annyira az SJW-vonal, akkor Mulan egy élvezetes, látványos fantasy kalandfilm, amely kicsit a nyolcvanas, kilencvenes évek minőségibb, egészestés filmjeire emlékeztet, mint például az 1985-ös Sólyomasszony Rutger Hauerrel, vagy az 1981-es Excalibur, ha pedig egy modernebb filmhez szeretném hasonlítani, akkor a 2017-es Artúr király legendájára hasonlít. A Mulan azért messze nem a legjobb a saját műfajában, de mivel manapság kevés a színvonalas mozi ebben a műfajban, egynek ez is elmegy.

-BadSector-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!