TESZT – Egy direkt nem közvetlen történettel rendelkező sétaszimulátor, ami a PC-s megjelenés után néhány hónappal konzolra is megjelent.

 

Akkora sikert nem fog aratni, mint a „műfaj” más példányai, mint mondjuk a Gone Home vagy a What Remains of Edith Finch.

 

 

Irving

 

Nicole Wilson örökölt egy hotelt édesapjától, és az ott rejtélyes körülmények közölt elhunyt tinédzser anyjától kapott egy levelet, hogy adja el, ezért elindul Portlandből (nem tudom, hogy az oregoni vagy a maine-i településről van szó) Montana államba, de közben egy hóvihar támad mögötte, és ő szépen ott ragad a hotelben kilenc napon át.

Az eladást intéző ügyvéd (Jenkins) meg nincs sehol, neki kell felmérnie a hotel állapotát, miközben a rádiótelefonon egy, eleinte magát a FEMA (magyarul kb. Szövetségi vészhelyzet-kezelő ügynökség) tagjaként kiadó karakterrel beszél elég sokat, akiről aztán kiderül, hogy a játék címében található karakterrel testvéri viszonyban volt. A hotel egyik utolsó, általunk megnyitható szobájában láthatjuk azt, ahogy ő stalkerkodott a főhősnőnk iránt, és az egész eleinte egy szellemjárta hotelként van előadva, de a sztori mögött annyi van, hogy Nicole édesapja, Leonard szerelmi viszonyban volt Rachel Fosterrel, akit úgy állítottak be, hogy 16 évesen, 9 hetes terhesként megölte magát. Ám ennél azért jóval több van – emiatt mondom azt, hogy nem közvetlenül értelmezhető történettel rendelkező játékról van szó, amiben az Irving névre hallható (soha nem látható, ami en bloc egy kihagyott ziccer…) karakter tiszta szerelemként nevezte a retardált (ezt nem én mondom, a játékban is felbukkan ez a jelző…) Rachel viszonyát Leonarddal, és akkor ehhez hozzá lehet szépen venni, hogy Rachel és Irving apja egy pap, és érdekes módon a hotelből ki lehet menni egy földalatti folyosón a Timberline-hotelből ebbe a templomba, ami a játék vége felé kb. 15 percen át főbb szerepet fog játszani pozitív és negatív konnotációban egyaránt.

Az itt történt események körüli nyomozásban, mert ez a játék erről szól, az ő karaktere is szerepet játszik, és nem, nem tűnik úgy, hogy Rachel szelleme kísért a folyosókon, hiába van egy mikrofon is kellékként nálunk, ezzel egyrészt csak egy trófeát vagy achievementet lehet csak szerezni (a hangok és a természetfelettinek tűnő események csak a karakterek bűnösségét és áldozását akarja valamelyt kifejezni, de nem valami expresszionista módon), másrészt pedig ennek is csak annyi szerepe van, hogy eljussunk egy bizonyos képig egy félreeső ruhásszekrény-szerű szobában elhelyezett dobozban található képhez, ami lezárja az adott napot, így ezt a mondatot azzal zárom, hogy ez egy egyszeri élmény, amitől rosszul lettem, meg bedühödtem; nem foglalkozott a lehetséges nemi erőszakkal többet, pedig talán kellett volna.

 

 

Nicole

 

A sétaszimulátor három óra alatt befejezhető még úgy is, hogy ha az első napon tényleg komolyan gondoljuk a hotel felmérését, ami nem kötelező, így teljesen feleslegesen megyünk el bizonyos helyekre, ahol csak később fogunk egyetlen alkalommal megfordulni, vagy még úgy sem, ugyanis a játékot nem túl jól írták meg, ugyanis Irving azt mondja, hogy ki kell nyitni az utolsó ajtót, miközben a síeléshez vezető ajtó zárva marad, a bejárati ajtókról pedig még nem is beszéltem. A rossz írás a typokon túl is érzékelhető, és látható, hogy nem az angol volt az első nyelve a fejlesztőknek. Nicole nagyon lassú tempóban halad még „futva” is, még egy csiga is gyorsabban halad nála, és a fejmozgásától be lehet szédülni, továbbá azt sem bírom felfogni, hogy mi értelme van több tárgy felszedésének és megforgatásának?

Komolyan minden egyes doboz cigit fel lehet így szedni, de semmi haszna nincs ennek. És az is mennyire nagyon jó dizájn, hogy az első nap már szembefutottam a zseblámpával, de nem, nem lehet felvenni addig, amíg a script nem engedi. Konzolon legalább kijavították ezt a hibát, hogy a chromatic aberration PC-n high preset mellett (részletes beállítás nincs) olvashatatlanná tette a dokumentumokat és a térképet. Töltési idők elfogadhatóak, a szinkron már megkérdőjelezhető, és szerintem nem nagyon hangulatos az, ahogy csigatempóval klisés, továbbá a The Shiningra utaló háttérdolgokkal megszórt hotelben megyünk ide-oda úgy, hogy sok szobába be sem tudunk menni, és néhányba igen, de teljesen feleslegesen. A két befejezés pedig szerintem kész röhej.

 

 

Rachel

 

Én erre a játékra személy szerint hármast adnék, de azért adok rá egy hatost, mert stílusában nem olyan rossz. A The Suicide of Rachel Foster révén nekem is felerősödtek a szuicid hajlamaim, ahogy a templomban kezdve vissza kellett mennem a hálószobámba, hogy onnan aztán kapásból visszamenjek az előző helyszínre, mert a sztori ezt követeli. A műfaj kedvelőinek talán ajánlom, de senki másnak. Ebből szívesen látnék egy 47 másodperces speedrunt, de sajnos nem lesz…

-V-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

---

Kiadó: Daedalic Entertainment

Fejlesztő: One-O-One Games

Stílus: Kaland

Megjelenés: 2020. február 19.