TESZT – A Werewolf: The Apocalypse – Earthblood egy olyan játék, ami úgy tizennégy évvel tévedt csak el, mert akkoriban ez nagy eséllyel egy korrektül fogyó játék lett volna, de mostanában ez inkább visszatetszőnek tűnik; az elképzelés megfelelő, a kivitelezés pedig itt is inkább kérdőjeleket hagy maga után.

 

Nem vagyok jártas a Sötétség Világában (World of Darkness), amiből ez a játék merített.

 

 

Cahal

 

…a neve az elvileg öko-terrorista vérfarkasnak, amit irányítunk. A falkának (találó kifejezéssel élve) a célja az, hogy az Endron névre hallgató gigacéget megbuktassa. Minden a tervek szerint haladt, amíg Cahal kezelhetetlen dühe fel nem borított mindent, ami miatt ő elhagyta a falkát, de vissza kellett jönnie a családja és az Endron megbuktatása miatt. Ez a korporatív téma a Cyberpunk 2077-ben is ott volt, de ahhoz képest a WTAE története, hogy is mondjam, klisés. Ha esetleg ennek előadása jobb lett volna, akkor nem nagyon emeltem volna ezt ki, de a szinkron is problémásnak tűnt, mert több, érzelmesnek szánt jelenet ment a kukába a nem éppen meggyőző hangzással, és emiatt nem nevezném hihetőnek az egészet.

Tehát a történet és az audio máris átlag alattinak mondható, és a játékmenet sem nagyon segít ezen, hiába is van Cahalnak három „formája”. Emberként képes például a számítógépekkel interakcióba lépni, Lupusként (farkasként) a lopakodás kap fontos szerepet (mert ez majdhogynem kötelező), míg Crinosként (ez lenne a vérfarkas forma) könnyen legyűri az ellenfeleket a mancsaival, esetleg az íj/nyíl párossal. Ez így magában jól is hangzana, de itt is vannak hibák, ugyanis a mesterséges intelligencia, hogy is mondjam, ostoba. Tipikusan két fajta ellenféltípus van a lopakodásnál – az egyik egy helyben áll és nézelődik, a másik pedig ide-oda sétál. Nos, ilyet én már 2008-ban is láttam egy lengyel budget játékban, aminek a magyar neve továbbra is röhögésre késztet (008-es Űgynök, hosszú ű-vel!). A butaság mellé még felhoznám az inkonzisztenciát is, mert ha kétszer csináljuk ugyanazt, ugyanakkor és ugyanúgy, akkor egyszer sikerül, egy másik alkalommal pedig felfedeznek, ami révén mehetünk vissza az előző checkpointhoz. Pedig a lopakodás jó lenne, de ezt is elbaltázták – itt szerintem bukott is egy pontot a játék az értékeléséből.

Ott pedig még egyet esett, amikor a harcok közben ásítozni kezdtem, no nem azért, mert mondjuk éjjel 11-kor foglalkoztam ezzel, de ez olyan faék szinten egyszerű, hogy még a ragdoll látványára is csak annyit mondtam magamban, hogy „aha… ez nem lep meg”. Az RPG-s skillfa ellenére is maradt ugyanolyan a harc, és a bossfightok pedig ugyanazt igénylik, csak azoknak több HP-juk van, meg többet sebeznek. Több ismétlés, mint a Pécs FM-en szombat esténként.

 

 

Crinos

 

Szóval eddig eléggé átlagosnak definiáltam a WTAE-t, de még itt is sikerült csorbítania az eredményén, mert a kidolgozatlanság például ott is tetten érhető, hogy a fárasztó hordás ellenfeles szekcióknál a nekik szánt spawnajtókat (igen, ilyesmit használnak még ma is) nem alkalmazzák megfelelően, mert konkrétan azok előtt spawnolnak be az életünkre törő lények, akik a játékhoz hasonlóan tényleg eltévesztették a házszámot, vagy pontosabban az évjáratot úgy másfél évtizeddel. Egy kései PS2-es, esetleg korai PS3-as szinten vannak a karakterek modelljei, és a látványvilág a játékon belül szintén hasonlóan ilyen silány, de eközben a filmjelenetek túlzottan jók.

Most komolyan erre költötték a költségvetésüket? Ilyet is már régóta nem láttam, hogy a jeleneteken több törődést érzékelhettem, mint a játékmeneten. (Hirtelen eszembe jutott valami 2009-ből, a Rogue Warrior. Esetleg. De ott a szinkron korrekt volt.) És ezen nem nagyon segít az sem, hogy a WTAE konkrétan rövid. Nem viccelek – hat óra alatt végig lehet érni rajta, és ezen szerintem még lehet vágni fél órát. A Cyanide-tól azért többet vártam, és itt hirtelen eszembe jut, hogy a Call of Cthulhu-t is ők hozták össze. Szóval, maradtak volna a Styx-kaptafánál. Az a két játék legalább szórakoztató volt.

 

 

Endron

 

A Werewolf: The Apocalypse – Earthblood azért kap egy ötöst, mert a játék elvégzi, amit kell, de elég erősen sótlanul teszi azt. A korábban Bigben Interactive néven futó Nacon ebből nem fog sok pénzt látni, esetleg a Sötétség világának rajongóitól – nekik ez a játék egy hatos, de nem több. Amúgy tényleg közepes majdnem mindenben: történet, grafika, audio, játékmenet, talán a hangulata valamivel jobb, de ott sem vagyok ebben biztos. Ez a játék majd biztos ingyen hozzánk lesz vágva fél-egy éven belül az Epic Games Store-on.

Itt a végén azt mondanám, hogy aki a háttérvilágot nem ismeri, ebből nem nagyon lesz érdeklődése utánanézni a Sötétség világának. Ez pedig szerintem még egy olyan tényező, ami echte kihagyott ziccerként nevezhető. Ha legalább ezt eltalálja a Cyanide és a Nacon, így esetleg a kitudjamikorfogmegjelennimertbotrányvanmögötte Vamprie: The Masquerade – Bloodlines 2 iránt is érdeklődne. De így nem fog.

-V-

---

Kiadó: Nacon, Bigben Interactive

Fejlesztő: Cyanide

Stílus: akció-RPG

Megjelenés: 2021. február 4.