Lou Ottens szép kort élt meg, de ettől függetlenül a múltban alaposan megváltoztatta a zenehallgatási (és rögzítési) szokásainkat.
Ottens 1926. június 21-én született a hollandiai Bellingwoldéban, és a kamaszkora eléggé szerencsétlen időszakra esett (a második világháború zajlott…), viszont már fiatalkorában is megmutatta, mire lehet képes, amikor a szüleinek összerakott egy rádiót, hogy a BBC holland nyelvű adását (Radio Oranjét) hallgathassák a nácik által megszállt országban. Egy antennát is alkalmazott, amivel a nácik rádiózavarásán túl foghatták a brit közmédia programját. (Ezt amúgy poénosan németszűrőnek, Germanenfilternek nevezte.)
A háború után Ottens mérnöknek állt, és a diplomája megszerzése után 1952-ben kezdett dolgozni a Philipsnél, ahol nyolc év múlva már termékfejlesztési vezető volt, és egy éven belül megalkotta a cég első orsós magnókészülékét (az EL 3585-öt). Ottens később visszaemlékezésében azt mondta, hogy nem volt a technológia felhasználóbarát, és ez idegesítette. Ezután egy másik magnórendszer kidolgozásába fogott bele. Egy dolgot már az elején kitűzött: legyen olyan kicsi, hogy egy kabát belső zsebében is elférhessen.
1962-ben a szalagos kazettákat feltalálták, és egy évvel később már egy berlini elektronikai kiállításon már a nyilvánosság is láthatta őket. A reklámszlogen szerint kisebb volt egy kazetta, mint egy doboz cigaretta. A technológia rohamosan elterjedt, és a nyolcvanas években már hazánkban is nagy divatja volt az ily módon történő rögzítéseknek (még a Poptarisznya is rendelkezett egy második, magnósoknak szánt műsorral). A BBC szerint megközelítőleg több mint száz milliárd kazettát gyártottak az idők során. A technológia 50. évfordulóján a feltaláló a Time magazinnak azt mondta, hogy az első naptól kezdve szenzációs volt.
Olga Coolen, a Philips-múzeum vezetője az NPR-nek azt nyilatkozta, hogy Ottens egy hihetetlen, technológiaszerető ember volt még annak ellenére is, hogy szerényen kezdte. Az eredeti, fából készített kazettaprototípust Lou elvesztette egy kerékcsere során (az emelő erősebb volt nála). A Philips és Ottens a sok japán másolat miatt végül a Sony-val közösen megalkotta a Philips-mechanizmust, ami a magnós piac alapja lett. A 70-es években Ottens már a NatLab, a Philips audiólaboratóriumjának vezetője volt, és itt született végül meg a CD technológiája is. 1980-ban a Philips és a Sony rábólintott a 12 centis CD szabályzataira, ami aztán 1982-1983 környékén elkezdett a világon terjedni.
A kazetták végül a videojáték-iparnak is elemévé váltak. A ZX Spectrum, esetleg a Commodore 64 is használhatott kazettákat, amik azért nem voltak olyan gyorsak, mint a floppy lemezek. Mégis, Ottens munkássága mellett nem lehet szó nélkül elmenni még úgy sem, hogy megbánta, hogy végül a Sony találta fel a Walkmant. A saját sikereiről pedig csak annyit mondott, hogy kisfiúk szórakoztak a játék során, és nem érezték úgy, hogy bármi nagyot csinálnának – egyfajta sportnak tekintette az egészet.
Ottens 94 évesen március 6-án hunyt el Duizelben, otthonában. Nyugodjon békében.
Forrás: PCGamer
