A kaszkadőri és mozgásdigitalizációs (motion capture, röviden mocap) munkálatok sem voltak elhanyagolhatók a Bluepoint Games, illetve az azóta már ellehetetlenített Sony Interactive Entertainment Japan Studio projektjében.
Eric Jacobus egy veterán kaszkadőr, aki már jó két évtizede foglalkozik ezzel. Ő nemrég a PlayStation Blogon közölt néhány gondolatot arról, hogy a Demon’s Souls PlayStation 5-exkluzív remake-jével nem csak a programkóddal volt sok munka, hanem a mocappel is sokat foglakoztak. Hiába a tapasztalat, Jacobusnak konkrétan újra kellett tanulnia, hogy miként kell mozogni ez alatt a másfél év alatt, ugyanis igencsak precíznek kellett lennie, mivel a mozdulatok (támadások, kikerülő lépések…) játszhatóaknak kellett lenniük, és ott a lassúság vagy a gyorsaság nem lett volna színvonalas.
Jacobus szerint mindegyik támadó animációnak öt fázisa van. A nyitópózt a „váró” fázis követi, aztán jön a támadás, az abból való helyreállás, illetve a befejező póz. A második fázisnak mindig illenie kell a támadásokhoz, mivel így a többi játékos fel tud készülni rájuk. A helyreállási idő a könnyű támadásoknál nem tart sokáig, ellentétben a nagyobb attakokkal. Mivel lélekben egy japán játékról van szó (a FromSoftware csinálta), pózokban eléggé kemény a Demon’s Souls, így a brutális, karakterekhez köthető támadások helyett Gavin Moore, a kreatív rendező arra kérte Jacobust, hogy karaktermentes, a végző pózokra koncentráló munkát végezzen.
Jacobusnak mind a 20 fegyverosztályhoz kapcsolatos mocap munkát el kellett végeznie, így a sétálástól a futáson át a fordulásig és oldalazásig sok mozdulatot rögzítenie kellett. Ezek a mozdulatok összetett kombinációkká álltak össze. Ezeket „tánckártyáknak” (dance card) nevezték. Chris Torres, az animációkért felelős rendező úgy határozott, hogy a sétákat mindig reggel vették fel bemelegítésképp, amivel a sprintfutásra készítették fel a kaszkadőrt, aki délután fáradtan már a „hátráltatott, nehézkes” mozgásokkal foglalkozott. Az első ilyen kártya egy teljes napot igényelt, de idővel belejöttek, és olyan gazdaságosan bántak az idővel, hogy előfordult az is, amihez mindössze 70 perc kellett.
Érdekes betekintés a kulisszák mögé.
Forrás: PSL