FILMKRITIKA – Túlzás lenne azt remélni, hogy a Fast & Furious filmek újra a szupergyors autókról, az égő gumiról és a kötődésről szólnak, ami valahol a zsaruk és rablók egymás elleni harca közben történik?

Ez a sorozat azzal kezdődött, hogy egy csapat nem is olyan béna bűnöző DVD-lejátszókat lopott; most, Justin Lin F9-esében szó szerint autókat lőnek az űrbe. Hacsak a tizedik részben nem lesz időutazás, nehéz elképzelni, hogy ez a franchise hogyan tudná „felülmúlni” önmagát, és a gyakran unalmas, a maximumra túltolt, felfújt eredmények alapján ostobaságnak tűnik megpróbálni.

Idióta és unalmas

A legjobb esetben ezekben a későbbi, világmegmentő Halálos iramban filmekben a nézők legalább a mutatványok izgalmát élvezhették, még akkor is, ha azok abszurditásán röhögtek. De a Halálos iramban 9-ben az izgalmak többnyire elmaradnak, vagy a mutatványok pedig egyszerűen túl idióták ahhoz, hogy akár némi bűntudattal, de elfogadjuk őket.

Például nézzük azt a jelenet, amelyben hőseinket egy aknamezőn keresztül üldözik – nem halnak meg, mert túl gyorsak ahhoz, hogy a robbanó aknák megsebesítsék őket – egy rozoga kötélhíd felé. A híd egyik oldala eltörik, amikor az első autó épp csak elkezd átkelni rajta, de az autó a fizika ugyanazon törvényeit követve jut át a másik oldalra, mint a Coyote/Roadrunner rajzfilmekben. Aztán Vin Diesel Domja, amikor látja, hogy egyetlen függőszál maradt meg abból, ami egykor a híd volt, valahogy ráugrik az autójával a szálat tartó oszlopra, kiüti azt a földből, és Tarzán átkel a szakadékon, hogy a túloldalon landoljon. Egy olyan sorozathoz képest, amelynek főszereplője (Ludacris Tejje) rendszeresen arra buzdítja a haverjait, hogy bízzanak a matematikában és a fizikában, mert a számok nem hazudnak, a Halálos iraman 9 pedig igazán megsért minden olyan nézőt, aki ugyanígy gondolkodik.

A rajongók talán emlékeznek még az előző filmben az EMP fegyverre, amely képes volt kiiktatni egy szigorúan őrzött katonai létesítmény minden elektronikáját, miközben valahogy nem zavarta a közvetlenül mellette ülő videomonitort. Ezúttal hőseink olyan elektromágnesekkel a csomagtartójukban vágnak neki az üldözésnek, amelyek elég erősek ahhoz, hogy nehéz teherautókat húzzanak át a forgalmi sávokon, vagy akár egy vasúti kocsi méretű páncélozott teherautót is felborítsanak. De valahogy ezek a mágnesek nem hatnak az őket szállító izomautók tengelyeire, váltóira és a 70-es évekbeli acélvázaira.

Mennyiség  a minőség felett

Ez valószínűleg szórakoztatóbbnak hangzik, mint amilyen valójában. Ahogy Lin legutóbbi filmjében, a csalódást keltő Star Trek Beyondban, a rendező és társ-forgatókönyvíró a mennyiséget a minőség fölé helyezi, és több akciót, mellékszálat és karaktert dob a keverékbe, mint amennyire bármelyik filmnek szüksége van, miközben az embernek mégis az az érzése marad, hogy valami hiányzik. A maximalista stratégiának még kevesebb értelme van, ha figyelembe vesszük az epizód középpontjában álló egyszerű ötletet: Domnak van egy testvére, akiről a haverjai nem tudnak; egy tragédia választotta el őket fiatalkorukban; és most ő a rosszfiú.

Hogy miért kell ennek a testvérnek, Jacobnak (John Cena) Bond-szintű gonosztevőnek lennie, azt csak találgatni lehet. A producer-sztár Diesel szíve egyértelműen a család témájához húzódik, amely az első epizódtól kezdve végigvonul az FF-en. A sorozat szappanoperás hajlamai szórakoztató krimi-trópusoknak adhatnak teret, például amikor a hősök rejtélyes okokból szeretteik ellen fordulnak, hogy aztán a végén bebizonyítsák hűségüket. De ez az új Dom/Jacob krízis önmagában is elegendő, és nincs szükség egy olyan eszköz bevezetésére, amely képes átvenni a bolygó összes többi elektronikus eszközének irányítását.

Jacob, mint megtudjuk, apjuk második kedvenc fia volt. Mindkét fiú az apjuk versenyzőcsapatában dolgozott, és több visszapillantást látunk arról a napról, amikor az apa meghalt, egy látszólag egy agresszív versenyző által okozott balesetben. Ez a halál hosszú árnyékot vetett rá, amelynek részleteit itt nem kell elárulnunk; de Jacob nem sokkal később eltűnt, és úgy tűnik, hogy sértett érzéseit végül világuralmi vágyakká változtatta. (Bár a film Cena-t szupergonosszá teszi, nem hagyja, hogy Diesel háttérbe szorítsa, ahogyan Cena itt hiányzó ex-királya, Dwayne Johnson tette ezt korábbi filmjeiben. Az a sárm, amit Cena a Blockersben és a Trainwreckben mutatott, itt nem bukkan fel, nehogy zavarja Diesel jellegzetes, ólmos, álmos és bamba színészi stílusát).

Hiteltelen és lapos

A világbékét fenyegető Jacob érkezése miatt Domnak és új feleségének, Letty-nek (Michelle Rodriguez) el kell hagynia a farmot, ahová visszavonultak. Újra összeállnak „Tejjel”, Romannal (Tyrese Gibson) és a valószínűtlenül tehetséges hackerrel, Ramseyvel (Nathalie Emmanuel), amikor Mr. Senki (Kurt Russell) vészjelzése egy roncsolt repülőgéphez vezet, amely egy olyan szerkezet felét tartalmazza, amellyel a világuralomra lehetne törni.

Hamarosan Dom húga, Mia (Jordana Brewster) is csatlakozik az akcióhoz. A gonosz oldalon Jacob és eurotrash társa, Otto (Thue Ersted Rasmussen) elfogták az előző film bűnözői agytrösztjét, Ciphert (Charlize Theron), és egy plexifalú cellába zárják, hogy ő felsőbbrendű intellektusával gúnyolódhasson velük. A korábbi filmek más szereplői is felbukkannak, némelyik jelentősebb, mint a többi, de miért rontanánk el a meglepetést?

A forgatókönyv – amelyet nem a sorozatban rendszeresen szereplő Chris Morgan írt, de ugyanolyan lapos párbeszédekkel, mint szokott – egzotikusabb helyszínekre visz el minket, mint amit egy Mission: Impossible filmtől elvárnánk. A sztori Dom legénységét egy versenyfutásba helyezi, hogy megtalálják a világot uraló fegyver másik felét, mielőtt Thanos – mármint Jacob – megtenné, és amikor nem sikerül, arra kéri őket, hogy állítsák meg Jacobot, mielőtt az be tudja kapcsolni a fegyvert. Itt jön a képbe az űrutazás, és igazából minél kevesebbet beszélünk róla, annál jobb. Elég, ha csak annyit mondok, hogy a Halálos iramban 7-ben a felhőkarcolóról felhőkarcolóra ugráló autó sokkal szórakoztatóbb volt.

És, nem mintha ez bárkit is érdekelne, de sokkal hihetőbb is volt.

-Zardoz-