A korábban több mint húsz évet a BioWare-nél eltöltő Mark Darrah (aki a Dragon Age-et is vezette) azt állítja, hogy a játékkiadók és a kalózok is tévednek a témában.

Darrah ebben a videóban azt mondja, hogy a kiadók erősen túloznak (messze a realisztikus mértékhez képest nagyobb bukást mondanak) az „elvesztett eladásokkal”, amikor ezzel próbálják igazolni a DRM-használatot (pl. a Denuvót, és itt ki lehetne térni arra, hogy több kiadó soha nem fogja eltávolítani a játékából). Szerinte az, aki szerint a kalózkodásnak nincs a játékiparra komoly hatása, szintén rossz úton jár, ugyanis a játékok fejlesztése költséges.

Lehetnek olyan értékesítések, amik hatékonyabb DRM rendszerek miatt történtek, és igen, vannak olyanok, akik bojkottálnak bizonyos játékokat/sorozatokat, amiket így nem vesznek meg (és inkább letöltik). Feltette azt a kérdést, hogy ha azért kalózkodunk egy játékot, mert sosem vettük volna meg, akkor miért érdekel az minket annyira, hogy legalább letöltsük? Mi szükségünk volt arra, hogy egyáltalán játsszunk azzal a játékkal? (Erre is lehetne értelmes magyarázat: pl. a Denuvo-mentes, kiszivárgott verzió jobb teljesítményt mutat fel, mint a hivatalos kiadás… lásd F1 2018.)

A játékok importálása nem olyan praktikus (pláne most, hogy már minden netes vásárlás után szíjuk a fogunkat a világrekorder 27% áfával…), és ezek is többnyire csak akkor történnek meg, ha egy bizonyos játék nem érhető el máshogy (régi, nem jelent meg sosem Steamen, satöbbi). Ilyen esetben a kalózkodást Darrah kétélű kardnak nevezi, mert hosszabb távon ez káros lehet, mert például Oroszországot lesajnált területnek nevezhetjük a nagy mértékű kalózkodás miatt (holott ott alapból olcsóbbak a játékok pont emiatt is), ami viszont hátráltatásra készteti a kiadókat.

Darrah szerint az egyedüli jogos forgatókönyv a kalózkodásra az, ha egy játék sehogy nem szerezhető be másképp, mert ekkor nem veszünk ki pénzt a kiadó/fejlesztő zsebéből, hiszen ők döntöttek úgy, hogy az adott terméket nem hagyják tovább a piacon. (Pl. licencek miatt.) Tudja, hogy van indokunk a kalózkodásra, és hogy miért tekintjük jónak, de ellenőrizzük, hogy nem kifogás-e az, amit gondolunk.

De ha olyan kiadókról van szó, akik évek múltával is bennhagynak Denuvót egy olyan játékban, ami egyáltalán nem fogy (The Quiet Man a Square Enixtől, akárki akármit is mond), akkor az egyszerűen rossz üzleti stratégia: pénzt pazarolnak a másolásvédelemre!

Forrás: PCGamer