FILMKRITIKA – A Pig egy intenzív, lassan pergő, gyönyörű meditáció a mély veszteségről, annak feldolgozásáról, helyenként humorral, pátosszal és erőszakkal fűszerezve az eseményeket.

 

A bosszúdrámákat általában egy hirtelen veszteség érzése váltja ki, amely egy magányos figura számára alapjául szolgál, hogy felvegye a harcot szinte az egész világgal. Legyen szó akár John Wick elképesztő bosszúhadjáratáról, amely szeretett kutyája, Daisy elvesztése után lángra lobban, vagy az Elrabolvában a lánya megmentéséért elszánt harcoló, kőkemény Bryan Millsről, a bosszúdrámák általában egy sor, narratív szempontból meghatározott elvárásnak felelnek meg. Michael Sarnoski Pig című filmjével azonban nem ez a helyzet, ugyanis ez egy bosszúhadjáratra nem jellemző módon bontakozik ki, de mégis, minden aspektusa úgy működik tökéletesen, hogy mégis szembemegy a műfaji elvárásokkal. A Pig egy intenzív, lassú sodrású, gyönyörű meditáció a veszteség valódi értelméről, tele humorral, pátosszal és erőszakkal.

 

Egy magányos remete és a malaca

 

A Pig az oregoni erdők buja zöldjével nyit, ahol egy magányos, hosszú szakállú, elképesztően igénytelen külsejű férfi, Rob (Nicholas Cage) él, akinek egyetlen társa egy szarvasgombára vadászó disznó. Rob elszigetelt házikójában tölti napjait, és arra idomítja a disznóját, hogy értékes gombákat gyűjtsön, amelyeket aztán elad egy Amir (Alex Wolff) nevű laza, de mégis céltudatos fiatalembernek. Rob múltjára vonatkozóan számos vizuális utalást kapunk, például ahogyan gondosan hajtogatja a tésztát a rusztikus gombatortához, amelyet magának és a szeretett állatnak készít, és elmerül a felhasznált friss alapanyagok mennyei illatában. Ez az otthoni boldogság hamarosan megszakad, amikor egy csapat láthatatlan alak az éjszaka közepén ellopja Rob malacát, ami egyébként gyakori eset a kulináris világ vadul vérengző alvilágában. Rob érzelmileg összetörve fordul Amirhoz, hogy vigye el Portlandbe, hogy felkutassa értékes társát.

Ami ezután következik, kiszámíthatatlan események sorozata, amelyek egy étterem titkos átjáróját, egy földalatti bunyóklubot, egy megdöbbentő felfedezést és egy megragadó beszélgetést érintenek egy mérhetetlenül sznob Michelin csillagos étteremben. Rob valódi személyazonossága fokozatosan kiderül, és hamarosan azt is megtudjuk, hogy a Robert Felt név sokat jelent a kulináris iparban, olyannyira, hogy hálát, félelmet és félelmet vált ki mindenkiből. Érdemes megjegyezni, hogy a Pig nem egy szokványos bosszúthriller, hiszen elidőzik a pátosszal terhes pillanatoknál, tele van a létezésről szóló megfigyelésekkel, amelyek súlyosan érintik az érintett szereplőket.

 

Titokzatosság és jól adagolt  leleplezések

 

Egy különösen lenyűgöző jelenetben, amikor Amir bundáskenyeret és mogyoróhagymát szolgál fel Robnak reggelire, utóbbi belemerül a földi lét hiábavalóságáról szóló monológba, amelyet egy természeti csapás egy pillanat alatt elsöpörhet. Az, ahogy az emberek egymás kezelik, irányítják, sanyargatják és gyakran átverik, hogy bizonyos dolgokat megszerezhessenek az életben, kegyetlennek és valahol értelmetlennek tűnik az igazán fontos dolgokkal szemben. A Pig egyik legnagyobb erőssége az, ahogy Sarnoski adagolja a kulcsszereplőkről szóló leleplezéseket. Ezek a kinyilatkoztatások sosem véletlenszerűek, mindig szervesen illeszkednek a történetbe. Érdekes módon egészen az utolsó jelenetig Rob teljes titokzatosságba burkolódzik, ami egyébként mesteri mutatvány a rendezőtől és Cage-től egyaránt.

A félelmetes éttermi termékközvetítő, Darius, akit Adam Arkin alakít acélos határozottsággal, kulcsfontosságú akadályként merül fel Rob és a malaca között és akit csak az étel erejével lehet legyőzni. A megfelelő aromákkal való munka gazdag finomsága, a közös kenyértörés aktusa, és az a gesztus, hogy valakinek elkészítünk egy ételt, a mai kultúrában már elveszett szépségnek tekinthető, amelynek értékét a Pig komor és gyönyörű módon emeli ki.

 

Nicolas Cage mestermunkája

 

Annak ellenére, hogy a Pig egy érzelmi hullámvasút, soha nem érezzük túlzónak, mivel sikerül a földön maradnia a teljes másfél óra alatt. Ezt Cage hihetetlen alakítása teszi lehetővé Rob szerepében, aki annak ellenére nem hajlandó orvosi kezelést kapni, hogy alaposan megverik és tiszta vér mindenütt, illetve minden jelenetben kimért suttogással beszél, miközben a szemei halálos intenzitással csillognak. Wolff is lenyűgöző a csodálatosan dinamikus Amir szerepében, aki szerethető barátságot köt a vigasztalhatatlan veszteséget átélt férfival. Bár nem minden kérdésre kapunk választ, például arra sem, hogy pontosan miért döntött úgy Rob, hogy leveti korábbi életét és visszavonul remetének, vagy hogy mi történt azzal a nővel, akinek kazettái még mindig a háza körül hevernek, a Pig mégis olyan érzelmileg kielégítő élményt nyújt, amire mostanában kevés film volt képes.

-Zardoz-