Mintha csak tegnap lett volna, de a bájos Tunic-ot még 2017-ben jelentették be. Láthattuk a főhőst alakító kis rókát, amint egy tengerparton ébred, majd bebarangolja az erdőt, kap egy botot, később pedig belép egy börtönbe. Volt benne valami ártatlan, szelíd lelkület, mint egy olyan kaland, amit egy gyerekkel játszhatsz; ugyanakkor volt benne valami titokzatosság is.
Röviden újra megjelent a Summer Game Fest 2021 kapcsán is, ahol Andrew Shouldice rendező kifejtette, hogy „ez a felfedezés érzéséről szól, arról, hogy vajon mi van a sarkon túl”. Érdekesen hangzik? Naná, és a 3DJuegos PC újságíróinak lehetőségük volt egy kicsit mélyebbre ásni a Tunic világában, és interjút készíteni a kreatívokkal.
Amikor a The Legend of Zeldáról kérdezték – mivel a Tunicban minden, az izometrikus nézettől kezdve a harcrendszeren át a világ dizájnjáig, Shigeru Miyamoto játékára emlékeztet – Shouldice bevallotta, hogy „sok Zeldát szerettem, de amikor a Tunicon dolgozni kezdtem, a legjobban [az elsőt] tartottam szem előtt”. Természetesen ez az inspirációs forrás megtestesült ebben a kalandban is.
„A rejtett igazságokkal teli világban való létezés gondolata mindig izgalmasnak fog tűnni számomra. Azzal, hogy megengeded a valódi felfedezést, lehetővé teszed, hogy a titkok feltáruljanak.” Az új játékosok számára Link első kalandja gyakorlatilag a semmi közepére dobta a kollégákat mindenféle magyarázat nélkül: rajtuk múlott, hogy kitalálják, mit tegyenek, hová menjenek, hogyan jutnak át az egyes képernyőkön, és milyen rejtélyek rejtőznek arrafelé.
Úgy tűnik, hogy a Tunic is kicsit ilyen lesz, mert a tárgyak vizsgálatakor még a szöveges üzeneteket sem lehet elolvasni: a képernyőn jelek jelennek meg, igen, de nem felelnek meg semmilyen ismert nyelvnek, így a szövegkörnyezetből kell kitalálni, hogy mit mond. Shouldice maga is megjegyezte: “nem várható el, hogy képesek legyünk megérteni ezeknek a szimbólumoknak a jelentését. Hasonló a helyzet a karakterekkel is, mert ha jobban megnézed, láthatod, hogy egyik trailerben sincs jóindulatú NPC.”
„A Tunic nagyon is arról szól, hogy kicsik vagyunk és egyedül, egy romos világban” – magyarázza a kreatív. „Találkozhattok olyan lényekkel, amelyek elsőre nem ellenségesek, de magukkal hozzák a maguk rejtélyeit.” Az ellenségesek természetesen a főnökök. Ne tévesszen meg a játék barátságos grafikája – a harcrendszer semmiképp sem elhanyagolt, gurulni fogsz és pajzsokat használni, miközben megismered az ellenfeleid mintáit.
„A főnökök [tervezési] folyamata a személyiséggel vagy a karakterizációval kezdődik, és ebből fejlődik ki a mechanika” – magyarázza Shouldice. „Nehéznek találom, hogy egy absztrakt hitbox térben dolgozzak anélkül, hogy megérteném az ellenfelet, szóval ott kezdjük. Aztán rengeteg tesztelés következik, ahol megpróbáljuk megtalálni az érdekes pillanatokat a játékban, és azt, hogy mi hiányzik.
A továbbiakban elmondja, hogy ezek a csaták egyensúlyt kínálnak majd a házimunkának érzett meccsek (ismételd meg ezt a mintát háromszor, törd el a pajzsot, hogy elindítsd a sebzési fázist) és azok között, amelyek arra kényszerítenek, hogy egy ideig tökéletesen játssz: „megpróbáltunk egy merev kihívást kitalálni, többféle lehetséges megközelítéssel, amelyek közül egyik sem tökéletes”. A Tunicnak még nincs konkrét megjelenési dátuma, de a fejlesztők dolgoznak a befejezésen: „a tennivalók listája még hosszú, de minden lépés előrelépés”.
Forrás: 3djuegosPC
