TESZT – 14 évvel ezelőtt a The World Ends With You megjelent a Nintendo DS-en, és dicsérték a stílusát és az innovációját. A játék magával ragadó soundtrackkel, a DS érintőképernyőjét kihasználó, izgalmas harcrendszerrel és a tokiói Shibuya felfedezésének tagadhatatlan vonzerejével rendelkezett. Nem volt semmi ehhez fogható a piacon. A Neo: The World Ends With You nem lép be ugyanilyen nagyszabásúan; ehelyett megelégszik az első játék erősségeivel, sőt, néhány hibájával is. Ez egy olyan élményt hagy maga után, amely még mindig magával ragadó és érdekes, de nem kelt olyan maradandó benyomást, mint az eredeti.

A NEO: The World Ends With You egy vadonatúj szereplőgárdával és egy új Kaszások játék kezdetével érkezik, ahol a játékosoknak a győzelemért kell harcolniuk, vagy a világból való kitörléssel kell szembenézniük. A főhős Rindo véletlenül keveredik bele a versenybe, amikor Shibuya közepén egy pszichikai csata tör ki előtte és haverja, Fret előtt. Innen megtudják, hogy belekerültek a halálos játékba, és szembe kell nézniük annak tétjével: a város különböző kihívásaiban kell megmérkőzniük más csapatokkal, ha valaha is haza akarnak térni a való világba, vagy meg kell halniuk.

Lassan hangolódik rá az ember, de amikor már igen, magával ragadó a sztori

A történet ezúttal inkább arra összpontosít, hogy a helyeket, amelyeket megszeretünk, hogyan alakítják azok a különös figurák, akikkel találkozunk. Nem egészen olyan sötét, mint az eredeti, és nem éreztem ugyanazt az érzelmi húzóerőt, de az általános üzenet még mindig tetszett, és a karaktereket is szerethetőnek találtam. Bár a narratíva lassú, a cselekmény lenyűgöző felfedezéseket és fordulatokat tartogat, különösen azt, ahogyan az első játék eseményeihez kapcsolódik. Ha nem játszottál az eredetivel, nem valószínű, hogy érezni fogod a szeretett karakterekkel való találkozás és az elvarratlan szálak felgöngyölítésének hatását. Ezek a szempontok azok, amelyek a legnagyobb katarzist okozták, különösen a fináléban.

Ettől függetlenül az új szereplőgárda gyorsan szimpatikussá vált számomra. Rindo óvatos és együttérző vezetőként rokonszenves főszereplő. Üdítő látni valakit, aki valóban másokat helyez maga elé, még akkor is, ha nem ért velük egyet. Haverja, Fret nagyon vidáman indul, de aztán a karaktere csodálatosan fejlődik, túl azon, hogy csak Rindo könnyed barátja, és megtudjuk, miért kerüli a komoly beszélgetéseket. Nagyon tetszett a kínos, de éleslátó Nagi is, aki nagyon komolyan veszi a videojáték-rajongását. Sok szereplő jön és megy a történetben, szinte a végletekig, úgyhogy készüljetek fel arra, hogy rengeteg arcot kell majd nyomon követnetek az utazás során. Időnként ezt nyomasztónak találtam, és úgy éreztem, hogy ez nem tette lehetővé, hogy erős kötődést alakítsak ki a nem pártkarakterekhez, de tetszett az az érzés is, hogy egy nagy csapat összefog Shibuya javára.

Látványos, de kaotikus a harc

Az első játékhoz hasonlóan gyors tempójú harcra számíthatsz, amely a csapattagokkal való kombók láncolását jutalmazza, hogy végül a pusztító speckókkal nyírj ki mindenki. A játék középpontjában továbbra is a „kitűzők” állnak, amelyekkel testre szabhatod képességeidet a csatákban. Ezeket minden karakterre felszerelheted a fő harci képességükhöz; minden egyes kitűzőnek van egy adott gombbevitelhez kötött lehűlési idővel rendelkező képessége. Mivel nem az érintőképernyőre támaszkodik, mint az első játék, ez jobban működik, mint vártam, de néha még mindig kihívást jelentett számomra a képernyőn lévő káosz áttekintése. A karakterek képességeit egyszerre több gomb használatával próbáljuk kijátszani, a harc így komoly multitaskingot követel, így könnyen kapkodós káosszá válik a csetepaté.

Szerettem a különböző a kitűzők változatosságát, és élveztem a kísérletezést, hogy lássam, melyek működnek a legjobban együtt. Voltak olyan képességeim, amelyekkel óriási vulkánokat szabadítottam el, aknamezőket tudtam lerakni, és járműveket hajítottam az ellenségre. Izgalmas megtalálni egy új kitűzőt, és látni, hogyan változtatja meg a játékstílusodat. Az enyéimet folyamatosan kevertem, és nagyra értékeltem, hogy éreztettem velük a növekvő hatalmamat, és segítettek frissen tartani a harcot. Amikor minden tele vagy speciális képességekkel, és látod, ahogy az intelligens csapkombinációknak köszönhetően emelkedik a groove-od, a harcrendszer rendkívül élvezetes.

Nagy hangsúlyt kap az egymást kiegészítő képességek megtalálása, ami némi próbálgatást igényel. Néha könnyű rájönni, például ha van egy tripwire képességed, amivel biztosíthatod, hogy az ellenség nem tud elmenekülni egy bomba robbanása elől. Máskor egy-egy kitűző megváltoztatása életet vagy halált jelenthet egy boss-csatában, és ezt addig nem tudhatod, amíg végig nem játszottad – és nem buktad – a hosszadalmas összecsapást. Maguk a főnökök fantasztikusak és az élmény egyik csúcspontja. Minden nagy gonosznak menő ellenséges dizájnja van, és különböző módokon tart téged résen, például több lézer elől kell kitérned, vagy gyenge pontokat kell találnod, amelyeken áttörhetsz.

Rosszul adagolt egyensúly, önismétlő harcok

Sajnos, a harcok élvezete egy másik probléma miatt csökkent: a nem megfelelő nehézségi egyensúlyozás. A kalandom nagy részében a dolgok gyakran nevetségesen könnyűek voltak, aztán a semmiből egy hatalmas nehézségi csúcsba kerültem, ahol alig maradtam életben. A nehézséget bármikor beállíthatod, de nem kellene a nehézségi fokozatot kevergetnem ahhoz, hogy egy harcot kielégítőnek érezzek.

A másik terület, ahol a Neo: The World Ends With You megbicsaklik, az a játék önismétlő jellege. Elődjéhez hasonlóan a Neo is a Kaszások játéka köré épül, ami egyszerre áldás és átok. Szeretem a káoszt és az őrületet, amikor a játék kihívásait kell teljesíteni, mint például bizonyos számú ellenség legyőzése vagy rejtvények megoldása, de egy idő után a World of Warcraft unalmas kezdeti farmolós küldetéseire kezdtek emlékeztetni. A játék napokban játszódik, és minden egyes nap új feladatokkal jár, hogy elérjük a játék ranglistájának csúcsát. Ez idő alatt különböző éttermekben ehetsz különböző stat boostokért, vagy új ruhákat vehetsz a felszerelésedhez.

A játéknak van egy kényelmes ritmusa, ami már az elején megfogott, de az ismétlődő szerkezet és a feladatok változatosságának hiánya nagyon megvisel. Izgatott voltam, amikor bevezették a Scramble Slams nevű új területi háborúkat, amíg rá nem jöttem, hogy ezek a legérdektelenebb módon játszódnak. Csak megölsz egy bizonyos számú ellenséget minden területen, majd egy főnököt, hogy átvegye azt. Ezek hosszadalmas ügyek lehetnek, és többször is felbukkannak a játék során.

Különleges képességek garmadái

Ezen az sem segít, hogy a karakterek különleges képességei, amelyeket a világon belül használhatunk, szintén önismétlőek. Rindo például naponta egyszer képes visszaforgatni az időt, ami az egész történet részeként funkcionál. Ezt utáltam, mivel unalmasnak éreztem, és mintha csak meghosszabbította volna minden napot azzal, hogy ugyanazokat a jeleneteket és helyeket kell újra megnézned, miközben néha ugyanazokkal az ellenségekkel harcolsz újra. Nagi rendelkezik egy „merülés” képességgel, amivel az emberek bonyolult érzelmeinek gyökeréig juthat el; ez a túlhasznált képesség azt jelenti, hogy több ellenséggel kell megküzdened, hogy némi értelmet verj az emberekbe. Fret képes arra, hogy az emberek emlékeket idézzenek fel, azáltal, hogy egy kicsit fárasztó minijátékban sikert érsz el. Sajnos nekem Fret képessége tetszett a legkevésbé, mivel ez rész több precizitást igényel, mint amire számítottam.

Fun, de nincs túl sok fejlődés az előző részhez képest

Bizonyos szempontból elkeserítő, hogy a NEO: The World Ends With You nem sokat fejlődik elődjéhez képest. Talán még visszalépésnek is érezhetjük, de még mindig van itt egy szórakoztató játék, amit nehezen tudtam letenni. A világ magával ragad, a boss-csaták méltó kihívást jelentenek, és imádtam nézni, ahogy a karakterek közötti kapcsolatok fejlődnek. Az első játék rajongói számára is kiváló a végkifejlet. Shibuya felfedezése és a ritmus leejtése még mindig élvezetes, a zene pedig a legjobb módon ragad magával.

-Zardoz-

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: h.a.n.d.

Műfaj: Akció-RPG

Megjelenés: 2021. július 27.