FILMKRITIKA – Ki gondolta volna, hogy pont egy NPC kalandjaiból készül minden idők eddigi legjobb videójátékos filmje, a Free Guy? Ryan Reynolds pedig tökéletesen elemében van ebben az akció-vígjátékban.

Az évek során Hollywood hírhedten küzdött a videojáték-filmekkel; a népszerű IP adaptációi nem tudták meghódítani a kritikusokat és nem gamer mozilátogatókat, és ezek az alkotások a kasszáknál bukások voltak – néhány kivételtől eltekintve.

Nem egy valódi videójátékról szól

A Free Guy a másfajta videojáték-filmes megoldást követi: Matt Lieberman (Scoob!, A karácsonyi krónikák) és Zak Penn (Ready Player One) forgatókönyve nem egy valódi játékot adaptál, hanem egy nem játékos karaktert – NPC-t – követ egy kitalált nyílt világú lövöldözős játékban, a Free Cityben. Shawn Levy rendező (Éjszaka a múzeumban) ezután a Free City világát a mi valóságunk szürreális, de nem kevésbé emberi változataként kelti életre.

Bár ez a megoldás talán első hallásra újszerűnek hangzik, de voltak már ehhez hasonló alkotások: elég például David Cronenberg eXistenZ-ére, a Ready Player One-ra, vagy az utóbbi két Jumanjire gondolni Dwayne Johnson főszereplésével. Ha nem egy konkrét játékot állítanak célkeresztbe az alkotók, úgy tűnik, azzal mindenki csak jól jár: gamerek, nem gamer nézők és a film készítői egyaránt.

Az NPC öntudatra ébred és segít, ahol tud

Free City világában a Free Guy a Guy (Reynolds) nevű NPC-t követi, aki legjobb barátjával, Buddyval (Lil Rel Howery) egy bankban dolgozik. Ám minden megváltozik számára, amikor meglátja a játékos karaktert, Millie-t (Jodie Comer), és kitör az előre beprogramozott taposómalomból, megszerzi a napszemüveget, amely megkülönbözteti a játékosokat az NPC-ket az NPC-ktől.

Amikor Millie elmagyarázza, hogy Guy-nak szintet kell lépnie, amit a játékosok úgy érhetnek el, hogy rossz dolgokat tesznek, Guy a saját útját járja, és úgy lép szintet, hogy jófiú lesz. A játékon kívül Guy vírusjelenséggé válik, és Millie rájön, hogy Guy talán segíthet a Free City kiadója, a Soonami és annak tulajdonosa, Antwan (Taika Waititi) elleni perében. Úgy véli, Antwan ellopta a játékot, amelyet Millie a legjobb barátjával, Keys-szel (Joe Keery) fejlesztett, aki ahelyett, hogy segítene neki, megelégszik azzal, hogy a Soonaminál dolgozik jelenlegi barátjával, Mouserrel (Utkarsh Ambudkar). Ennek eredményeképpen Millie Guy segítségét kéri, hogy segítsen bebizonyítani az ügyét, és megmentse Free Cityt, mielőtt Antwan megsemmisíthetné a bizonyítékokat.

Nincs semmilyen béklyó, szárnyalhatott a kreatív történetmesélés

Az Free Guy nem egy adott videojáték adaptációja, hanem egy új, eredeti történetet mesél el, amely történetesen a videojátékok világába ágyazódik. Ez azt jelenti, hogy Lieberman és Penn forgatókönyvét nem terhelte egy már ismert tulajdonság korlátozása, és azt a történetet mesélhették el, amit csak akartak. Talán meglepő, de úgy döntöttek, hogy a szerelemről és a szabad akaratról mesélnek, ami zökkenőmentesen illeszkedik a Free Guy videojáték-világába. Bár a Free City játék és az a mód, ahogy Levy bemutatja a játékmechanikát, már-már a fantasztikum határát súrolja, a Free Guy középpontjában ez a történet az, ami a földön tartja, hiszen a karakterek nagyon is emberi küzdelmeket vívnak az élet és a szerelem értelméről. A film tökéletes egyensúlyt teremt a könnyed, szórakoztató akció-vígjáték és a komolyabb, a növekedés és a tanulás valódi pillanatai között, így kerek és szórakoztató élményt nyújt.

Ennek az élménynek a középpontjában Reynolds áll, aki Guy-al egy egyszerre rendkívül karizmatikus a naiv karaktert formál meg, aki ugyanakkora a végtelen optimizmussal tekint mindenre. A szerepet mintha csak Reynolds-ra írták volna: a színész kiváló érzékkel formálja meg és teljesíti ki a figurát a filmvásznon. Reynolds korábbi szerepeiben (Deadpool, A bérgyilkos testőre, 6 Underground – hogy csak néhányat említsünk) már bizonyította, hogy képes egyensúlyozni az akció és a humor között – bár mondjuk az is igaz, hogy a sokadik ilyen karakter után végül úgy érezhetjük, mintha ezek csak egymás másolatai lennének. A Guy-ban is van egy kis ilyen, de a filmen belül működik, mivel Reynolds természetes bája jól párosul a forgatókönyvvel és a karakterrel.

Nemcsak Reynolds brillírozik

Tovább segít, hogy Reynoldsot egy kiváló szereplőgárda veszi körül, amelyben Comer az elszánt Millie-t, Waititi pedig a Mark Zuckerbergre erősen hasonlító, öntelt, arrogáns és mindent és mindenkit manipulálni, irányítani, lehengerelni akaró yuppie cégvezető gonosz, Antwant alakítja. Comer fenomenális színésznő, és ezeket a képességeit jól kamatoztatja azzal, hogy Millie-nek és a játék karakterének rengeteg mélységet ad, míg Waititi-t élvezet nézni a vásznon a különc játékmogul szerepében – ő az a fajta gonosztevő, akit a nézők imádnak utálni. Őket erősíti a Keery, Ambudkar és Howery alkotta mellékszereplőgárda, akiknek játéka szintén remekül illeszkedik a film és a történet egészébe. Az egész szereplőgárda együttesen igazi mélységet, szívet és humort visz a Free Guy-ba.

Ninját és a többi streamert kár volt beleerőltetni

Ahol a Free Guy egy kicsit megbicsaklik, az az, amikor megpróbálja bemutatni a tágabb világot és Guy hatását Free Cityn és Soonamin kívül, amit a film úgy tesz meg, hogy népszerű „celeb” játékstreamelőket és különböző ismeretlen embereket mutat, akik kommentálják vagy figyelik a helyzetet. Bár ezek a szegmensek hitelesnek hivatottak tűnni, ezek a reakciók erőltetettnek és művinek tűnnek, és inkább kiveszik a nézőket a filmből, mintsem hogy még jobban belehelyezzék őket a Free Guy világába. A történet szempontjából szükségesek, hogy előkészítsék a csúcspontot jelentő harmadik felvonást, de a műmájer streamelők bevonása kifejezetten a gamereknek egy borzasztóan erőltetett és fanservice.

Ezzel szemben a Free Guy-ban számos hollywoodi sztár is rövid, „kameó” szerepeket vállalt el, amelyek az alig szinte észrevehetőtől a viccesen sokkolóig terjednek (a legjobb értelemben), és ezek sokkal szórakoztatóbbak.

Ami pedig erős pozitívum, hogy bár a Free Guy néhány videojáték-kultúra eleme tényleg kicsit erőltetett – különösen a gamerek számára – a film mégis összességében hitelesen mutatja be az iparágat – még a benne rejlő sötétebb, negatívabb aspektusok egy szeletét is megmutatva.

Gamerek és nem gamerek is jól szórakoznak majd

Végső soron, bár a Free Guy a legkreatívabb, legszívhezszólóbb és talán a legjobb videojátékos film eddig, a film elég friss és eredeti ahhoz, hogy bárki élvezhesse. A nézőknek nem kell mélyreható ismeretekkel rendelkezniük a videojátékokról vagy a közösségről ahhoz, hogy élvezzék a történetet, amit Levy, Lieberman, Penn és Reynolds elmesélnek, mert az univerzális, és az emberiség mélyén rejlő témákról beszél.

A Free Guy-t tehát érdemes megnézni mindazoknak, akiket érdekel a film alapfeltevése, amelyet a film okosan kihasznál, vagy akik egy szórakoztató akció-vígjátékot keresnek egy kis nyári popcornnézéshez. Az okos történetmesélés, az őszinte érzelmek életszerű bemutatása, a vadul szórakoztató humor és az izgalmas akció révén a Free Guy-ban minden megvan, amit a nézők egy nagyszerű nyári sikerfilmtől elvárhatnak.

-BadSector-