ELŐZETES – A Call of Duty Vanguard a CoD márka visszatérése a második világháborúba. E mögött azonban sokkal több van. Ebben a különleges előzetesben megtudhatod, mit kínál a videojáték technológiailag és játékmenetileg, és miért keltette fel annyira az érdeklődésünket az eddig információk alapján.

 

Tegnap bemutatták a Call of Duty Vanguardot, ezt már tudjátok. A videojáték nem csak a franchise régóta várt visszatérését jelenti a második világháborúba, ahogy azt már hónapok óta pletykálták, de van benne néhány nagyon érdekes dolog, ami miatt az egyik legizgalmasabb rész, amit az elmúlt években a sorozat számára láthattunk. Messze vannak a modern fegyverek, a falakon való felfutás vagy a dupla ugrálás; a Vanguard nemcsak visszatér ebbe a klasszikus konfliktusba, hanem ezt a történelem és a realizmus iránti tisztelettel is szeretné megtenni.

Erről mesélünk ebben az egyedülálló előzetesben. A mellékelt videóban a saját szemeddel láthatod; arra azonban ne számíts, hogy a Call of Duty-saga hirtelen hiperrealista harcszimulátor lesz. Egyáltalán nem; ahogy a szövegből és a videóból is kiderülhet, a fejlesztők szándéka szerint a szórakozás minden más szempont fölött áll. Ugyanakkor az is szándékuk, hogy tisztelettel viszonyuljanak a világ legborzongatóbb témáihoz, a konfliktusokhoz, és emellett igazságot tegyenek néhány hősnek, akik életüket kockáztatva próbálták legyőzni a tengelyhatalmakat a világ különböző frontjain, amelyeket a videojátékban meglátogatunk.

A különböző karakterek bőrébe bújva harcolni a világ minden táján nem újdonság a háborús lövöldözős játékokban. Sőt, már a Battlefield-sorozat egyes játékaiban is találkoztam vele rendszeresen (bár nem túl nagy sikerrel). A Call of Duty Vanguard azonban mindezt a változatosságot egy sor, a játékmenetet befolyásoló technológiai fejlesztéssel és a pályák méretének és ambíciójának növekedésével kívánja ötvözni, ami sokat ígér.

 

 

A szokásos Michael Bay-stílusú robbanások és akció: kipipálva

 

A Call of Duty Vanguard demójának egy bizonyos pontján a főszereplő egy házban egy ajtót nyit ki anélkül, hogy tudná, hogy a másik oldalon egy náci katona van. A német kétszer is elsüti a karabélyát, és a főhősnek, akit meglep a lövések dübörgése, éppen elég ideje van hátralépni és kikerülni a golyókat. A lövedékek áthatolnak az ajtó fáján, mindenfelé repkednek a szilánkok, és a lövedékek erejének hatását is rendkívül élethűen ábrázolja a játék. Alig néhány másodperccel később ugyanebben a szobában zajló harc egy újabb sokkoló és néhány játékkal ezelőtt elképzelhetetlen pillanatot hagy maga után. Egy SS-katona szintén hátra vetődik a lövedékek erejétől, és nekicsapódik egy ablaknak, aminek következtében a zár betörik, és a tehetetlenség erejének hatására kinyílik, az üveg pedig ezer darabra törik.

A színpadias rombolás ezen példái igencsak látványosak, azonban túlmutatnak a pusztán esztétikai szempontokon. Amíg nem tudjuk kézbe venni a játékot, addig nem fogjuk tudni 100%-ban megérteni mindazt, amivel ez hozzájárulhat, azonban azzal a kevéssel, amit láttunk; már most van okunk arra, hogy nagyon motiváltak legyünk vele. Emellett az is jó jel, hogy a fejlesztők már 2017 óta dolgoznak a címen, amikor megjelent a Call of Duty: World War II.

A pályák mérete és játékban látható interakció is meggyőzőnek tűnik. Másrészt egy másik szempont, ami erőteljesen felhívja magára a figyelmet, az a pályák mérete. A 2019-es Modern Warfare rebootban látott változással már felmérhettük, hogy az évekig tartó elavult grafikai motor negatív hatásai után kezdett megújulni a saga. A fejlődés azonban ebben a kiadásban új lépcsőfokot ér el a már említett pusztítás és a pályák kolosszális mérete miatt. A bemutatóban láthattuk, ahogy a katonák egy szinten és közbenső betöltési idők nélkül járják az erdőket és a jól kidolgozott belső terekkel rendelkező városokat, ami a totális háború és a végtelen szintek érzetét kelti. Természetesen nem vonunk le következtetést, amíg nem vesszük kézbe a címet, mert lehet, hogy egy nagyon vezetett demó hamis „tágasságérzetet” kelt.

A grafikai előre lépésnek emellett sok más vetülete is van. A játékmenetet befolyásoló technológiával kezdtük, mert természetesen ez a fontosabb; azonban sok olyan pillanat is van, amelyben a Call of Duty Vanguard igyekszik hatást gyakorolni: és ez sikerül is neki! Kiváló munkát végeztek a készítők a megvilágítás és fény-effektusok javításán a két előző részhez képest, és nagyobb valósághűséget tükröz olyan alapvető szempontok terén, mint a vizuális realizmus elérése egy háborús konfliktusban, például volumetric fog (a füst kidolgozása) tekintetében.

 

 

Történelemhű, de nem túlságosan

 

A Call of Duty Vanguard a kampányt tekintve azt az érzést kelti, hogy egyszerre több dolgot is akartak a fejlesztők alkotni vele, de ezek mind ambiciózus tervek, így meglátjuk, hogy minden sikerül-e nekik. Egyrészt a játék izgalmasan közelíti meg a sztorimódot, azonban hasonló rendszerrel már láttuk egy másik, pár sorban említett háborús játék sztori módját elbukni. Miről is beszélünk?

A játékban különböző karakterek vannak, akiket fejezetről fejezetre megtestesítünk. Mindannyian, igen, egy közös vonással: mindannyian a Special Forces tagjai lesznek a háború után és az egészet egyetlen történet köti össze, amelyet szintén történelmi események ihlettek.

Így például a brit Sir Arthur Kinglsey-t alakítjuk, aki a 9. ejtőernyős zászlóalj tagja, és akit Sidney Cornell, egy történelmi alakja ihletett, aki a második világháborúban harcolt. Valamint Polina Petrovának, aki a szovjet hadsereg mesterlövész hadosztályának tagja, és akit szintén a mesterlövész Ljudmila Pavliscsenko történelmi alakja ihletett. Wade Jackson képviseli az Egyesült Államok frakcióját. Őt Vernon Micheel pilóta ihlette, aki szintén harcolt a konfliktusban, és viszonylag hasonló helyzetet élt meg, mint amit a játékban fogunk átélni. Végül, és a 20. ausztrál zászlóaljból Lucas Riggs, akit Charles Upham inspirált.

Mint látható, a választék nem csak a nemzetiségek tekintetében változatos, hanem a küldetések sokrétűségét tekintve is sok izgalmas lehetőséget kínál. Petrova, a mesterlövésznő a hideg Oroszországba visz minket küldetésekre, ahol a lövéseink pontossága és a tankos szakaszok jelentős szerepet fognak játszani. Vagy, hogy egy másik példát említsek, az amerikai Jacksonnal lesznek olyan pályák, amelyekben repülőgépeket fogunk vezetni, természetesen a saga legtisztább arcade stílusában.

A fejlesztők azt állítják, hogy a II. világháború számos kutatójának és neves szakértőjének tanácsát vették igénybe, hogy hűek legyenek a konfliktushelyzetekhez. Természetesen azt szeretnék, ha a Call of Duty Vanguard bizonyos szempontból történelemhű videojáték lenne, más tekintetben viszont mindenféle licencet bevállalnának. Például még a főgonoszt is Heinrich Müller, az SS tábornoka ihlette. Mégis átültetik a játéktérbe, más névvel és hasonló motivációkkal, de más kivitelezési módokkal. Mindezt egy Főnix-projekt nevű akció keretében, amellyel a tengelyhatalmak magát Hitlert próbálták helyettesíteni, és amelyet a való életben is megtörténni készült, és amelyből összegyűjtötték az akkori kutatások egyes aspektusait, de később kedvükre formálták. Még a konfliktus néhány nagy csatáját is visszaadják, de nem azokat, amelyeket már ezerszer és ezerszer láttunk. Olyan összecsapásokat, amelyek nagyon fontosak, még ha nem is változtatták meg a háború menetét, mint amilyeneket már ezerszer láttunk filmekben és videojátékokban, mint a normandiai partraszállás vagy Sztálingrád, de olyanokat is, amelyek szintén fontosak voltak, és amelyeket hétköznapi emberek vittek véghez, akik szokatlan dolgokat tettek.

 

 

Vanguard Multiplayer, zombik és Warzone

 

Természetesen van néhány lenyűgöző tényező, amit elmondtak nekünk, hogy figyelembe kell venni. További információk a versenyképes játékmódról a hagyományosabb versenyképes többjátékos módra utalunk, már elmondták, hogy a megjelenés pillanatától kezdve 20 térkép van. Egy szám, amely kétségtelenül jelentősen bővülni fog az összes indulás utáni tartalommal, amely a cím megjelenése után szokott megjelenni. Másrészt azt is elmondták, hogy újra implementálni fognak néhány olyan funkciót, amit a Call of Duty WWII-ben láthattunk, mint például a fegyvertár, ahol teljesen testre szabhatjuk az arzenálunkat. Azonban ennek az aspektusnak a jelentős állítása az, hogy egy eddig nem látott módon debütál, ami a franchise multiplayer rajongóinak örömét ígéri. Ez a Champion Hill, egy izgalmas alternatíva, amelynek egy része battle royale, másik része pedig a Gunfight, amit már annak idején is láthattunk, de amely „különös hangsúlyt fektet a különböző körök közötti fejlődés érzetének megteremtésére”. Erről a módról és a cím legtisztábban kompetitív részének többi részéről minden a következő hetekben érkezik majd.

-Zardoz-