FILMKRITIKA –  Egyszerre aranyos és brutális az idén debütáló Lőpor Turmix – ezt ‘tejes shake’-kel állíthatom. Bár van az a műfaj, ami 18-as kör nélkül vajmi keveset érne, itt beértem volna egy 16-os finomított verzióval is. A Deadpool 2 például ‘gyerekbarát’ változatban is nagyot szólt: hasonló meglepetésként, mint a Belga zenekar 3. (gyerek)lemeze. Az előbbiben indokolatlan sípszó hökkenti nézőit, így elég jól körbelövik a 12-es táblát. /ilyen átdolgozás Szomszédokból is létezik, mókás kivitelben/

 

Karen Gillan-ről nehezen tudok úgy írni, hogy ne érezzem a pillangók szárnycsapásait, bár az általa megformált Sam(antha) ellenfeleinek inkább ólmok röpködtek a gyomrukban. Ez szintén földöntúli érzés lehet (végül), csak onnan már ugye nincs visszaút, sem #útelágazkodázódás, pedig egy bosszú-hadjárat mozgatórugója lesz ez még később.

A film jól operál a tér-idő folytonossággal, bőrünkön érezzük édesanyja döntését (neki sincs hátmenet), amikor kereket kellett oldania, hogy lánya homlokáról el tudja téríteni a lézer-pontot. A történet Rózsa Bisztrójának számító MilkShake-ezde központi eleme a filmnek, ez az imidzs-helyszín: a ‘neon-jó’ fényekkel díszített, protokolljában elvileg fegyvermentes – benzinkút melletti italozó. Látszik, hogy legszívesebben Popei spenót keverékét szürcsölné a magára hagyott gyermek – ha éppen lenne hozzá ’itvágya’, és mert ő is tudja, hogy egyszer majd bosszút kell vennie. Így végül ő is az ízig-vérig talpraesett anyja hívatását választja. Az a jogos érzésünk támad, hogy anyatejjel szívta magába a lőpor turmix-ot. A lány apjáról nem igazán esik szó, az nincs fajsúlyosan kidolgozva. Nagyjából az első tippünk szerint: rossz helyen, rossz időben, rossz arcúakkal lehetett összetűzésben.

 

Egy shake-ben az erő!

 

Anya csak egy van, ő pedig arról híres, hogy mindig van ötlete, előre kidolgozott koncepciója: ezt a lány el is várja tőle (vagy felrója neki), de ne szaladjunk előre. Sam inkább csak minden helyzetben feltalálja magát, a ‘pályához’ mérten improvizál. Neki nincs C terve, de a szituációk többségét rendre képes maga mellé fordítani, ha már a támadókat nem sikerül ügyebár. Nem csoda, hiszen nem az a megalkuvó alkat.

 

Múzeumok éjszakája?

 

A legendás nagykönyvtár a második visszatérő helyszíne az történetnek. Ott nem azt érezzük, hogy a tudás hatalom: hanem, hogy fegyver, ami a könyv vastagságától és címétől függ (pl. ’Mikor a szó már nem segít’). Nem is várnánk a mást a főhősnőtől, minthogy megbízóival szembeszálljon, amikor képesek elengedni egy túszul ejtett 8 és ¾ éves kishölgy sorsát. A kis nebuló egyszerre rémült és bátor, mintha csak a Freestyler videóklip főhőse (vagy annak képzeletbeli lánya) pislogna ránk a vászonról.

Ha egy csöppség élete nem szent, és akkor miért pont a bérgyilkos beosztott legyen az a ‘Sam’ükben?  Számára lassan mellékszereplők regimentje lesz hirtelen ellen-lábas, már amennyire rájuk tudnak még nehezedni sétálás közben. A film hihetően mutatja be a maffia világ lelketlen, üzleti és bosszúéhes valóját. Ott nem igazán van megbocsátás hete. Azért van olyan harc-jelenet, ahol érződik, hogy takk-ra megkoreografált a bundázott győzelem.

 

Az én hentesem egy olyan lány…

 

A lyukasztó hentelés még pont elviselhető szintet ölt, a cinikus humor pedig teljes tárral adagolja nekünk a cselekmény-sorozatot, de nem akar eljutni a Deadpool-ban látott lőtt seben átfókuszáló kamera szintjére. Ez nem is állna jól a filmnek. Nem lövünk el előre lényeges mozzanatokat, de kreatívan épül az összecsapás, amikor érzéstelenített karokkal kell leszámolni az egyszer már péppé (turmixszá) zúzott félkegyelműekkel. Irgalmat egyébként nem félig kapnak majd, de azért látszik, hogy a csaknem 9 éves nő némi ‘kegyelmi tőkét’ is hozott magával. A para-harcnak otthont adó titkos fogorvosi rendelő helyszíne már önmagában elég szimbolikus (baljós), arról nem is szólva, hogy  ilyen szín közelében normál esetben a mentő és rendőrség egyszerre fényorgonázik. Ide viszont még ők sem jönnek ki.

Morálban is erős a főhősnő. Az adok-kapok ok-okozata is úgy diktálja, hogy a leány mellett álljon ki: az egymásra utaltság izgalmas csapatépítőt hoz -a nem igazán gyengébb nemnek tűnő- főszereplők mindhárom(!) generációjára. Ettől lő nagyot a lőpor turmix, és persze a könyvtár őrzői is lebuknak, hogy nem lapokat forgattak kezeikben a munkaidőn túl. Azt, hogy melyik oldalra és hogyan állnak, azt nem tisztünk pontosan előre vetíteni. A legszebb együttműködés pillanatai viszont egy közös furikázás, ahol Karen pedálozik, közben ölében ül az ifjú kormányzó. Ő abban is szófogadó, hogy a véres balesetek mely csúcspontjain nem szabad oda nézni. A  felfejhallgatózott nebuló szemszögéből is láthatjuk aláhullani a töltény-záport: így kicsit a cenzúrázott valóság is megkínál minket gyermeki ártatlanságával. Ez a finomítás figyelmes gesztus a gyártók részéről.

 

 

Ready! Fájt?

 

Az USA 2021 által készített filmben van valami szarkasztikus, mintha maga Karen (Sam) modorára szabták volna az akció(vigjáték)-ra is kerekíthető történetet. Jól hozza a gyilkolásban már részben megfáradt, hidegvérű karaktert. Aurája egyszerre friss és visszavonult, mintha csak Tatu (Lena) koncerten lennék. És ha már Lena, itt van a másik főhősnő: Scarlet (Lena Headey) is. Bár a Trónok harcából nem sikerült annyira megkedvelnem a karaktert (így a színésznőt sem) de látszik, hogy szépen helyt áll egy olyan cím méltó folytatásaként, mint a The Purge / A megtisztulás éjszakája. (A film egy olyan estét mutat be, amikor éppen szabad gyilkolni nyílt színen, ezért mindenki otthon marad, majd egymáshoz próbálnak betörni, hogy legyen némi ’lakosságszabályzás’ is). Ne feledjük: ugyanez a színész bólint Leonidas királynak a ‘This is Spartaaa’ ikonikus ’dögkút’ mondata előtt. Ők aztán valóban 300-ként küzdenek meg a túlerővel szemben. Navot Papushado filmjében az anya-lánya egymásra találás nem annyira szívbemarkoló: sokkal inkább egymás piszkálásával veszik el az élét és beszólogatásokkal dolgozzák fel a kihagyott 15 év sérelmeit. Az érzelmeket nem engedi elmélyíteni a film, inkább csak Jumanji szinten tartja meg azt.

 

 

Lehet, hogy szeretek a ‘superlove-tívuszokban’ beszélni a velem egykorú (33) éves főszereplőkről, de ebben a címben Karen sápadt kissé, valamint kedélye lőporos (lőpor turmixos), így inkább nem aludnék vele ugyanabban a kerületben. A harcias női mellékszereplők is hihetően alakítanak, már-már fetisizálják a fegyverek gyűjtögetését, vagy a hadgyakorlatokat.

A magyar szinkron most is szépen teljesít: a baleseti sebész ezúttal Kautzky Armand hangjával is gyógyítja a nyomorultakat, míg Kerekes József (mint maffia-vezér) beszédei szintén jól tapadnak a vászonra.

Csak megerősíteni tudjuk a Lőpor Turmix-hoz kapcsolódó, előjegyzett próféciánkat: Szép snittek, jó kamerajáték, harci humor, helyzetkomikumok, kreatív ‘stage fatality’ & ‘finish him’ kombók – persze még a vásznon elviselhető fajtából. Azért látható gagyi harcjelenet is, de ez ritkaság-számba megy. A dramaturg jól csúszik, könnyed lazasággal haladunk a végkifejlet felé. Ha nem bírsz sebesülést látni, akkor ne ennél a filmnél lyukadj ki. Egyéb esetben valószínűleg nem lősz mellé ezzel a mozival. Üdv a turmix-bárban, mely jó maffia módjára minden vendéget -köztük téged is- nagy eséllyel lefegyverez.

Jay’P.Sonix