TESZT – Az elmúlt években a lengyel fejlesztő Bloober Team a horrorjátékok színterének egyik meghatározó szereplője volt. A stúdió „véres” felemelkedése 2016-ban kezdődött a Layers of Fear című, idegcincáló játékkal. Azóta pedig folytatták a thrillerek sorát olyan játékokkal, mint a Layers of Fear 2, az Observer: System Redux és a Blair Witch, valamint annak VR portja.

 

A stúdió legújabb címe, a The Medium, amely először januárban jelent meg Windowsra és Xbox Series X|S-re, az eddigi legambiciózusabb játékuk. Az elképesztő grafikával és történettel, a feszült atmoszférával és az egyedi játékmechanikával, amely lehetővé teszi, hogy egyszerre két világot fedezzünk fel, egyértelmű, hogy a Bloober Team hatalmas erőfeszítéseket tett legújabb játékukba. Most, több hónapnyi várakozás után a PlayStation 5-tulajdonosok végre szembenézhetnek a félelmeikkel. De vajon megérte várni?

 

Marrianne SZOT üdülőbe megy – de nem nyaralni…

 

Marianne-nak, a The Medium főszereplőjének különleges képességei vannak: lát egy másik dimenziót, a halottak világát, és képes beszélni, kapcsolatba lépni az elhunytak lelkével. (Csakúgy, mint a kisfiú a Hatodik érzékben.) A médium egy romos, elhagyatott, rémálomszerű üdülőbe kerül, ahol egy hátborzongató lény után nyomoz.

A filmszerű játék története 1999-ben játszódik, a szóban forgó elhagyatott Niwa üdülőt pedig még a hatvanas évek végén építették, a lengyel szocializmus aranykorában. A címszereplő Marianne, egy nemrég elhunyt temetkezési vállalkozó fogadott lánya és egyben asszisztense, aki különleges képességének köszönhetően a nyugtalanul bolyongó halott lelkek érzelmeit, gondolatait érzékelve és megértve örök nyugalmat is tud nekik nyújtani. (Különböző, egyedi módszerekkel.)

Marianne azért utazik az üdülőhöz (Niwa egyébként valós lengyel község neve is), mert egy rejtélyes, Thomas nevű férfi felhívja, aki azt ígéri, hogy lerántja a leplet a gyerekkora óta visszafojtott képességeiről. A Niwába érve azonban a lány a férfit nem találja sehol, viszont a romos, teljesen magára hagyott, koszos üdülőben mindenhol borzalmas vérengzések, titokzatos gyógykezelések nyomait és paranormális emlékeit találja. Ha ez még nem lenne elég, akkor Marianne-t rémálomszerű, hatalmas lény is üldözi, eleinte egyetlen segítőtársa pedig egy félkarú, hátborzongató maszkot viselő, halott lány lelke.

Többet nem akarunk elárulni a történetből, csak annyit tennénk még hozzá, hogy a The Medium története néhány igen kellemetlen témát is érint. Olyan témákkal találkozunk, mint az öngyilkosság, a gyermekek szexuális zaklatása, sőt még a holokauszt náci atrocitásai is kiemelt szerepet játszanak a játék narratívájában. Mindez azonban a történet színvonalát emeli és nem csak azért rakták bele, hogy olcsó módon sokkolják a játékost és soha nem tűnik ízléstelennek. Ehelyett ezeket a helyzeteket erőteljes eszközként használják, hogy egy érzelmes és megrendítő történetet meséljenek el a traumáról, a rugalmasságról és az áldozathozatalról – és persze az óriási, lélekölő démonokról. Azokat nem lehet elfelejteni.

 

Mintha Silent Hillben járnánk

 

Ami a játékmenetetet illeti: ha játszottál már valaha túlélő horrorjátékkal, a The Medium mechanikája azonnal ismerős lesz. Felfedezed a Niwa SZOT üdülőt és a közeli romokat, rejtvényeket oldasz meg, és feljegyzéseket találsz, amelyekből részleteket tudsz meg a játék történetéről. Ami a játékot kiemeli kortársai közül, az Marianne képességei. Miközben a környezetet vizsgálod, a képernyő időnként kettéválik, így Marianne-t a valós és a szellemvilágban is láthatod. Azt gondolnánk, hogy ez bonyolítja a dolgokat. De a kivitelezés módja itt néhány igazán klassz jelenetet eredményez, amelyek másképp nem lettek volna lehetségesek.

Majdnem minden rejtvény arra épül, hogy a valóságok fátylai között átcsússzunk, és mindkét világ tárgyaival kölcsönhatásba lépjünk. Néha még egy testen kívüli élményre is szükséged lesz, ami lehetővé teszi, hogy teljesen a szellemvilágban létezz. Ezt azonban csak korlátozott ideig teheted meg, mielőtt visszaszívnak Marianne testébe. Ahogy azt el tudod képzelni, ez elég intenzív versenyfutást eredményez az idővel, miközben rohansz, hogy időben teljesítsd a céljaidat.

 

Marianne nem egy akcióhősnő

 

Bár időnként felszívhatsz némi maradék energiát, hogy egy szellemrobbanást hajts végre, amely elkábítja az ellenséget, vagy pajzsot hoz létre, hogy átjuss a húsevő molyok rajain, a The Mediumban nincs igazi harcrész. Ehelyett óvatosan kell lopakodnod a környezetben, hogy elkerüld üldöződet, egy toronymagas, vízköpőszerű lényt, akit csak The Maw néven ismerünk. Amikor pedig nincs más lehetőség, akkor csak futnod kell az életedért az erősen szkriptelt üldözési jelenetekben.

Néhányan valószínűleg panaszkodni fognak, hogy a játékból hiányzik a harc. De szerintem ez csak fokozta a rettegés érzetét. A lélek visszatartása és a lélegzeted visszatartása, ahogy a Predator stílusú The Maw sziluettje elszáguld melletted, készen arra, hogy szétzúzza a lelked, igazán izgalmas, adrenalinpumpáló élmény. Minden alkalommal, amikor a lény megjelent, a szívem a torkomban szorult. Ez a The Medium kiváló rendezésének és tempójának bizonyítéka, amely az állandó feszültséget és a félelemfaktort a csúcsra pörgeti.

 

Még mindig elképesztő a látvány

 

A Medium egy gyönyörű játék volt, amikor megjelent az Xbox Series X|S és a PC-n. És ahogyan azt valószínűleg a fenti képernyőkből is láthatod, ez a PS5-ön is így van. A játék környékei buja részletességűek, lélegzetelállító fényeffektekkel és művészi rendezéssel rendelkeznek, amelyek valóban bevonzanak a világba. Ami azonban különösen feltűnő, azok a szellemvilágban található környezetek. A lengyel szürrealista művész és fotós, Zdzislaw Beksinski munkái által inspirált, csavaros poklok, amelyek egyszerre nyugtalanítóak és kísértetiesen szépek. Ha bármi rosszat tudnék mondani a játék látványvilágáról, akkor az az, hogy a karaktermodellek nem olyan látványosak, mint a környezet, amit elfoglalnak. Ne értsetek félre: egyáltalán nem rosszak. Mégis, ez az egyenetlen látványelem, ami néha kilóg a sorból.

Ami a hangot illeti, az audio részleg, a The Medium mindenhol elsőrangú. A szinkronszínészi játék az egyik legjobb, amit évek óta hallottam. A színészek, Kelly Burke és Graham Vick felejthetetlenek Marianne és Thomas szerepében, félelmetes alakításokkal. Az iparág ikonja, Troy Baker a Maw-t is életre kelti, olyan ijesztő előadásmóddal, aminek köszönhetően évek óta az egyik kedvenc videojáték-ellenfelem ez a lény.

Végül, de nem utolsó sorban, vétek lenne nem megemlíteni a játék soundtrackjét. Arkadiusz Reikowski és a Silent Hill-veterán Akira Yamaoka közös zeneszerzői munkája kiváló, és látványosan fokozza a játék amúgy is baljós hangulatát.

 

PS5-ön, DualSense-szel „duplán” erős a para a The Mediumban

 

Az egyik kedvencem a The Medium PS5-ös verziójában az, ahogy a Sony DualSense kontrollerének képességeit kihasználja. A játék például haptikus visszajelzést használ, hogy szolid ütés érzetét keltse, amikor egy moly belerepül a szellempajzsodba. Egy másik példában a kontroller bal és jobb oldalán lévő haptika szinkronban pulzált a folyosón villogó fényekkel. Ez egy klassz effekt volt, ami meglepett, és igazán értékelni tudtam a DualSense lenyűgöző technológiájának hozzáadott beleélését.

Nem csak a haptikáról van szó. Az adaptív ravaszok feszültségétől kezdve, amelyek a szellemrobbanás töltésekor lépnek működésbe, egészen odáig, ahogyan a telefonhívások és a magnófelvételek a vezérlő beépített hangszóróján keresztül hallhatóak, a DualSense maximálisan ki van használva. De ez még mindig semmi: még a kontroller fénysávját is használhatod a zseblámpa irányítására vagy a memók lapozgatására. Bár be kell vallanom, hogy ez utóbbi funkció nekem egy kicsit „szaggatós” volt. De azért ez a funkció is ott van, ha használni akarod, ha pedig nem rajongsz érte, akkor bármikor letilthatod.

Mindent egybevetve, a Bloober Team elismerést érdemel a DualSense 5 jó kihasználásáért. És még ha nem is minden funkció tökéletes, a túlnyomó többségével azért jó munkát végeztek, szórakoztató és érdekes módon járul hozzá az élményhez. Bárcsak több fejlesztő is hasonló módon használná ki a hardvert.

Sajnos még egy igen erős negatívum került a játékba – egy hiány kapcsán: az Xbox Series X és a PC-s verziókkal ellentétben (utóbbi nyilván csak megfelelő videókártyával) a The Mediumban nincs sugárkövetés, (vagy angolul ray-tracing).

 

A médium a történetmesélés és a horror mesteri keverékét hozza a PS5-re

 

A játék érkezése a PlayStation 5-re már régóta váratott magára. De szerencsére megérte a várakozás. A The Medium a PS5-ön egyedülálló, kettős világú játékmechanikájával, lebilincselő narratívájával és a DualSense kontroller funkcióinak kiváló kihasználásával egy újabb hátborzongató remekmű a tehetséges Bloober Teamtől. Ha csak egy kicsit is érdeklődsz a horrorjátékok iránt, vagy egy erőteljes természetfeletti történetet keresel, amelyet átélhetsz, és amely nem fél kényelmetlen témákat is érinteni, akkor ez a játék helyet követel magának a PS5-ös kollekciódban.

-BadSector-

---

Kiadó: Blobber Team SA

Fejlesztő:Blobber Team

Stílus: Kalandjáték

Megjelenés: 2021. szeptember 3