FILMKRITIKA – Kevésbé szemét, és sokkal aranyosabb a Bébi úr 2 infant infinity története. Ha valakit már az előző rész előzetese is taszított, azok számára most jó hírt tartogatunk. A Big Brother meddő konfliktusai alábbhagytak és a pökhendi kis ficsúr (Family Guy: Stewie-t idéző figurája) sem lesz olyan ‘tenyérbemászóan ütnivaló’, mint az első felvonásban.

A történet két réteget épít egyszerre: ki kell békíteni boss brothers-éket 15 év szünet után, másrészt le kell számolni a gyermekoktatás szülő-ellenes propagandájával.

Játékosan és szinte Tom & Jerry módjára van kidolgozva, ahogy a már felnőtt karakterek megkapják a csodaszert, gyakorlatilag a Mortal Combat módszereiből ismert Babality-t (ahol a harc végén nem ritka a korai ’elbabásodás’ -szerk.) így be tudnak majd épülni az iskolai vérkeringésbe. Az utóbbi egy zsenik számára fenntartott látszólag pajkos, valójában rideg és hierarchikus oktatási intézmény. A testvérek javára legyen írva, hogy igyekeznek ők, csak hát nehéz pontos találkozási helyeket betartani, ha a kilincs eléréséhez még évek türelmére lenne szükség.

 

 

Like a #boss, bébi!

 

A cinkos összefogás már-már a Bunkó és a Vész kalandvágyó dinamizmusát hozza el nekünk, nagyjából hasonló sikert (kudarcot) borítékolnánk a srácoknak, ha nem erősítené a csapatot egy harmadik bébi. Az hogy a zseni babákat melyik gólya (vagy futárszolgálat) hozza, azt nem tisztünk eldönteni, de úgy tűnik egy mennyei vállalat inkarnálja őket olyan helyre, ahol erre az univerzumnak (Universal Pictures-nek) szüksége van. Reménykeltő számunkra, hogy nem az egész világ meghódítására indulnak (póniháton!), így azon drukkolhatunk, hogy becsengetés előtt sikerül-e majd patkolniuk és parkolniuk.

 

 

Túl a Boss-úságon…

 

A Bébi úr 2-t azok is nézhetik, akik sok testvéri civakodáson mentek keresztül. Ez a film nem (igazán) tép fel ilyen sebeket, legalábbis inkább a megoldást nyújtja tálcán. Bemutatja a testvéri összefogást a rivalizálás helyett, valamint felvázol egy ideális gyermek-szülő viszonyt. Gyerekként sem kell dacból leválni a szülőktől, 7 évesen is engedhetjük a szülőknek, hogy megpusziljanak, és időnként generációkon át ívelően is szabad ökörködni (módjával).

A folytatást is Tom McGrath rendezre, melynek kezdetén a zseni kölyök (Ted) #báttya (Tim) mutatkozik be felnőtt apaként. Ő az, aki még mindig kötődik gyermeki én-állapotához. Ez a történet lehetőséget kínál neki, hogy egyszer utoljára ifjú titán legyen. Ez a vargabetű arra is lehetőséget kínál, hogy újra bensőséges viszonyt alakítson ki gyermekeivel, arról nem is beszélve, hogy a testvéri kapcsolatára is ráfér némi javítás.

A fiatal Édesapa elkezdi bőrén érezni a new age iskolarendszert, ahol pontok és jó válaszok adják a kivéreztetett osztályharcot, és emberi ranglétrát is. Ahol az iskola előtt énekelni vágyót inkább leégetni akarják (még sosem láttunk ilyen tehetségkutatót természetesen).

 

 

Még csak gyermek a zseni-kém!

 

Nem maradhat el a pszihologiai fenyítés egy zseniképző oktatásban (sajnos), sem az életveszélyes helyzetek, amennyiben az igazgatóváltás jelenik meg stratégiai célként. Főszereplőink nem is érnék be kevesebbel. Lehet, hogy visszanyal a ’Tűnj ki, vagy tűnj el!’ rideg filozófiája?

A történet elgondolkodtat minket, hogy nem ‘csicskaság’, jó gyereknek lenni: ez pedig nem kevés üzenet egy gyerekfilmtől. A gyártók a szülőknek és gyerekeknek is tartogatnak morális gondolatokat, sőt ennél messzebb is merészkedik a film, mivel legalább két társadalmi jelenségre is reflektál a Bébi úr 2. Néha elég volna megélni a jelent, mikor csemetéinket filmezzük. Ehelyett a színpadi előadás során mindenki mobil-alkalmazás segítségével akar cukiság pontokat gyűjteni, miközben gyermeküket képernyőre meredt tekintettel ‘követik’. (A Dimension 404 sorozat külön epizódot is szentelt az agyak ilyen módú érzéstelenítésére, melyben a Cinethrax moziba látógatók 3D filmélmény helyett egy alattomos 4DX hatást ‘szippantanak’ magukba).

 

 

Nagyon baba ez a Hugi Boss

 
A barbie boss plakátkarakter némileg mellékszereplő marad, ő az önként jelentkező helyi főnök, gyakorlatilag a Keresztanyu. Számomra elképesztő, hogyan lehet ennyi cukiságot rendre előállítani. Egyszer kitanulom a 3DStudioMax-ot, az biztos. Szóval a Barbie doll hozza azt az aranyosságot, amit már láttunk korábban Rontó Ralf – Vanellope von Cukk személyében, vagy a Croodék 2. Jobbagy család gyöngyszemeként. A zseniség mit sem ér jó szándék és szív nélkül, ebben a filmben megint nemes célért küzdenek a tudásuk elhallgatásán mesterkedő csöppségek.

Lesznek szóviccek a helyzetkomikum részeként: így inkább frappáns lesz, mintsem fárasztó. S mint tudjuk, kevésbé zsibbaszt egy szójáték, ha az témába vág. (kivéve persze az ócska favicc, mert az csak szimplán tré-fa). Ha eddig szeretted a kritikáimat, akkor te sem leszel terem-elhagyó: főleg, hogy tini nindzsák fokozzák majd az akciót.

Gördülékeny játékidőt, kalandos, igényes animációt, szép hóporlást hint szemünkbe a DreamWorks az Universal Pictures forgalmazásában. Másfél órára büntetlenül gyerekek lehetünk, hogy csapatot építsünk kiskorúak felügyelete mellett. Ne feledjük, minden főnökben kell lakoznia egy játékos embernek is. Lehet, hogy éppen te vagy az a #Boss.

 

Jay’P.Sonix