TESZT – A Life is Strange: True Colors egy új kalandot ad nekünk szuperképességekkel, érzelmekkel és szerethető (vagy utálható) karakterekkel. Ez alkalommal nem időben elválasztott fejezeteket, hanem egy teljes játékot kaptunk. Sajnos, bár a játék így is szórakoztató, a történetben és az elbeszélés ritmusában nincs meg az az erő, amely oly mértékben lázba hozna minket, mint az előző részeknél.

Alex Chen a coloradói kisvárosba, Haven Springsbe érkezik, hogy újra kapcsolatba lépjen rég elveszett bátyjával, Gabe-bel, miután éveket töltött el tőle elválasztva a szociális ellátórendszerben. Most egy titkot rejteget – a képességet, hogy olvasni és átélni tudja mások intenzív érzelmeit -, és kétségbeesett reményt, hogy ez a képesség nem fog újra kiszámíthatatlanul „kiáradni”. Ez lenne az újrakezdés, valahol, ahol végre beilleszkedhet és otthonra találhat. Ám hamarosan tragédia történik – Gabe-et megölik -, és Alexnek meg kell tanulnia elfogadni önmagát és megérteni a képességét, hogy kiderítse, mit rejteget valójában Haven Springs.

Görcsös ragaszkodás a régi elemekhez

Ha mindez úgy hangzik, mint a klasszikus Life is Strange, akkor igazad van, és ha ez a kisváros Arcadia Bay-re emlékeztet, akkor hasonlóan otthonosan fogod érezni magad Haven Springsben. Ez egy olyan Life is Strange-játék, amely megcsinálta a házi feladatát, hogy mit szeretnének a rajongók, és kissé mereven ragaszkodott ehhez a kívánságlistához.

• Karizmatikus, de földhözragadt fiatal női főszereplő? Pipa.
• Különleges képesség, amellyel másokat is irányíthatsz? Pipa.
• Egy kis közösség, amelynek szereplőit minden egyes fejezet során egyre jobban megismerheted. Pipa.

El kell azért ismerni, hogy egyértelmű előrelépések is láthatók, mit például a sorozat eddigi legjobb dialógusai és legtermészetesebb, legárnyaltabb alakításai a játék kulcsszereplőinek, valamint a fejlesztő Deck Nine briliáns karakteranimációjának köszönhetően.

A True Colorsban visszatér a rajongók által kedvelt Steph is, aki a Deck Nine remek Life is Strange-előzményjátékából, a Before the Stormból ismert. Itt ismét ő lopja el a jeleneteket és a szíveket, igaz, most Haven Springs lemezbolt-tulajdonosaként és rezidens rádió DJ-jeként dolgozik. Alex hamar összebarátkozik Ryannel, a halk szavú helyi parkőrrel és Gabe legjobb barátjával. Ryan és Steph együtt segítenek kinyomozni Gabe halálának körülményeit, és Alex lehetséges szerelmi partnereként is fellépnek. A város többi karakterei mellékszerepet játszanak: Ryan apja, egy tisztelt helyi hős, aki szobát és munkát ad Alexnek; Gabe gyászoló barátnője, akinek egy korábbi kapcsolatából kisgyermeke született; egy idősebb helyi üzletasszony, aki az Alzheimer-kórral küzd; és a lánya, akinek seggfej barátja a város jellegzetesen gonosz nagyvállalatánál dolgozik.

Együtt sírunk, együtt nevetünk Alexszel

De míg ezek mind mellékszálak, addig Gabe halála az, ami az egész történet fölé magasodik, míg Alex próbálkozásai, hogy kiderítse, mi is történt valójában, a cselekmény fő mozgatórugója. Bizonytalan voltam a Deck Nine azon döntése miatt, hogy Alex és Gabe ismét találkoznak, hogy aztán az utóbbit gyorsan megöljék – ahogy az is, hogy Gabe korai távozását a játék marketingje egyértelműen előre jelezte. Miért rontották el ezt a meglepetést? Miért nem lehetett volna, hogy Alex egyszerűen csak megérkezik, hogy válaszokat keressen? De van itt pátosz, amit ki lehet aknázni, és Gabe jelenlétének későbbi elvesztése csak még tragikusabbá teszi, hogy a testvérek rövid időre újra együtt vannak.

A True Colors-ban egyébként szinte állandóan jelen van az érzelmi hullámvasút, mivel a játék gyakori eufórikus pillanatait (például amikor Alex végre elég sokáig elengedheti magát ahhoz, hogy hülyéskedjen és léggitározzon) elkerülhetetlenül (néha szó szerint) ugyanilyen gyakori gyomorszájba vágások követik. A True Colors történetének tíz órája során egyformán fogunk nevetni és könnyezni. (Már aki utóbbira játéknál hajlamos.)

Kaland és nyomozás

Nem minden működik jól a játékban. A történet néha olyan, mintha túl gyors tempóban haladna, például amikor Gabe halála után néhány nappal újra felpörögnek az események – túlságosan is gyorsan. Alex telefonján található naplóbejegyzések és a közösségi médián közzétett bejegyzések segítenek kitölteni néhány érzelmi űrt, míg a flashback gyűjtemények, amelyeket Alex homályosan meghatározott szuperképessége segítségével találunk, néhány fontos narratív szál összekapcsolására szolgálnak. Meglepett, hogy Haven Springsben milyen kevés felfedezhető környéket találunk, és hogy a történet előrehaladtával még kevesebb új környezetet kínáltak a fejlesztők. A True Colors egy kifejezetten lineáris játék, habár egy olyan, ahol megválaszthatjuk, hogy például egy boltban melyik karakterrel beszélünk egy másik előtt. Ez rendben is van, bár az erős túlzásnak tűnik, hogy a játék állítólag egy „nyitottabb világot” kínál, és hogy „szabadon bebarangolhatod a város utcáit, boltjait és rejtett helyeit”.

Amikor nagy döntések jönnek, Alex hatalmának zavaros mivolta sem segít. A True Colors történetének későbbi pontjain Alex dönthet úgy, hogy „magába szívja” a mellékszereplők fájdalmas érzelmeit, hogy békét adjon nekik, bár a játék nem időzik el a következményeknél. Ez egy elszalasztott lehetőség arra nézve, hogy Alex döntéseinek súlyt adjon, és betekintést engedjen a képességeibe. Az eredeti Life is Strange-ben Max időutazással való bíbelődésének fizikai és metafizikai tétje is volt. A folytatásban Daniel telekinézise gyakran pusztító és felemésztő erő volt, amelyet mérsékelni és irányítani kellett. Itt azon tűnődtem, vajon erkölcsileg helyes-e valakinek az érzéseit kisöpörni, hogy eltöröljem a fájdalmát – bár sosem éreztem, hogy jutalmazott (vagy elátkozott) volna annak mélyebb feltárása, hogy mit jelent ez a személy számára, akinek érzéseibe beleavatkozom.

Rövid, de színvonalas sztori

Kicsit furcsa, hogy Alex érzelemolvasó képessége és belső monológjai csak akkor bukkannak fel, amikor egy új nyomot kell felfedezni, és csak akkor ad épp elég betekintést ahhoz, hogy a cselekményt előrébb vigye.  Ugyanakkor ezért kárpótol, hogy a True Colors története jól kidolgozott, és mind a központi rejtély, mind Alex személyes útjának kielégítő és végleges befejezése (és ahogy minden jó thrillernek kínálnia kell, van egy megoldás, amelyet magad is kikövetkeztethetsz, ha eléggé odafigyelsz).

Másrészről, számomra az sem jelent kudarcot, hogy a True Colors egy rövidke sztorit mesél el, amely a minőséget helyezi előtérbe a mennyiséggel szemben, az érzelmeket a finomabban kidolgozott történeti elemekkel szemben, és azt az érzést kelti, hogy a sorozat, akárcsak Alex, a távollét és a változás időszakát követően visszatért a gyökereihez.

Míg a Life is Strange 2 az eredeti receptet megváltoztatva nehezebb témákkal foglalkozott, addig a True Colors inkább egy „biztonsági játék”, amely mégis megáll a saját lábán.. A Deck Nine egy rendkívül tehetséges stúdió – a True Colors ezt egyértelművé teszi – és több mint méltó a Life is Strange franchise folytatására.

-BadSector-

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Deck Nine

Stílus: Kalandjáték

Megjelenés: 2021 szeptember 9