Menu

EMULÁCIÓ: RetroArch – Már az Xbox Series S is döbbenetes minőségben futtat régi játékokat!

Nem a legfrissebb hír ugyan, azonban végre mi magunk is alaposan utánajártunk az Xbox-konzolok tiltott gyümölcsének: a hihetetlen teljesítményű emulációnak. Ez nem más, mint amikor a gépünk egyéb, korábban megjelent konzolok játékait képes elindítani, s ez esetben még kiváló minőségben is meghajtani azokat!

 

 

Igen, valósággá vált mindaz, ami eddig főleg a PC-sek kiváltsága volt. Igaz, flashelt, azaz „okosított” konzolokon már eddig is elérhető volt az emuláció primitívebb formája, kevés finomhangolási lehetőséggel, általában változó minőségű játéksebességgel. Főleg nagyon régi konzolkínálattal (NES, SNES, vagy SEGA Genesis gépek) lehetett ezeket kipróbálni, de most a legújabb megoldásnak hála nem kisebb nevek léptek a „leutánozható” gépparkba, mint a SEGA Dreamcast, a Nintendo 64, illetve a nagyágyúk, a Sony PSP, a GameCube, vagy ami a legdurvább játékkönyvtárral kecsegtet: a Sony PS1 és PS2!

Ja, és ezekre a konzolokra filtereket húzhatunk, élsimíthatunk rajtuk, vagy… feltolhatjuk a NATÍV  felbontásukat az egekbe, sőt, a PS1 játékoknál még a korszak jellegzetesen alacsony képsebessége is javulni fog, illetve a folyton villódzó textúrák problémája is megszűnik! A RetroArch emulátor-frontendről van tehát szó. Ez az egyszerű kis program gyakorlatilag grafikus felületet képez a háttérben felépített, emulálandó gépekhez, tehát segít a játékaink közti navigálásban, míg a háttérben, ha mindent jó helyre varázsoltunk be, elvégzi a munka maradékát. Nekünk csak indítani kell, amit futtatnánk!

Minden konzol más és más volt ugyebár, és vannak könnyebben, minimális bütyköléssel elindítható emulátorok, de vannak olyanok is, melyekhez még Xbox konzolon is… Nos, nem egészen legális kiegészítő elemek, például a gépek flashmemóriájából nyert BIOS fájlokra lesz szükségünk. Persze aki keres, talál, de senkit sem bíztatnánk arra, hogy törvénysértő módon járjon el…

Az emulátor teljesen csupaszon érkezik. Két opció létezik a beszerzésére: az egyik egy Microsoft kiskapu, a másik teljesen legális. Elmagyarázom. A Microsoft lehetővé teszi privát fejlesztői account létrehozását, amellyel különböző Univerzális Windows Platformbeli programok és akár kisebb játékok tehetőek hozzáférhetővé rokonoknak, barátoknak az MS Store kifejezetten számunkra fenntartott, mások számára nem látható kis szegletén. Ez persze azt is jelenti, hogy emberkék elkezdték összecsomagolni hivatalos telepítőbe a progit, és saját accounton árulni azt az erre fogékonyabb közönségnek. Egyszerű a recept: fizetsz egy kért összeget (2.500 Ft körül), és utána kapsz egy hozzáférést a kedves hobbifejlesztő Store-áruházához. Ott a mindenki számára rejtett programokat láthatóvá teszik számodra (whitelisting), majd mehet a móka. Az igazán profik általában kész csomagokat is mellékelnek, legtöbbször Discord-on keresztül ehhez a teljes szolgáltatásként árult retró-élményhez, lementett BIOS-fájlokkal a különböző gépekhez, egyéb szükséges elő-beállításokkal.

Ez volt az „A” változat. A „B” forgatókönyv szerint ki kell váltanunk egy magánszemélyeknek fenntartott Microsoft-os fejlesztői accountot, majd 4.237 Ft kipengetése után… Gyakorlatilag olyan és annyi programot teszünk a gépre, amilyet és amennyit csak akarunk. Persze ezeket útmutatók szerint nekünk kell a Developer Kit segítségével fejlesztői módba kapcsolt gépre átmásolnunk egy laptopról vagy PC-ről. Igazából egyikkel sem üthetjük meg a bokánkat, de azért nyilván azt javasolnánk, hogy mindenki a törvényesebb megoldásra törekedjen… Azonban mint az lenni szokott, a kevésbé törvényes ismét a sokkal fejlettebb és sokkal több lehetőséggel bíró módszer.

Ugyanis az „A” forgatókönyv (Retail-verzió) rendesen a normál Xbox-os futtatási környezetben telepíthető a megbízott fejlesztő oldaláról. Csak belépünk az Edge böngészőbe, s onnan elnavigálunk egy linkkel az áruházba. (A fejlesztő által adott link rögtön az elérhető, rejtett programjai közé dob. Ezek lehetnek videólejátszók, FTP-programok, File Managerek vagy a RetroArch.) Ez azért jó, mert így a többi játékunk között maradunk, és teljes rendszerújraindítás nélkül tudunk a RetroArch emulátor és egyéb Xbox játékaink között váltani. Sőt, a legnagyobb poén: egy 60 körös Gran Turismo 2 futam alatt sem ugyanazt az unásig ismételt zenét kell hallgatnunk végig: a program fölé belőhetünk mondjuk egy Spotify-t, és már mehet is a saját zenénk, a jól ismert játék/Spotify hangja közötti hangerőszabályzóval! Ellenben a „B” verzió minden indításhoz egy zárt rendszerbe kéri, hogy belépjünk, és legálisan a RetroArch-ot is csak oda telepíthetjük, magunknak. Itt nincs Spotify, nincs elérhető net vagy egyéb örömök, csak azt futtathatjuk, amit mi magunk raktunk össze a frissen született kis DevKit-ünkre.

Ennyi lenne hát. Ja, és azt mondtam, hogy a cuccban vannak retró-achievementek?

Érdemes ránézni! Főleg, hogy az Xbox One és a One X a Sony PS1-ig, egészen 1440p-ig támogatják a játékokat (!), míg az új generáció legkisebbje, az Xbox Series S szinte nevetségesen olcsón, körülbelül 100.000 Ft-ért már tudja emulációban ugyanazt, nagyjából 2K-ig, amit nagyobb testvére 4K-ban tud: a Sony legendás PlayStation 2-jének emulációját! Ja, God of War a Microsoft gépén! Nagyon kemény!

Érdemes azért utánagondolni a konzolosok számára az Xbox-on így rendelkezésre álló opcióknak: a GamePass Ultimate mellett ezzel a lehetőséggel akár ezres nagyságrendűre ugorhat egy 1 TB-os tárhelyen a játékaink száma! Azért az nem semmi…

Persze kinek is van ezer eredeti lemeze, amelyről aztán másolatot készíthetne? Hm…

Forrás: WCCFTech

Spread the love

https://smallseotools.com/

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu