TESZT – Néhány évvel a The ABC Murders (magyarul Az ABC-gyilkosságok) játékadaptációja után új, sőt, ezúttal eredeti Poirot-történet érkezett, amiben a nyomozó még fiatalon kap egy eléggé összetett ügyet, holott eleinte nem tűnik még annak. A Microids frankofón licencalkalmazása ezúttal jól sült el.

Vivát a francia szinkronnak: lehetséges ugyanis teljesen angolul játszani a játékot, miközben franciául vagy németül szólalnak meg a karakterek. És mivel Poirot belga, nem véletlenül vannak itt-ott francia megnyilvánulásai, n’est ce pas? (Na tessék, már én is kezdem. Látszik, hogy így vittem végig?)

Karperec

A tíz fejezetből álló játék első szekciója, a prológus bevezetőt nyújt a játékmenetbe. Ez a rövid történet és nyomozás kötődik a fő eseményekhez, de akár önállóan is megállja a helyét. Poirot járőrözik, odarohan egy szolga, aki a segítségünket kéri: a nagy befolyással bíró Van Den Bosch-rezidencián elveszett egy karkötő. A ház özvegy asszonya egy másik, fiatal szolgalányt vádol, holott ő maga sem teljesen tiszta kezű. Nem lövöm le, hogy mi is történik pontosan, de ezzel felvázolja a Agatha Christie – Hercule Poirot: The First Cases, hogy mire számítsunk.

Tehát kapunk egy izometrikus játékmenetet, és eleinte a kertben kell vizsgálódnunk, Poirot kiemeli a képernyőn, hogy mit vizsgálhat meg, és mindenhol van egy hangos (hm, aha, oh) reakció is a feliratozott gondolatai mellett. Ezek mellett persze ki is kell faggatnia a karaktereket, hogy ők mit is tudnak. Néhol viszont védekező álláspontjuk van, és meg kell törni a „pajzsukat”, ami úgy lehetséges, hogy a helyes megnyilvánulást választjuk, ugyanis például lehet, hogy őszinte, vagy agresszívabb kommenttel élhet a fiatal Poirot. (Ha elrontjuk, akkor pedig nem nagyon van Game Over, csak visszarak minket a dialógus elejére; az utolsó fejezetben pedig szerintem csak a karakterek jövőjét összefoglaló epilógust bukjuk, amikor a nyomozónak már összeállt a kép.)

Nem lenne Poirot-játék, ha a nyomozó agya nem lenne kihasználva. A kicsi szürke agysejtjeit (ő maga is ezt a kifejezést alkalmazza; stílusra és hangzásra szerintem echte David Suchet stílusát hozza, ami nagyon is jó!) ugyanis be kell vetni. A jobb felső sarokban ugyanis, ha felbukkan a felkiáltójel, akkor vannak új elemek, amiket össze is lehet kötni, és ha segítségre van szükségünk, három baki után a játék kiemeli, hogy mi kapcsolódik hová (pl. az egyik karakter látta a másik kettőt vitatkozni; ezzel igazolja mind a három személy alibijét), és így lassan a lélektérkép összeáll. Fejezetenként általában kapunk is egy-két újat. Ha új relevációra bukkanunk, ez többször ahhoz vezet, hogy vizsgáljunk meg egy helyszínt, vagy ismét beszéljünk valakivel, ami tovább gurítja a nyomozásunkat. Nem kell megijedni, mondtam ugyanis, hogy Game Overre nem nagyon van lehetőség, és maga a nyomozó sosem jut életveszélyes szituációba.

Gyilkosság

Most bedobom ide a soundtracket. Szerintem ez is hozza a hangulatot, amit a TV-ből megszokhattunk.

A zene jó, a hangeffektek néha furcsák, és nekem feltűnt, hogy Poirot angolul és franciául is eléggé alacsony hangminőségben reagál (azért is váltottam franciára, mert a Blacksad: Under The Skinben, ami ugye egy másik Microids-játék, a macsek angol hangja gyenge volt, a francia meg ütött…), ha az agysejttérképezést elrontjuk, vagy sikerrel járunk (komolyan, mintha 22 kHz lenne 44 helyett…) A szinkron minősége amúgy szerintem korrekt, de a francia szavak az angol szinkronban bár ott vannak, franciára váltva azért vannak eltérések, de ez kákán a csomó keresése.

A hangulat megfelelő, de szerintem Poirot egy kicsit lassan közlekedik, ami eléggé zavaró, ha két emelet között kell közlekednünk. Nos igen, a nagyobb ügy: Poirot ezúttal (néhány évvel később, tehát továbbra is suhancként) már nyomozóként kap egy hívást, hogy a zsaroló levelek miatt nyomozzon. Épp eljegyzésére készül a Van Den Bosch-család lánya, Angeline, és bár a vacsora kellemes, egy gyilkosság történik, ami egy újabb réteg lesz a nyomozásunkban. Elég komoly ügy kerekedik ki belőle, nem véletlenül töltünk el kilenc fejezetet a kastélyban.

Röviden: van a Van Den Bosch-asszony (Cassandra), aki továbbra is elutasító velünk; Angeline megkomolyodott; a meggyilkolt személynek komoly szerepe van/volt mind a két VDB-re; Comtesse de Vos eleinte teljesen pozitív karakternek tűnik, de idővel elég sötét arcát mutatja; Archibald Sterling és Rehana (az inas és a szakács) is kemény dió; Gedeon Demir (Angeline partnere) és testvére, Zakariya két teljesen eltérő figura (utóbbi nem véletlenül iszik); Jackie Conrad szigorú karakter (akkori médiamágnásnak mondanám), akibe először úgy futunk, hogy Hugo Beckersszel küzd (a munkásnak is szerepe van a háttérben történő eseményekben); Ernesto da Silva nem sokat beszél, de hiába teszi mindezt; aztán van Inge (a kastély szolgalánya). A karpereces ügyben pedig a vádolt szolgalányt sajnáltam a leginkább: ő tényleg ártatlan volt, és elvesztette a munkáját és megélhetését.

Az izometrikus nézet ellenére is szerintem valamelyest csúnya a játék (és a rajzolt karakterek a párbeszéd során bár kifejezik az érzéseket, például Poirot grimaszoló arca nekem nem tetszett…), de hosszban nem gyengélkedik. Úgy 9-10 óra végigjátszani, de azért helyszínileg eléggé hiányos. Talán ebben még egy kisebb változatosság elférhetett volna neki.

Zsarolás

Nem vicc: a stáblista alatt azon gondolkodtam, hogy 6-os vagy 8-as legyen ez. De aztán átgondoltam egy napon keresztül, és a nyolcasnál állapodtam meg. A történet jó, jól is lett megírva, és azért nem kilences, mert audiovizuálisan vannak hiányosságok. Az Agatha Christie – Hercule Poirot: The First Cases a Poirot-rajongóknak ajánlott, aki pedig nyomozósdit szeretne, neki dettó: a fejlesztők (Blazing Griffin) mondjuk az előző játékukból (Murder Mystery Machine) átvettek pár elemet, de ez szerintem nem baj. Az mondjuk fura, hogy Poirot sosem megy fel/le a lépcsőkön, vagy nem látjuk kinyitni/becsukni ténylegesen az ajtókat…

-V-

Kiadó: Microids

Fejlesztő: Blazing Griffin

Stílus: izometrikus nyomozás

Megjelenés: 2021. szeptember 27.