TESZT – Star-Lord (Peter Quill), Gamora, Rocket Raccoon, Groot és Drax; vagyis a „Galaxis őrzői” visszatérnek – de ezúttal egy akció-kalandjáték formájában. A filmek jó magasra tették fel a lécét, a Square Enix előző Marvel’s Avengers-e viszont harmatos fogadtatásban részestült, szóval kíváncsian vártuk, hogy a filmtől eltérő külsejű, vagány és vicces űrhősök interaktív kalandja vajon megüti majd-e azt a mércét, amit ettől a franchise-tól elvárunk.

Amikor a Square Enix aláírta a több évre szóló, több játékot magában foglaló partnerséget a Marvellel, hogy játékokat hozzon létre a nagyra becsült IP-k alapján, az Avengers igazi bombabiztos IP-nek számított. A Végtelen háború már a láthatáron volt, és a Thanos, az Őrült Titánnal való várva várt leszámolás miatti felhajtás miatt minden idők negyedik legnagyobb bevételt hozó filmje lett a mozipénztáraknál. Ide már csak egy jó játék kellett volna, nem igaz?

Ma már tudjuk, hogy a Marvel’s Avengers, a Crystal Dynamics által készített játék nagyon távolinak bizonyult az MCU-filmek sikerétől. A Square Enixnek azonban volt még egy esélye, hogy kihasználja a Marvel-szerződést az új Guardians of the Galaxy játékkal. Az Eidos Montreal: a testvérstúdió fejlesztette a játékot, amely a Crystal Dynamics-szal együtt dolgozott a Shadow of the Tomb Raider 2018-as elkészítésében. Ez a szuperhősök galaktikus csapatának adaptációja, amelyben Star-Lord, Rocket Raccoon, Gamora, Drax és Groot jeleskednek – sokszor egymást is szivatva. Talán mondanunk sem kell, hogy a rendkívül sikeres filmek ellenére, ahol Star-Lordot Chris Pratt, Draxot Dave Bautista és Gamorát Zoe Saldana alakítja, a Galaxis őrzői itt máshogy néznek ki („csöppet” drágább lett volna a fejlesztés, ha ezeket a világsztárokat mocapra és szinkronszínésznek felkérik), itt már igencsak sokasodtak a kérdőjelek, hogy ez a játék vajon az Avengers buktája után kellően élvezetes és sikeres adaptációja lesz-e a franchise-nak. (Melyből egyébként még anno a Telltale készített korábban egy szintén elég harmatos játékot ). Szóval a bukta esélyes volt, de a „nagy csapat” a játékos társadalom minden előzetes szkepticizmusa ellenére mégis megmentette a helyzetet…

Jót tett neki a hagyományosabb játékmenet…

A nagy különbség a Bosszúállókhoz képest az, hogy a játék felépítése sokkal hagyományosabb. Bár a Bosszúállóknak volt egy sztorikampánya, a teljes élmény valahogy kaotikus és zavaros volt, mivel a fő küldetések és a többjátékos missziók is egymást taposva versengtek a játékos figyelméért, ami egyfajta identitásválságot okozott azzal kapcsolatban, hogy mi is akart lenni ez a játék. Végül az Avengers egyik része sem volt igazán kielégítő játék.

A Marvel’s Guardians of the Galaxy viszont nem küzd ilyen problémákkal. Hála a jó égnek a fejlesztők tudatosan egy egyjátékos, csak a történetre koncentráló akció-kalandjátékot készítettek és nem erőltették ez a game-as-a-service marhaságot, amiből már egyébként is herótja van a gamereknek. Ebben az adaptációban a csapat még csak viszonylag rövid ideje van együtt, hiszen az egész galaxis még mindig a Thanos és a Chitaurijai, valamint a Richard Rider vezette Nova Corps közötti hatalmas háború utóhatásait dolgozza fel. Miután az Őrült Titánt látszólag legyőzték, Peter Quill (Star-Lord) összeállít egy szedett-vedett csapatot, azzal a nemes céllal, hogy jól meggazdagodjanak. Mondanom sem kell, hogy az események teljesen más irányt vesznek, mint ahogy a csapat tervezte, mivel egy titokzatos szektával kell megküzdeniük, amely végül az egész galaxis létét fenyegeti.

Mint minden adaptációnál, itt is az a legfontosabb elem, hogy kiderüljön, sikerült-e az alkotóknak megragadniuk az eredeti mű lényegét, miközben bizonyos szempontból törvényszerűen újraértelmezik azt. Ebből a szempontból az Eidos Montréal remekül átment a teszten, megmutatva, hogy valóban megértették, miről szól igazából A galaxis őrzői: bajtársiasságról, barátságról és rengeteg humorról minden fordulóban.

Remek sztori, de beleszólásod nagyon nincs…

A játékhoz írt sztori teljesen eredeti, jól megírt és érdekes, de ami a legfontosabb, hogy minden egyes karaktert alaposan kidolgoztak benne, úgy, hogy az összhangban legyen azzal, amit a rajongók tudnak róluk. Az utazás során egyénileg és csapatként is sokat fejlődnek, és a játékosok a Milano űrhajón folytatott beszélgetések révén még többet tudhatnak meg az egyes „őrzőkről”.

A játék egyik jellegzetessége, hogy a párbeszédfák segítségével két (vagy ritkábban három) lehetőség közül választhatunk. Elméletileg ez a csapat és minden más karakterrel, akivel Star-Lord kapcsolatba kerül, az interaktivitást hivatott fokozni. Bizonyos esetekben még a küldetés előrehaladását is (nagyon) kis mértékben befolyásolja.

A legtöbb választás azonban úgy tűnik, hogy nem igazán hoz érdemi változást. Például a játék elején van néhány alkalom, amikor arra kérnek, hogy egyezzünk meg Rockettel vagy egy másik őrzővel. Mindkét alkalommal Rocketet választottam, és a játék elismerte, hogy Rocket hálás lenne Star-Lord támogatásáért ezekben az esetekben, de nem telt el sok idő, mire a nagyszájú mosómedve mégis Star-Lord ellen fordult, amivel egyfajta szakadást szított a csapaton belül. Ez egyértelműen sorsdöntő pillanat a cselekményben, de hamar megmutatja a játékosnak, hogy a döntések inkább dísznek számítanak, mint bármi másnak, és ez nem volt túl pozitív élmény. Mégis, ez messze nem az egyetlen olyan játék, ahol a választási lehetőségek csak illúziónak számítanak, így nagyon nem szidhatjuk a Marvel’s Guardians of the Galaxy-t.

Adok-kapok, és motiváció a „főnitől”

A játék összecsapásai erősen hasonlítanak a BioWare címekére, mint például a Mass Effect (a sci-fi téma nyilván adja magát az erős hasonlósághoz), vagy a Dragon Age, leszámítva az RPG elemeket, amelyek itt nem túl jelentősek. Akárcsak a BioWare játékokban, itt is nem csak a saját karakterünket, hanem az egész csapatot kell irányítanunk, és ezt az idő lelassításával (vagy egyenesen szüneteltetésével, a Guardians Mode Slowdown opció 1-esre állításával) tehetjük meg.

A BioWare címektől eltérően azonban nem lesz lehetőséged ténylegesen váltani a csapatod karakterei között. Az Eidos Montréal úgy döntött, hogy nagyban épít Star-Lordra és az ő vezetői pozíciójára, amelyet a csapattársai már a kezdetekben is megkérdőjeleznek. Így, míg az AI az alapvető támadásokat egyedül hajtja végre, a legerősebb képességeket neked kell aktiválnod a Guardians módban, utasításoka kiosztva a csapattársaidnak.

Ez valójában nagyon szórakoztató, amikor sikerül felfedezni, hogy az egyes őrzők különböző képességeit hogyan lehet minél jobban kiaknázni együtt a különböző harci helyzetekben, és ez valóban egy szuperhőscsapat érzését közvetíti, amely együtt dolgozik, miközben azért taktikai aspektust is biztosít. Bár nem veszed át effektíve az irányítást a Galaxis Őrzői felett, ugyanakkor azt is mondhatod nekik, hogy használják ki a harctér veszélyeit, például megkérheted Draxot, hogy egy hatalmas sziklát hajítson az ellenségre.

Aztán ott van a Huddle mechanika, amiről korábban már beszéltünk a gyakorlati előzetesben. Itt Star-Lord gyakorlatilag időt kér, és igazi sportmenedzser módjára fel kell mérnie a csapat hangulatát, hogy a megfelelő motivációs beszéddel lássa el őket. Ha jól csinálod (van egyébként opció az automatikus siker bekapcsolására is), akkor az egész csapat gyorsabb képesség cooldownt kap egy időre, ha rossz motivációs szöveget nyomatsz, akkor csak csak Star-Lord skilljeinek jár ez a jutalom.

A helyzet az, hogy a viszonylag alacsony kihívás miatt ritkán lesz rá szükséged. Gyakran azon kaptam magam, hogy még akkor sem vesződtem a Huddle aktiválásával, amikor már készen állt, és ez még akkor is így volt, amikor a Damage Received (kapott sebzés) beállítása Very High (a maximálisan elérhető) volt. Ha ezek a Huddle-szegmensek kevésbé lettek volna ismétlődőek és hasznosabbak a harcban, ha a játék nehezebb lett volna; akkor ez a rész az igazán kemény összecsapásoknak is nagyobb súlyt kölcsönzött volna.

Nem kell mesterdetektívnek, vagy Einsteinnek lenni hozzá…

Amikor éppen nem harcolunk, a környezet felfedezése nagyon is hagyományos keretek között zajlik. Különböző rejtvényekkel találkozunk útközben, bár egyik sem közelíti meg a stúdió előző címében, a Shadow of the Tomb Raiderben látott komplexitást. A rejtvényekhez többnyire Star-Lord szkenner-vizorjának, elemi lövéseinek (jég, villám, levegő és tűz, bár ez utóbbit csak nagyon későn oldjuk fel a játékban), valamint a többi őrző egyedi képességeinek valamilyen kombinációját kell használni.

Gamora például képes kardjával akár acélt is szeletelni, vagy meredek falakon felmászni, hogy Star-Lordnak lendületet adjon; Drax túlságosan is szívesen nyitja meg az elakadt utakat ökleinek nyers erejével; Groot a gyökereivel hidakat tud létrehozni vagy felemelni Star-Lordot, hogy hozzáférjen valamihez, ami messze fent található; végül pedig Rocket kihasználja kis méretét, hogy szellőzőnyílásokon és hasonlókon keresztül lopakodjon be, hogy szobákat és egyéb mechanizmusokat nyisson fel.

Végső soron ezek a részek alig szolgálnak másra, mint hogy egy kis szünetet biztosítsanak a frenetikus harcok tempójában. Az őrzők közötti rendszeres és humoros ugratások és szivatások azonban sokat segítenek abban, hogy eltereljék a játékos figyelmét az egyébként meglehetősen hétköznapi pályadesignról és a helyszínek felfedezéséről. Van néhány űrrepülős akciórész rész is, bár ezek nagyon egyszerűek és meglehetősen felejthetőek.

Ami a hosszú élettartamot illeti, a Marvel’s Guardians of the Galaxy nem tervez DLC-ket, de így is épp elég tartalmas játék, amely körülbelül 22 órát vesz igénybe egy végigjátszás során. Ráadásul egy New Plus mód is elérhető, amint befejezted a játékot. A legtöbb játék ezt egy indulás utáni frissítéssel teszi hozzá, így ez egy kellemes meglepetés azok számára, akik az összes képességet az elejétől kezdve feloldva szeretnék újrajátszani a játékot.

Csinos, de nem káprázatos

Technikai szempontból a Marvel’s Guardians of the Galaxy szépen néz ki, anélkül, hogy kiemelkedő lenne. PC-n a játék támogatja a sugárkövetéses tükröződéseket és az átlátszó tükröződéseket. A játékot Geforce Now-n teszteltem, így az RTX funkció aktiválásával sem volt gond, még úgy sem, hogy az NVIDIA DLSS minőség módban használtam, így sem akadt a játék. Hozzá kell azért tenni, hogy a sugárkövetéses tükröződések nem néznek ki sokkal jobban, mint a hagyományosak (legalábbis ebben a játékban), és ha nincs hozzá megfelelő hardver, nem veszítetek sokat vele, ha kikapcsoljátok a játék simán fut.

A látvány tehát nem káprázatos, viszont a Marvel’s Guardians of the Galaxy talán az igazi fénypontja a hangzás. A szinkronszínészi egyöntetűen mindenhol remek, a hangsáv pedig még jobb. Egy igazi ’80-as évekbeli slágerlistát találunk itt, olyan halhatatlan dalokkal, mint az EUROPE The Final Countdown, Bonnie Tyler Holding Out for a Hero, a Blondie Call Me, A-ha Take On Me, Bobby McFerrin Don’t Worry Be Happy és persze Rick Astley Never Gonna Give You Up című dala.

Nem csak a licencelt dalokból álló válogatásról van szó. A többi Galaxis őrzői történettel ellentétben itt Peter Quill felveszi a Star-Lord becenevet, tisztelgésként egy olyan rockzenekar előtt, amelyet fiatalon, még a Földön szeretett hallgatni. A nagyszerű dolog az, hogy a fejlesztők erre az alkalomra valóban készítettek egy eredeti rockalbumot a játékhoz. Tekintve, hogy Peter Quill karaktere számára mennyire fontos a zene, mindenképpen jó döntés ekkora energiát fektetni mindenbe, ami a zenei résszel kapcsolatos.

Sajnos, kicsit rontja az összképet, hogy helyenként audiobugokkal találkoztam, amikor fejhallgatóval játszottam a Sony tévémen (PC-ről, a GeForce Now-n keresztül). Szerencsére azért ez sem fordult elő túl gyakran.

A galaxis most végre tényleg megmenekült

A Marvel’s Guardians of the Galaxy egy rendkívül élvezetes akció/kalandjáték, amely sosem tér le a kitaposott ösvényről. Nem találsz itt nagy kísérleteket vagy újításokat, de a galaktikus szuperhősök szeretett, diszfunkcionális csapatának remek adaptációját fogod megtapasztalni. A történet és a karakterek kidolgozása egyaránt profi, a harc szórakoztató (bár talán egy kicsit túl könnyű), a hang és a zene pedig kiváló.

-BadSector-

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Eidos-Montréal

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 2021. október 26.