A Sherlock Holmes Chapter One-ban a híres angol detektív először nyomoz egy nyílt világú játékban. Megfelel ez az új epizód a Frogwares által felállított mércének?

A még mindig az ukrán Frogwares kreatív csapatának (Sherlock Holmes, The Sinking City) kezében lévő Sherlock Holmes szakít a legutóbbi trilógia formulájával, és visszatér Holmes fiatalabb korszakához. Az egyszerűen csak Chapter One-nak nevezett epizód a brit nyomozót gyermekkora egy szomorú szigetére kalauzolja; a korrupciótól sújtott Cordona volt édesanyja rejtélyes halálának színhelye. Miközben megpróbálja lezárni a régi családi sebeket, hősünk néhány súlyos bűnügybe is beleütközik.

Nyitott világú nyomozás

Az 1880-as évek végén játszódó előzménytörténet első fejezete egy fanyar és még mindig naiv huszonéves fiatalembert mutat be nekünk; Sherlock Holmes itt éppoly érzéketlennek mutatkozik embertársaival szemben, mint amennyire ragaszkodik a pártatlan, mindenki számára elérhető igazságszolgáltatás eszméjéhez. A segédje még nem Watson, hanem egy másik Jon, egy kicsit piperkőcösebb és szarkasztikusabb, rejtélyes társ, akiről nem nagyon tudni, hogy kicsoda és honnan jött. Bár a férfi sosem segítőkész, a páros kapcsolata fokozatosan hasznos lesz a lassan kibontakozó cselekmény szempontjából. Jon elsősorban Holmes panaszait hallgatja, és lehetővé teszi számára, hogy személyiségének rétegeit felfedje. És jegyezzük meg, hogy az angol szinkronjuk igazán elsőrangú.

Holmes-szal most először egy nyitott világban nyomozhatunk, amely ugyan nem vetekedhet egy Assassin’s Creed, vagy egy Grand Theft Auto V nyílt világával, vannak azért benne extra lehetőségek. Egy gyorsforgalmi rendszer, itt-ott parkoló riksák kínálnak lehetőséget a térképen való azonnali utazásra. A grafika ugyan nem túl next-gen és részletes, de azért környezet szépen megkomponált, az óváros szegényebb negyedeitől a gazdagabb polgárság házainak erkélyeiről nyíló lélegzetelállító kilátásig. A fejlesztők elmondták, hogy az oszmán uralom alatti Görögország, Gibraltár és Málta adta az inspirációt. A mediterrán menedéket jelentő Cordonát a brit gyarmatosítás és az általa kiváltott szeparatizmus alakítja; minden nagyobb kerületnek megvan a maga társadalmi osztálya. Mindent egybevetve nagyon kellemes, karakteres hely a barangolásra. És bár a város bővelkedik is a szűk utcákban, de ezek is mindig nyitottak, legalábbis eléggé ahhoz, hogy soha ne érezzük magunkat négy fal közé szorítva.

Cordona városában barangolva remek hanghatásokat is hallhatunk, amelyek tökéletesen illeszkednek a hely hangulatához. Összességében a Frogwares sokat beleadott, hogy visszaadja e mediterrán város hangulatát, mindössze azt sajnáltam, hogy így viszont a klasszikus London kimaradt, pedig hát ez a város kötődik Sherlock Holmes-hoz.

Ennek a fiktív univerzumnak van néhány hátránya is: az épületek túl gyakran áthatolhatatlanok, a lakosok gépies járása és az a hajlamuk, hogy ugyanazokat a párbeszédsorokat ismétlik újra és újra. A felfedezés hiányosságaihoz még sajnos hozzá kell adnunk a PlayStation 5-ön tapasztalt túl gyakori framerate-leesést, valamint helyenként a screen tearinget is. Megjegyzendő azonban, hogy a játék tesztelése során a fejlesztőcsapat jelezte, hogy még dolgoznak néhány technikai fejlesztésen, többek között a tömeg viselkedésének korrekcióján és a teljesítmény optimalizálásán.

Nyomozzon, Sherlock!

Összességében a kaland körülbelül tizenöt óra alatt befejezhető, ha egyenes vonalban haladsz végig rajta. De a rendelkezésre álló mintegy harminc másodlagos történet megduplázza az időt; és ha némelyik anekdota-szerűek is, mások meglepően kapcsolódnak egymáshoz. A helyszínre hívott Sherlock természetesen nekilát az első nyomok vizsgálatának, amelyeket a helyszínelők gyakran már megszámoztak; ez a rekonstrukciós munka előtt kulcsfontosságú lépés.

A koncentrációs módban diszkrétebb nyomok is feltárhatók. Aktiváláskor egy fehér kör rajzolódik ki, amely egy érdekes pontot jelöl. Lehetővé teszi továbbá, hogy a járókelőkről profilokat készítsen azáltal, hogy egy egyszerű pillantással megjeleníti néhány személyes tulajdonságukat és motivációjukat, ami egy nem gyakran használt funkció. Ezután minden fontos megfigyelését bejegyzik az esetkönyvbe. Ily módon bizonyos bizonyítékokat a helyi levéltárakban, a tanúkkal folytatott beszélgetésekben vagy akár a kémiai elemzés során további kutatásokra lehet felhasználni. A lehetőségek tárháza eléggé meggyőző, hosszú távon azonban ezek a manipulációk eléggé unalmassá válnak, mivel a folyamat többé-kevésbé ugyanaz marad, lévén a vizsgálatok szinte mindig ugyanazt a sémát követik. Meg kell még azt is jegyezni, hogy ez utóbbiakat a játék elején nehéz megtanulni, mivel a menü és az elemzőrendszerek nem túl felhasználóbarátok.

A túlságosan klasszikus pálya ellensúlyozására a Frogwaresnek az a jó ötlete támadt, hogy megszórja azt néhány frissítővel. Említsük meg különösen azt a néhány jóindulatú kihívást, amelyet John javasolt a vizsgálat során, és amely nem kötelező, de üdvözlendő. A stúdió néhány akciófázisra is támaszkodik; a támadás alatt álló, de szerencsére mindig elegáns lőfegyverrel felszerelt Holmesnak a környezetét kell kihasználnia, hogy elkábítsa ellenfeleit anélkül, hogy életüket venné. Ha főhősünk bizonyára meglehetősen merev is, ha a fegyverforgatásról van szó, a felvetés meglehetősen elfogadható; különösen, mivel tudja, hogyan kell alkalmi lenni. Néhány érméért cserébe azonban szabadon betörhetsz a térképet tarkító rablóbandákba. Elszigetelten, a tevékenység azonban nagyon korlátozott.

Ki lehet a gyilkos?

Öt nagyobb ügyet kell hősünknek felgöngyölítenie Cordonában, miközben megpróbál fényt deríteni az édesanyja halálának rejtélyeire is. Az egész egy heterogén szálat alkot, amelynek a második része tűnik a legkövetkezetesebbnek. Így a történet, amely az első órákban kicsit lassan indul be, egy sötétebb és dilemmákkal teli nyomozásban javul egy megható fináléra. Holmesnak a játékos nehezebb döntései révén kell érvényt szereznie igazságának.

A túlságosan merev karakteranimációk viszont sajnos nem segítenek abban, hogy felismerd az igazságot a szemükben, amelyre az L.A. Noire tíz évvel korábban képes volt. A fizikai részleteken keresztül a legmegfelelőbb képet kell festeni az illetőről; vajon a piros foltok az illető orrán egy betegség jelei, vagy matt alkoholistáról van szó? Ezek azért elég szórakoztató részletek.

A nyomozás csúcspontja pedig a tettes azonosítása. A nyomokat Sherlock „szellemi palotájában” kell összekötni (amely gyakorlatilag Holmes elméjének felel meg), ahol végül megvádolhatjuk a gyanúsítottat. Holmes ítéleteinek helyességét továbbra is túl kevéssé értékeli a játék, mindössze a helyi újságból tudhatjuk meg, ahogy összefoglalja a legutóbbi lezárt ügyének következményeit. Nem nagyon derül azonban ki, hogy Holmes minden döntése valóban helyes volt-e – ehhez be kell érnünk a menüben elérhető statisztikákkal, amelyek a megoldott ügyek pontszámát mutatják.

Szolid sztori, kicsit elavult tálalás

Az ambiciózus eredettörténethez a Frogwares egy nyitott világot választott, amely meglehetősen bőséges teret biztosít a szép számú nyomozáshoz. Ezek nagyon szilárd élettartamot biztosítanak a játéknak. Másrészt a játék nem felel meg a kor technikai színvonalának a belassulások, a merev animációk és a screen tearing miatt. A Sherlock Holmes Chapter One története ugyanakkor lebilincselő, és a befejezés is epikus. A kaland lényege az összekapcsolandó ügyekben és a nyomozásban rejlik, amelyek sajnos egy túlságosan is önismétlő nyomozási sémát követnek.

-BadSector-

Kiadó: Frogwares

Fejlesztő: Frogwares

Stílus: nyomozós kalandjáték

Megjelenés: 2021. november 16.