FILMKRITIKA – Különlegesen hidegvérű és egyben találékony szadizmus kell ahhoz, hogy a bendzsót valaki pszichológiai fegyverként használja, de a Benedict Cumberbatch által alakított Phil Burbank egy különös western antihőséként pontosan ezt teszi mulya bátyja új feleségével.

 

 

A Netflix legújabb filmje egy művészi westernfilm, ahol Colt helyett kegyetlen szavakkal, megalázással és más találékony módszerekkel gyilkolják egymást a film antihősei. A december elsején, a streaming platformra felkerült film Thomas Savage 1967-es könyve alapján készült és Jane Campion írta és rendezte.

 

 

Amikor az öcséd neje nem jön be

 

A különös történet szerint 1925-ben Montanában az özvegy Rose (Kirsten Dunst) hozzámegy a kissé együgyű és mulya, de jólelkű farmer George Burbankhez (Jesse Plemons), és beköltözik a farm kúriájába, amelyet George a bátyjával, Phillel (Benedict Cumberbatch) oszt meg, aki elborzad a nő puszta jelenlététől is, és ezt nem is tudja leplezni. Miközben az ideges, tétova Rose a zongorán Strauss „Radetzky-indulójának” eljátszását gyakorolja, újra és újra rossz billentyűket ütögetve, fokozatosan felfigyel ugyanannak a dalnak a visszhangjára, amely az emeletről jön. Az árnyékban ott van Phil, aki profin játssza a dalt a bendzsóján, és egy lendülettel fejezi be – és Rose-t remegve és rémülten hagyja ott. Colt helyett ez igazi zenei párbaj tehát, a cél pedig a másik megalázása.

Az ilyen különleges jelenetek és extrém történetbeli megoldások bővelkednek Jane Campion A kutya karmai közt című, sokszor gyönyörű, merengő és filozófikus, máskor viszont sötét és könyörtelen filmjében, amely Thomas Savage 1967-es, azonos című regénye alapján készült. Jane Campion a 12 éve rendezett A zongora című filmje után először tér vissza a játékfilmezéshez, és egy olyan egyedülálló történetet mesél el, amely a Káin és Ábel történetétől kezdve a „Mennyei napok” és a Túl a barátságon filmekig minden visszhangzik. Campion szülőhazája, Új-Zéland nagyszerűen helyettesíti a 20. század eleji Vadnyugat világát. A kutya karmai közt a hegyek, az ég és a hatalmas föld szinte szürreális szépsége, valamint a csúnya, kicsinyes és gyakran kimondhatatlanul durva bánásmód közötti ellentétek tanulmánya, amelyben az emberek egymáshoz – még a saját rokonaikhoz is – viszonyulnak.

 

 

Testvérek, rokonok, egymás közt

 

Az író-rendező Campion öt fejezetre osztja a történetet, amelyeket római számokkal azonosítanak. Az első jelenetekben megismerkedünk a Burbank testvérekkel, akik együtt vezetik a családi farmot, és mintha kamaszok lennének, egy hálószobán osztoznának, pedig a nagyszerű (bár sötét és némiképp tiltott) házban, ahol élnek, bőven van hely. Phil (Cumberbatch) egy keménykezű, tapasztalt cowboy, aki szinte szégyelli a műveltségét és a kifinomultságát, és örömét leli abban, hogy a fiatalabb testvérét, George-ot (Plemons) piszkálja, „Dagadtnak” hívja, és nem hagyja ki az alkalmat, hogy zavarba hozza a farmon dolgozók előtt, akik bálványozzák Philt, és élvezi a történeteit a néhai, legendás „Bronco Henry”-ről, aki megtanította Philt mindenre, amit tud.

A kitűnő produkciós dizájn tökéletesen érzékelteti az 1925-ös Montanát egy válaszúton; a gazdagoknak vannak autóik, és itt-ott van egy kis Roaring Twenties züllöttség, de amikor a farmon vagyunk, mintha még mindig 1870-et írnánk. Amikor Phil beviszi a fiúkat a városba, hogy egy éjszakát töltsenek a helyi prostikkal a kocsmában, majd egy vacsorára a szomszédos Red Mill Inn és étteremben, megismerkedhetünk a Red Mill tulajdonos-üzemeltetőjével, az illedelmes Rose-zal (Dunst) és érzékeny, művészlelkű fiával, Peterrel (Smit-McPhee), aki bonyolult papír virágdíszeket készít az asztalokra, és el lehet képzelni, hogy a homofób, gyűlölködő Phil hogyan reagál erre. Miután Phil tipikusan durva viselkedése könnyekig megríkatja Rose-t, George elidőzik, hogy megvigasztalja Rose-t, és egy románc kezdetét látjuk.

Amilyen mulya figura George, annyira meghökkenti és feldühíti Philt, amikor George bejelenti, hogy feleségül vette Rose-t, és elhozza a farmra. Ráadásul, még ezen a nyáron, amikor Peter hazajön az iskolából, ő is ott fog lakni.

 

 

Phil nem kegyelmez

 

Már szinte kézzel tapintható a film feszültsége, de az elején még vannak romantikus és kedves pillanatai, például amikor Rose megpróbálja megtanítani George-ot táncolni, George pedig könnyekig meghatódva azt mondja neki, hogy egyszerűen jó, hogy már nem kell egyedül lennie. Gyakrabban azonban Phil frusztráló módszerei csápként nyúlnak végig a házon, ahogy gúnyt űz Peterből, és annyira terrorizálja Rose-t, hogy az kábulatba issza magát, csak hogy elzsibbadjon és ne érezze a pszichológiai terrort. George sajnos, bár jó szándékkal rendelkezik, vagy túl vak, túl gyenge, vagy túl mulya ahhoz, hogy szembeszálljon a végletekig autoriter és kegyetlen bátyjával. Talán egy kicsit mindkettő.

Végül azonban más megvilágításban kezdjük látni Petert – és Phil is, aki a szárnyai alá veszi a fiút, megtanítja lovagolni, és egy különleges kötelet készít neki. Miközben egyre jobban sejtjük, mi zajlik kettejük között, ugyanakkor az igazi meglepetés még hátrvan…

 

 

Cumberbatch Oscar-díja már elő is van készítve?

 

A kutya karmai közt tele van emlékezetes alakításokkal, de egy egyértelműen Benedic Cumberbatch a legerősebb köztük, aki színészi karrierje egyik legérdekesebb és legrétegzettebb szerepét játssza el, mesterien. Egyszerre elképesztően ellenszenves, ugyanakkor rendkívül intelligens, lázadó, de mégis toxikusan macho és durva figura, aki mindeközben valahol képtelen megküzdeni a saját démonjaival és elfojtott érzéseivel. De hihetetlen alakítást nyújt a másik főszereplő, Kodi Smit-McPhee is, akit már beleraknál egy skatulyába, amikor a következő jelenetben meghökkent. Ugyanúgy, ahogy ezt a pszichológiai westernfilmet sem lehet egyetlen skatulyába sem rakni. Ha egyetlen filmet emelhetnék ki, amelyre emlékeztet, akkor a Vérző olaj (There Will Be Blood) jut eszembe, Cumberbatch is hasonló karaktert alakít, mint amilyet Daniel-Day Lewis abban a western drámában. Itt is „lesz vér” – csak kicsit másképpen…

-BadSector-