FILMKRITIKA – Dobó Kata immár második rendezése egy mesés családi film, amelyben egy kislány próbálja apját (és persze saját magát is) megszabadítani a kellemetlen, erőszakos és rendkívül furmányos mostohaanyjától. A zömében a Disney, illetve egy mesésebb Tim Burton vizuális világát idéző alkotás sajnos újabb bizonyítéka annak, hogy a magyar filmnek még van hova fejlődnie.

 

 

Az inkább a fiatalabb korosztálynak szóló, családi filmeknél az ötvenes éveit taposó kritikusnak elég nehéz dolga van, hiszen valahol el kell képzelni, hogy 8-12 évesen hogyan vélekedne egy ilyen alkotásról. Én is igyekeztem lemenni alfába és visszagondolni arra, gyerekkoromban milyen hasonló filmeket néztem és azok mennyire tetszettek vagy sem. Keménykalap és Krumpliorr, Égig érő fű – megannyi alapmű, amelyek az emlékezetes alakítások és varázslatos történetek miatt megmaradtak valahol a memóriám bizonyos szegletében. Dobó Kata filmjének azonban hiába egyik visszatérő motívuma a mágia, varázslat helyett inkább a giccsparédé és az erőltetett történeti elemek, túltolt, természetellenes alakítások a legfőbb jellemzői.

 

 

„Apa gonosz mostohát hozott haza”

 

Az El a kezekkel a papámtól sztorija Lakner Artúr által írt Édes mostoha című könyvét dolgozza fel – Dobó Kata interjúja szerint is sokkal kevésbé „komorabb” feldolgozásban. Kár, mert talán az eredeti mű (bevallom, nem olvastam) „komorsága” egy kis komolyságot is adhatott volna a sztorinak. A film talán egyik legnagyobb hibája, hogy egyszerre próbálta a mesés és a hétköznapi sztorielemeket felhasználni, miközben valahol mindkét téren megbukott.

A történet szerint Dorka (Marczinka Bori), egy mesés fantáziavilágban élő kislány egyik reggel megtudja, hogy özvegy apja, András (Bokor Barna) újranősül, és ő mostohát (Pálmai Anna) kap. Rögtön sejti: addigi világa fenekestül felfordul. A Szörnyella de Frászra erősen hajazó mostoha, Viola meg is érkezik, és szinte azonnal érzékelteti a kislánnyal: itt nincs kecmec, az elhunyt anyukát tessék szépen elfelejteni, innentől kezdve itt én „uralkodok” apán, meg rajtad is, coki.

A film talán ezen a pont vérzik el elsőnek: mert akár hétköznapi történetként, akár meseként tekintünk rá, nincs az a megveszekedett, pénzéhes, törtető, gonosz nőszemély, aki rögtön az első napon odacsördít egy jó nagyot az új pasija gyerekének. Ilyet még a Disney sem vállalna be. Egy új nő még akkor sem tenne ilyet, ha egyébként a jogi ügyekben igen, a magánéletben egyáltalán nem járatos ügyvéd apa (ezt a tényt egyébként a film András elég erőltetett kinyilatkoztatásain keresztül állandóan szájbarágósan sulykolja) nem képes átlátni a szitán és Szörnyella de Viola lazán megvezeti.

Nem egészen érthető amúgy az sem, hogy a nagyon gonosz, de amúgy elég ostoba Viola hogyan képes ennyire könnyen átverni apát, amikor az bevallottan nem is szerelmes belé és elvileg azért nem teljesen hülye, hiszen ügyvéd. (Jó, nem egy Saul, az világos.)

 

 

„Váratlan szerelem”

 

A konfrontáció persze ezen a ponton nem ér véget és miután Viola egy a padlás bezárása körüli konfliktust generál, ahol Dorka mesekönyveket olvas és elhunyt anyja után vágyakozik, eléri, hogy apja Dorkát egy nyári táborba vigye. Itt azonban András váratlanul találkozik Eszterrel (Csobot Adél) aki annyira bájosan mosolyog szinte megállás nélkül, hogy nincs mese: az eddig „szerelemmentes” ügyvéd azonnal szerelembe esik.

Szerencsére András hebegő-habogó bénázása is megnyeri Eszter szívét (mert hát Dobó Kata szerint hogyan viselkedjen egy negyven év feletti, özvegy férfi, aki meglát egy újabb nőt, aki végre megtetszik neki: hebeg és habog, mint egy komplett idióta).

Hogy egy kicsit leegyszerűsítsük a sztorit és ne spoilerezzünk: a csinos és aranyos Eszter a Jó, Szörnyella Viola pedig a Rossz. Dorka pedig innentől kezdve mindent megtesz, hogy apának az új felesége a Jó legyen, a Rossztól pedig megszabaduljanak.

 

 

Mese, mese, meskete

 

Mivel a „legcsaládibb” Disney-filmeket idéző, mesés alkotásról beszélünk, az „El a kezekkel a papámtól!” tele van mesés jelenetekkel, amelyek ugyan elég rosszul illeszkednek a „valós” történethez, azonban az kétségtelen, hogy vizuálisan sokszor egész érdekesek. A Nagypál Gábor által alakított Fricihez (egy volt bohóc és András „mindenese” – sofőr, kertész és még sorolhatnánk) kötődő jelenetek egy részét például vizuálisan egész izgalmasan oldották meg a készítők.

A másik érdekesebb, meseszerű figura, az elképesztő, már-már Tim Burton filmjeit idéző Hudák (Járai Máte) is érdekes karakter lenne, de az nem nagyon érthető, hogy mit hisztizik annyit, hogy egy láthatóan elég sok pénzből finanszírozott gyerektáborban gyerekzaj van és különben is: egyáltalán mit keres ott? (A filmben egy barlangban él a tábor alatt, de vélhetően eredetileg nem ott lakott.)

 

 

Egy szónak is száz a vége

 

Az El a kezekkel a papámtól! egy furcsa filmes „hibrid”, amely két olyan filmes elemből lett összegyúrva, amelyek külön külön sem működnének túl jól, együtt pedig semennyire sem. Egyrészről egy szegény ember Tim Burtonjét, vagy a Disney előszereplős matinéfilmeket idéző, rikító vizuális világú mesés univerzumot kapunk, ahol a szélsőgésen jó, vagy rossz karakterek, mint például Eszter, vagy Viola olyan ruhákat viselnek, amelyeket a valós életben kinevetnénk.

Másrészről ez egy valós, csöppet sem mesés történetbe van ágyazva, ahol András ügyvéd (még egy tárgyalását is láthatjuk) és az extrém módon mesés elemek rosszul illeszkednek a reális történeti részhez.

Mindebből próbált nekünk Dobó Kata és csapata egy családi filmet összegyúrni, ami helyenként giccses, vagy közhelyes, máskor szürreális, viszont e szürreális jelenetek is valahogy kilógnak a film egészéből. Legalább egy Tim Burton kellett volna minimum, hogy mindebből épkézláb filmet összehozzon és ne feledjünk, hogy például az Alice Csodaországban, vagy a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei  filmeknél még ő is megbukott. Ez a mostani magyar film viszont még ezekkel sincs köszönőviszonyban sem, akár a gyengén megírt és összeségében érdektelen sztorit, a helyenként ripacskodó, máskor egyszerűen csak természetellenes színészi alakításokat, vagy rendkívül mesterkélt párbeszédeket nézzük.

Ha csak a gyereket visszük moziba, akkor egynek elmegy, de vigyázzunk, nehogy ötleteket adjunk neki, hogyan szabaduljon meg apa új barátnőjétől.

-BadSector-