FILMKRITIKA – A Netflixen már látható a Zöld kígyó – más néven Fehér kígyó 2: A zöld kígyó megpróbáltatásai – a 2019-es kínai kasszasiker, a Fehér kígyó folytatása: egy animációs fantasy-saga túlságosan is akciódús második része, amely az elképesztő látványával a képernyő elé szegez, de nem biztos, hogy „laikusok” követni tudják majd a sokszor rendkívül kaotikus eseményeket.

A filmek alapvetően a Disney-módszert használva egy népszerű kínai népmesét adaptálnak akciódús animációs mozitermékké, hercegnőkkel, szörnyekkel és más mesés karakterekkel. A filmek két démoni kígyótestvér történetét mesélik el, akik képesek emberi alakot ölteni – történetesen két szépséges lány külsejét veszik fel, akik maximálisan ragaszkodnak egymáshoz. A folytatás ezúttal a Zöld Kígyó önálló kalandjára fókuszál, külön a Fehér Kígyótól, akit csak a film elején láthatunk a nyitójelenetben.

A kínai szerzetes nem kegyelmez

Az ókori Kínában Blanca, a Fehér Kígyó (Zhang Zhe hangja) és nővére, Verta, a Zöld Kígyó (Tang Xiaoxi) megpróbálnak egy szigeti templomot a földdel egyenlővé tenni a hatalmas óceáni hullámok irányításával. Ám ősellenségük, Fahai (Song Xuchen), egy arany szerzetes, megidéz egy aranykupolát, hogy megvédje azt, majd egy arany sárkányt is manifesztál, ami vélhetően fényből van, és egy kegyetlen harc során szétválasztja a nővéreket. Fehér Kígyóval kicsit zavaros, hogy mi történik, Verta pedig egy furcsa világba „hullik”, ami nagyon hasonlít egy poszt-apokaliptikus film díszletére, kiégett kocsisorokkal és elhagyott felhőkarcolókkal, de zombik helyett démonok és szörnyek tanyáznak ott. Első blikkre némi Resident Evil, vagy The Walking Dead feelingje van a helynek, de ez az ismerős érzés gyorsan szertefoszlik.

Ezt a pokoli helyet Asuraville-nek hívják, és Verta egy másik, már egy ideje itt lévő „túlélő harcos” nőnek köszönhetően talál magára itt, miközben az egész apokaliptikus városon keresztül kell szinte megállás nélkül harcolniuk és menekülniük különféle bandák elől – gyakran ökörfejű és lóarcú ellenfelekkel is szembekerülve. Az ökörfejűek és a lóarcúak szőrös motorkerékpárokkal járnak, és úgy öltözködnek, mintha egy 1983-as heavy metal videókban szerepelnének.

A város lakói emellett mindazok, akik túlságosan megszállottak valamiben ahhoz, hogy megfelelően reinkarnálódjanak a következő életükbe. Vertának most meg kell találnia a módját, hogy megszökjön Asuraville-ből és megmentse Blancát.

Gyorsvonatként „robog” a történet, nincs idő a karakterekre

Az első dolog, amivel tisztában kell lenni, amikor beleugrunk a Zöld kígyóba, hogy ez a film egy korábbi, Fehér kígyó című film folytatása, amely jelenleg nem elérhető a Netflixen. A film nyitányától kezdve, amely egyenesen a fentebb leírt szurkolói összecsapásba taszítja a nézőt, a film elvárja, hogy aki megnézi, az már ismerje a karaktereket, lévén az előző filmből semmilyen konkrét eseményt vagy pillanatot sem hoznak fel, vagy utalnak rá ebben a bejegyzésben.

A Fahai és főhőseink közötti nyitó összecsapás után a film a valamivel több mint kétórás játékidő hátralévő részében Verta történetét követi végig számos megpróbáltatásán, hogy elmeneküljön Shura városából. A Verta útját alkotó eseménysorozat rendkívül szórakoztató és látványos, ugyanakkor a történet kicsit üres is. Egyfolytában, maximum sebességgel pörögnek az események és kevés időt fordítanak arra az alkotók, hogy a néző megértse a különböző karaktereket vagy motivációkat, miközben a történet egyik krízisből és epikus összecsapásból a másikba zuhan. Az a pár jelenet, amikor a karakterek végre egy kis levegőt kapnak ahhoz, hogy a film feltárja a motivációkat és az érzelmeiket, jól sikerült, de mégsem elég ütős ahhoz, hogy a történet legnagyobb pillanatai a kívánt hatást érjék el.

A film történetére jellemző még, hogy mennyire határozatlan a fő témája, amit ki szeretne bontani. Ahogy követjük Verta útját, úgy érezzük, hogy a Zöld Kígyó olyan fogalmakról próbál nyilatkozni, mint a megszállottság, a bizalom és az elengedés. Ugyanakkor egyik sem sikerül igazán elköteleznie magát, mindenbe belekap, de nem fejti ki semelyiket igazán.

Elképesztő látvány

A Green Snake látványvilága tényleg szemet kápráztató és csodálatosan ábrázolja a misztikus környezetet és a karaktereket. A városban lakozó sokféle szörny, démon és szellem megjelenése is elsőrangú: a legprofibb japán animéket idézi. Ugyanilyen pozitív jelzővel illethetjük a remek stílusérzékkel felvértezett akciójeleneteket is. A harcok lendületesek és izgalmasak, a film végső összecsapása pedig olyan egyedi, élőfestményes stílusban zajlik, hogy eláll a lélegzetünk.

Mivel azért kicsit „niche” tartalomról van szó, magyar szinkron nincs (felirat viszont igen), a kínai (mandarin) mellett pedig angol vagy francia nyelven hallhatjuk a karaktereket.

Mindent összevetve a Green Snake egy fantasztikus kalandot kínál, amely hemzseg az elképesztő, káprázatos látványvilággal felvértezett jelenetekkel és izgalmakkal. Még ha a karaktereknek nem is jut elég idő a teljes kibontakozásra, a látvány miatt mindenképpen megéri, hogy belemerüljünk ebbe a kínai animációs filmen keresztül elmesélt különleges sci-fi és fantasy kalandba.

-BadSector-