TESZT – Talán nem túlzás kijelenteni: minden idők legemlékezetesebb Far Cry-karaktere a harmadik részben bemutatkozó Vaas Montenegro. A teljesen zakkant, pszichopata, brutális kalózvezér lehetett volna az „őrült gonosztevő” karikatúrája, ám a játék forgatókönyvíróinak – valamint nem kis részben a szinkronszínész Michael Mandónak – hála mégis szinte lehetetlen nem kedvelni ezt az összetett, tragikus és roppant vicces figurát. Vajon mi járhat a fejében egy ilyen alaknak? Ha érdekel a válasz, olvass tovább!

A Far Cry-játékok rajongótábor igencsak megosztott abban a kérdésben, hogy vajon melyik is a sorozat legjobb epizódja. Akad, aki az első vagy a második részre, a korai zsengékre esküszik; mások szerint a nagyobb szabadságot nyújtó, komolyabb témákat érintő játékok, mint a Far Cry 5 és 6 a legjobbak; no meg vannak olyanok is, akiknek a Far Cry 4 az etalon, mert… izé, szeretnek tornyot mászni?

Akárhogy is, ami a karaktereket illeti, nehéz tagadni, hogy a Far Cry 3 magasra tette a lécet: Jason Brody, Citra, Hoyt és persze a jelen cikkben kivesézett DLC protagonistája, Vaas Montenegro mind-mind emlékezetes figurák, akiknek a sorsa még ennyi év után is foglalkoztatja a sorozat rajongótáborát. Érdekes döntés volt a kiadótól, hogy a hatodik rész hivatalos kiegészítőinek mindegyikét 1-1 korábbi Far Cry-gonosz karakterének szentelik. Bevallom, az első gondolatom, amikor szembesültem a helyzettel, valamiféle „sokadik rókabőr” körül forgott, ám abból kiindulva, amit a Ubisoft Shanghai fejlesztésében készült első DLC kapcsán tapasztaltam, most már nagyobb lelkesedéssel várom a Pagan Min, illetve a Joseph Seed karakterére épülő letölthető tartalmakat.

„Mindig ugyanazt a szart csinálod újra meg újra és újra, miközben arra vársz, hogy a dolgok megváltoznak – ez az őrület” (Vaas)

Ahogy bomlott elméjű, szadista hősünk leghíresebb gondolata – vagyis az őrület einsteini definíciójának sajátos interpretációja – szól, nos, valami ilyesmire számíthat, aki betölti a Vaas: Insanity címre hallgató DLC-t. In medias res csöppenünk bele a címszereplő elméjébe egy, a harmadik részben megismert Rook-szigetekre kísértetiesen hasonlító helyen találva magunkat. Kizárólag olyan apróságok árulkodnak róla, hogy amit látunk, az talán nem a valóság, mint, lássuk csak: tévéképernyő-hegyek, szemerkélő véreső, repülő cápák… szóval, csak egy szokásos nap Vaas világában. Na jó, talán mégsem annyira szokásos, hiszen maga a főhős, vagyis mi, sem tudja… izé, tudjuk, hogy pontosan mi is történik velünk… vagyis vele. Bocsánat, úgy tűnik, rajtam is kezd eluralkodni Vaas őrülete. Egy dolog biztos: aki betölti ezt a kiegészítőt, készüljön fel rá, hogy a múlt kísérteteivel kell majd szembenéznie, néha a szó legszorosabb értelmében, hiszen ebben a miszlikbe tört elmében még mindig Citra – és persze Jason – szelleme tartja kézben az irányítást, amiből nem sok jó származik szegény, meggyötört főhősünk számára.

„Olyan, mint az a film azzal a tök jó színésszel… izé, az Idétlen időkig!” (Vaas)

Így igaz, aki látta Harold Ramis zseniális, ma már bőven klasszikussá avanzsált vígjátékát Bill Murray felejthetetlen alakításával, annak igencsak ismerős lesz az alapszituáció. A Vaas: Insanity ugyanis egy amolyan kifordított roguelike: különböző kihívásokat és küldetéseket teljesítve kell „tisztára pucolnunk” az amúgy nem túl tágas, de csodásan berendezett elme-térképet, ha pedig meghalunk, nos… a műfajra jellemző „permadeath” helyett itt valamiféle „permalive” helyzetre kell gondolnunk. Vaas barátunk nem képes meghalni, amely tényt többnyire elég rezignáltan veszi tudomásul, mivel eléggé szeretne már szabadulni ebből a mentális börtönből. Halál esetén ugyan feltámadunk, de minden felszerelési tárgyunkat, fegyverünket és persze az adott kihívást is elveszítjük, illetve újra kell kezdenünk. Ugyanakkor az okosan kitalált fejlődési rendszert – amelynek alapja, hogy a begyűjtött kreditekért permanens képességeket vásárolunk – mindez egyáltalán nem érinti. Paradox módon tehát akkor is lehetőségünk van rá, hogy erősítsük a karakterünket, amikor látszólag nem haladunk a cselekménnyel; persze egy ennyire bomlott elme esetében ez a helyzet talán nem is annyira meglepő…

„Minél többször halsz meg, annál erősebb leszel” (Citra)

Citra fentebb idézett mondatát tehát vehetjük készpénznek – mellesleg, ha a harmadik részben sikerült megkedvelned a karakterét, az Insanity után egyenesen IMÁDNI fogod! A történet szerint neki kell bizonyítanunk azáltal, hogy összegyűjtjük a három darabra tört Sárkánypenge alkotóelemeit. Ezt tekinthetjük a DLC fő küldetésének; emellett lépten-nyomon titkos challenge-ekbe botlunk majd (érdemes mindent felderíteni); valamint azzal töltjük ki az amúgy legfeljebb 3–4 órányi játékidőt, hogy a különböző fegyverek, illetve azok kiegészítőinek használatát oldjuk fel. Ami pedig a halált illeti, készüljetek fel: régi jó barátként üdvözülhetjük majd; nem egyszer, sokszor. Nagyon sokszor. Még a legtapasztaltabb Far Cry-gurukat is megizzaszthatja majd akár az egyes „mind level” (igen, itt így hívják a nehézségi szinteket) is; az első végigjátszás után elérhető szintek pedig olyan idegőrlően emberpróbálóak tudnak lenni, hogy, bevallom, akármilyen ciki, lejjebb kellett vennem a nehézséget, miután a szomszédban lakó kocsis átszólt: ne káromkodjak már megállás nélkül ennyire cifrán, mert szégyenbe hozom!

„Egek, milyen hülyén néz ki, amikor kinyiffantanak!” (Vaas)

Vitába kell szálljak Vaas komával: egyáltalán nem néz ki hülyén, sőt! A kiegészítő grafika terén megüti ugyanazt a szintet, amit az alapjáték, persze úgy, mintha egy torz, véres lencsén keresztül szemlélnénk. Az új, „mágikus” effektek elég látványosak, különösen azok, amelyek a tűzhöz és a lávához kötődnek (mindkettőhöz lesz bőven szerencsénk). Változatosan őrült helyszíneket járhatunk be, elárasztott hoteltől kezdve a vulkán mélyén pihenő hajóroncsig akad itt minden, ami szokatlan és lenyűgöző. Ami pedig az ellenségeket illeti, a testfestett törzsi harcosoktól a zombikutyákon, magma-aligátorokon és szellempumákon át a csak éjszaka megjelenő, testközelben ektoplazmává robbanó kísértetekig terjed nagyjából a nem teljesen evilági rosszarcúak skálája. Hanghatások és szinkron terén sem lehet egyetlen rossz szavunk sem: külön ki szeretném emelni Michael Mando alakítását, aki újfent A-kategóriás hollywoodi blockbusterbe illő módon kelti életre Vaas karakterét. Még a legnagyobb bosszúságok, legdühítőbb halálesetek közben is hangosan fel-felnevettem egy-egy beszólásán vagy kommentjén. Őszintén remélem, hogy valóra válik a színész álma és tényleg elkészül egyszer egy sorozat Vaas Montenegro főszereplésével, Mando alakításában, természetesen.

„Mint a mag: minden, ami vagyunk, már eleve megvan bennünk” (Vaas)

Minden remek tulajdonsága ellenére azért akad néhány bosszantó vonása is a DLC-nek. Először is, végtelenül repetitív. Értem én, hogy részben ezért is olyan addiktív: az ember küzd, hogy teljesítse az adott kihívást, kiváltson egy újabb fegyvertípust, aztán annak az újabb és újabb kiegészítőit… de lényegében mégis ugyanazt csinálja újra meg újra. Nem mondom, a műfaj, illetve a Far Cry-játékok szerelmesei számára ez biztos megunhatatlan szórakozás; de mindenki más esetében komoly kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy az illető mennyi örömöt lel majd ebben a kiegészítőben. Ha a szabadabb, területfoglalós, üldözős, ostromlós játékmenetet szereted a szériában, akkor a Vaas: Insanity nem biztos, hogy elnyeri majd a tetszésed. A másik lehetséges probléma a nehézség. Megint csak értem, hogy sokaknak egyszerűen kell ez a kihívás, de másokat – meg merem kockáztatni, a kocajátékosok többségét – könnyen elriaszthat az a tény, hogy a kaland első fél-egy órájában az összes sikerélmény a karakterünk tulajdonságainak fejlesztgetésére korlátozódik, a folyamatos halál-hullám közepette. Mindezeken túl bugokkal is találkozunk időről időre, az AI pedig… hát, csak annyit mondok, váltsd ki a mesterlövészpuskát és onnantól nem lesz sok gondod az ellenséggel.

„Nem bántam meg semmit!” (Vaas)

Nos, sajnos újfent nem értünk egyet a címadó karakterrel: én elég sok minden miatt bánkódom, habár a jelen teszt szempontjából legfontosabb dolgot – vagyis, hogy kipróbáltam a DLC-t – szerencsére egyáltalán nem kellett megbánnom. Ugyanakkor ezzel együtt sem tudom teljes szívből ajánlani mindenkinek. Azok élvezik majd igazán, akik: a) imádták a Far Cry 3-at és különösen Vaas karakterét; b) rajonganak a roguelike műfajáért; c) élnek-halnak a kihívásért és szeretnek kimaxolni minden játékot, teljesíteni minden kihívást. Aki magára ismert a fenti kategóriákban, annak bátran javaslom, hogy ruházzon be a Vaas: Insanityre, mert jó eséllyel nem fogja megbánni. Nekünk, többieknek pedig azt tudom mondani, hogy egy próbálkozást mindenképp megér, mert – legalábbis eleinte – üdítően más, mint az a Far Cry-élmény, amit megszokhattunk; valamint könnyen rá tud függeni az ember és egy idő után már a monotonitása is kellemessé válhat. Azonban rohanni talán nem érdemes érte a virtuális boltba – bőven ráér akkor lecsapni rá, ha akciós áron vesztegetik majd. Nálam mindezek alapján egyértelműen a 7/10 körüli, vagyis „jó” érdemjegyet kapta a Vaas: Insanity DLC.

-ROD-

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Ubisoft Shanghai

Stílus: FPS

Megjelenés: 2021. november 16.