FILMKRITIKA – Találóbb címet nem is adhattak volna, mint a Anya/Android a Netflixre tegnap, a Hulura már tavaly, december felkerült sci-fi akció-kalandfilmnek, mert amilyen zavaros és béna ez a cím, annyira definiálja önmagát is azzal, hogy képtelen eldönteni, igazán miről is szól. Az biztos, hogy az alkotók két klasszikus PlayStation 4 játékból is alaposan „nyúltak”.

Jé, ez a Detroit: Become Human! – kiáltottam fel, amikor a film első képsoraiban egy olyan társadalmat vázoltak fel, amelyben az androidok látszólag udvarias háziszolgák, alkalmazottak, illetve az élet más területein is használják őket, de aztán fellázadnak. Aztán amikor elszabadulnak, akkor jön a posztapokalipszis és road movie a vadonban, illetve gyakran ellenséges emberi közösségek mentén, amelynek főszereplője Chloë Grace Moretz és Algee Smith, Georgia és Sam: egy fiatal pár szerepében, akik menekülnek és az emberiség kipusztítására törekednek.

Klisék és lopások mindenütt, az eredeti ötletek lemaradtak, mint a borravaló

A sztori szerint Georgia terhes és Sammel együtt a boldog jövőt tervezgetik, amikor először beüt a katasztrófa és az elszabadult robotok mindenkit mészárolni kezdenek a békés amerikai kisvárosban. Hogy igazából miért, az a film során később sem derül ki, de legalább az erősen Detroitos felütés után a The Last of Us hangulata lengi körül a filmet, ami igazán kedves emlékeket idéz a PlayStation fanoknak.

Sajnos azonban innentől kezdve a forgatókönyv semmi egyéb pozitívummal sem tud szolgálni, ráadásul tele van iszonyúan illogikus fordulatokkal. Mindjárt az elején, amikor Georgia és Sam egy félkatonai szervezet táborára lelnek, és egy idióta konfliktus miatt elzavarják onnan őket, pedig hát az emberiség fennmaradása érdekében nem elhanyagolandó tény Georgia terhessége (ha már az emberiességet, mint olyat nem vesszük figyelembe), de ez a tábor hisztis vezetőjét nem különösebben érdekli.

Később a The Last of Us hangulat egyre erősebb, ahogy a fiatal pár egy erdőben vándorolva például egy elhagyatott házra lel, de az ostobábbnál ostobább döntéseik nyomán ez a pozitív hangulat hamar szertefoszlik.

Hiteltelen, béna alakítások tömkelege…

Chloë Grace Moretz sosem volt a színésznők gyöngye, de ebben a filmben aztán tényleg nehezen tudta eladni nekem, hogy ő most egy, a saját és gyermeke életéért, illetve a párja sorsáért aggódó anya. A krokodilkönnyek persze nem hiányoznak, de amúgy a megfelelő érzelmeket igen ritkán tudta visszaadni a színésznő, pedig aztán ez nem egy bonyolult szerep.

Hasonlóan gyenge Algee Smith alakítása is, pedig a 27 éves színész (aki semmilyen rokonságban sincs Will Smith-szel) már egész komoly filmekben is szerepelt. (Detroit, The Hate You Give, stb.) Kettejük között a kémia pedig nagyjából nullára van redukálva. Raúl Castillo sem brillírozik Arthur, a váratlan segítő szerepében, szóval a három fontosabb szereplő közül egyik sem „viszi el a hátán” a filmet.

A logika teljes hiánya, rosszul felépített feszültség

Persze, nem feltétlen ők tehetnek arról, hogy ez a film ennyire gyenge lett, inkább a logikátlan és béna történet és nyögvenyelős dialógusok, illetve a rosszul felépített feszültség (egyetlen jelentet leszámítva) a legfőbb problémák. A Anya/Android film univerzumával egyébként sem sokat törődött Mattson Tomlin forgatókönyvíró és rendező, így az sem derül ki, hogy az androidok igazából miért lázadtak fel, az amerikai kormány milyen ellenlépésekkel próbálkozott, illetve milyen más közösségek alakultak ki.

Lopott bár a Detroitból és a Last of Us-ból Tomlin, alaposan, de annyira kidolgozott univerzumot és legalább megközelítően hiteles történetet nem tudott letenni az asztalra. A film elképesztően ostoba végső konklúziója pedig csak rátesz az egészre két lapáttal.

-BadSector-