FILMKRITIKA – A München című filmben két fiatalember: egy angol diplomata és egy német kém és összeesküvő igyekszik megakadályozni a második világháborút egy érdekes, de mégis túlzottan visszafogott thrillerben. A müncheni egyezményről szóló – részben fiktív – film igyekszik izgalmakkal szolgálni, de sajnos túlságosan is a jól ismert történelmi végeredményre van kihegyezve.

 

Amikor utoljára láttuk George MacKayt futni, teljes erőből sprintelt az első világháborús csatatéren. Az 1917-ben a brit színész egy katonát alakított, akinek az volt a feladata, hogy átadja az üzenetet, miszerint egy hamarosan induló offenzíva kudarcra van ítélve.

A „München – A háború határán” című filmben 1938-at írunk, a helyszín pedig London, majd München. MacKay azonban ismét sürgős közleményeket visz, amelyek miatt néha végigrohan a város utcáin – például azért, hogy átadja Neville Chamberlain miniszterelnöknek (Jeremy Irons) a híreket Németország legújabb, Csehszlovákia elleni akcióiról.

 

 

A II. világháború „prelűdje”

 

Még nem merülünk el a háború zűrzavarában, mint az „1917”-ben, hanem az azt megelőző időszakban járunk. Hugh Legat szerepében MacKay egy friss oxfordi diplomást és Chamberlain magántitkárát alakítja. Londonban Legat a gyülekező vihar baljós jeleit figyeli – egy épületen elterülő, leeresztett léggömböt -, miközben szemtanúja egy miniszterelnök személyes dolgainak, aki Hitler sakkban tartására törekszik. Az idő két évtizedet lépett előre, de MacKay ismét egy nagy dráma kis szereplője, aki kétségbeesetten próbálja megakadályozni az elkerülhetetlen katasztrófát.

Az így létrejövő történelmi drámát elkerülhetetlenül megfosztja a feszültségtől és kellő izgalomtól az a tény, hogy pontosan tudjuk, mi történt ezután, bár a pillanatnyi történések alapján is elég izgalmas. Robert Harris háborús fikciókra szakosodott író regénye alapján a film feszes, de mégis kissé steril hangvételét a jól kidolgozott korabeli részletek ellensúlyozzák.

Bár műfaját tekintve a München egy történelmi kémfilm, de a zsáner klasszikusaihoz nem sok köze van. Fiktív történet, fiktív főszereplőkkel, de mégis a történelem iránt érdeklődő Netflix-nézők a célközönség.

 

 

Itt MacKay csak képletesen „fut”

 

MacKay számára eközben a „München” külsőleg logikus folytatásnak tűnhet az „1917” című háborús témájú filmben nyújtott áttörő alakítása után, bár ez egy meglepően visszafogott szerep a sztár számára. Hugh Legat, egy komor, eleinte a szabályok szerint dolgozó Whitehall-titkár szerepében, aki saját akarata ellenére is belekeveredik egy életveszélyes és az emberiség sorsát is befolyásoló kémkedési ügybe. MacKay helyett azonban mégis a másik főszereplőért izgulunk jobban. Paul von Hartman, a fiatal német hazafiból lett titkos ellenálló szervezetben tevékenykedő ügynök szerepében a kiváló Niewöhner (aki Schwochow másik 2021-es bemutatója, a Je Suis Karl című filmből érkezett) az izgalmasabb karaktert alakítja, érdekesebb karakterívvel. Kettejük mellett Jeremy Irons pedig rutinosan hozza a kissé karót nyelt, de tisztességes, de és hazájáért szintén (majdnem…) mindenre hajlandó Neville Chamberlain miniszterelnököt. A sztoriból többet nem árulnánk el, nagy részét a történelem iránt rajongók úgyis ismerik (a nyilvánvaló, globális eseményeken túl persze, mert azzal mindenki képben van).

 

 

Hosszú expozíció, lassan beindul események

 

Bár a „München” bő két óra alatt bontakozik ki, bő lére eresztett expozícióval, később pedig talán túlságosan is „felgyorsult” és a végére talán összecsapott eseményekkel. Minden bizonnyal a film előnyére válna, ha Paul náciból radikális hazafivá vált politikai fordulatának háttértörténetét jobban kibontották volna a film készítői, lévén sokkal érdekesebb lett volna, mint Hugh karrier és házasság közötti szorongása, amit viszont alaposan elhúztak, pedig roppant unalmas és közhelyes.

Összességében egy érdekes, ha nem is túlzottan izgalmas történelmi kémfilmmel van dolgunk, amelynek sajnos jól ismerjük a szomorú végeredményét. A két fiatal főszereplő és az idősebb Jeremy Irons nagyszerűek szerepeikben, de ők sem tudják megmenteni az elhúzott expozíció és az érdektelenebb részek miatt unalmat. Szerencsére később alaposan felpörög a film, de a két óra és huszonegy percnek ez csak nagyjából a felénél történik meg, illetve túlságosan sok a kihagyott lehetőség van ebben az érdekesen induló történelmi sztoriban.

-BadSector –