TESZT – Már öt év telt el azóta, hogy a PlayStation és a Guerrilla a Horizon Zero Dawnnal megajándékozott minket Aloy kalandjainak első fejezetével. Egy nyitott világú akció-kalandjáték volt, amely a nagyon klasszikus felépítés ellenére magával ragadó univerzumának, a hihetetlen, kvázi kifogástalan grafikának és az ütős open-world játékmenetnek köszönhetően csábított el minket. Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen a Nintendo, pár nappal később megjelent Zelda Breath of the Wilddal való összehasonlítás kemény konkurenciát jelentett. A Forbidden West esetében a cél „egyszerű” volt: minden téren felülmúlni az első részt, mind PS4-en, mind PS5-ön. Vajon sikerült ennek az óriási kihívásnak megfelelni?

 

 

Lehet, hogy a Horizon Zero Dawn öt évvel ezelőtt jelent meg, de Aloy nem várt ennyi ideig, hogy kalandozni induljon. Hat hónap választja el az első játék és a Forbidden West eseményeit. Ezt az időt a hősnő arra használta, hogy megpróbálja végleg elpusztítani Hádészt: egyfajta nagy számítógépes vírust, amely elég erős ahhoz, hogy kiirtsa a teljes földi életet. Szóval igen, a Horizon Zero Dawn végén Aloy azt hitte, hogy sikeresen teljesítette küldetését (a Guerrilla a játék indítása előtt ad egy rövid összefoglalót), de ebben nem számított a „kedves” Sylensre, az előző rész vándorló kutatójára, akinek sikerült kivonnia a veszélyes entitás egy részét, ezzel viharokat és egy veszélyes vörös növény megjelenését okozva. A Horizon Forbidden West legelején Aloy végre azt hiszi, hogy megvan a megoldás, de – itt a csavar – nincs szerencséje: a „tiltott nyugatra” kell mennie, hogy megmentse a világot. Azért „tiltott” ez a terület, mert a Tenakth törzs és a nagy gépek uralják.

 

 

Pazar univerzum

 

Emlékszel még arra az izgalmas és lenyűgöző pillanatra, amikor a Horizon Zero Dawnban rábukkantál az első Great Neckre (egy diplodocus robot és egy rádióantenna torony fúziója) vagy az első nagyszabású romhalmazra? Nos, a Forbidden Westben ez az érzés szinte folyamatos. Ezzel a folytatással a Guerrilla Games stúdió mesteri, dantei második részt ad a posztapokaliptikus világnak. Egészen egyszerűen pazar, ahogy a Forbidden West minden egyes területe saját történetet mesél el, de olyan mesterfokon és minden pillanat részletére figyelve, ami felülmúlja még a Zero Dawn által kínáltakat is.

Emlékeztetőül: a Horizon egy olyan világban játszódik, ahol egykor az „ősök” uralkodtak – a mi korunk lakóinak megfelelői – de sokkal fejlettebb technológiával és hatalmas gépekkel felvértezve. Amerre jársz, szinte mindenhol találkozol nagy fémtetemekkel és romokkal, egy letűnt korszak maradványaival. Mindezt egy pazar természeti környezetben, amely tökéletesen kihasználja az Egyesült Államok nyugati részének tájképét. A felfedezés élménye egyszerre inspiráló, lenyűgöző és igazán változatos.

 

 

Mekkora a Horizon Forbidden West világa?

 

Ha esetleg ezen elgondolkodtál: a Horizon Forbidden West messze nem az eddigi legnagyobb nyílt világ, de az biztos, hogy az egyik legszebb és legcsiszoltabb. A Guerrilla szerint ez az új játszótér „valamivel nagyobb”, mint a Zero Dawn. Ne várj azért olyan impozáns dolgot, mint az Assassin’s Creed Valhalla. Ami nem is baj: a Forbidden West sokkal sűrűbb, változatosabb, és nagy gonddal tervezett élményeket kínál.

Természetesen a Guerrilla művészeinek kemény munkáján túl a technikai szempontok is fontos szerepet játszanak. Akár 4K-ban PS5-ön, akár PS4 Pro-n játszol, a Horizon Forbidden West egyszerűen kiváló, és még a 2013-as PS4 Fat-en 1080p-ben is remekül és stabilan – bár nyilván kevésbé lenyűgözően – néz ki. A három konzol egységessége egészen példaértékű, még akkor is, ha a PlayStation 5-ös változat győzedelmeskedik, a DualSense hozzáadásával, amely meggyőző és kellemes „újgenerációs” rezgéseket hoz. Utóbbinál például olyan finomságokra is ügyeltek a készítők, mint a fű rezgésének érzete, ahogy Aloy keresztüloson rajta – hogy csak egyet emeljünk ki a tömérdek realisztikus rezgésérzeten. PS4 Pro / Fat rendszerén Aloy kalandjai hosszabb betöltési idővel, több aliasinggel és kevésbé sikeres volumetrikus megvilágítással küzdenek. De a legfontosabb dolog ott van. A megfelelő felbontásban és 30 képkocka/másodperc sebességgel (az egyetlen PS4-en kínált mód) ezek a verziók több mint kielégítőek.

 

 

Horizon Zero Bug? Nos, nem igazán…

 

Muszáj megjegyeznem, hogy PS5-ön a cím azért nem tökéletes. Teljesítményben – 4K / 60 fps – még mindig elég sok az aliasing a sok növényzetet tartalmazó területeken és a vágóképek alatt. De a hanggal, az ütközéssel és a képpel kapcsolatos kisebb problémák is vannak.

Az egyik nagyobb hangbéli probléma még a legutóbbi patch után is tart: a dedikált Sony Pulse 3D-s fejhallgatómon, PS5-ön bizonyos hangokat valahogy eltorzulva, tompán, vagy nem megfelelő minőségben hallottam – különös bosszúságot okozott Aloy elfojtott hangzású beszéde az állandó monológjai, vagy a párbeszédek egy részében, amelyet sokszor alig lehetett érteni emiatt. Persze, ott a magyar felirat, de akkor is bosszantó, hogy ha már egyszer értek angolul, akkor hagy koncentrálhassak már az elképesztő grafikára és Aloy szépségére a párbeszédek alatt, vagy a kalandok során a hihetetlenül kidolgozott környezetre, ne kelljen a feliratot olvasnom. Állítólag a 3D kikapcsolásával a gondok megoldódnának, de a 3D-s hangzást sem akartam elveszíteni, ha már ilyen 3D-s fejhallgatóm van.

A másik bosszúságot az „árnyékolt” aliasing okozta, amely grafikus bugot a párbeszédeknél az arcok élén lehet megfigyelni és szintén elég kiábrándító.

Végül vannak pop-in bugok is, amelyeket az első résznél nem tapasztaltam: a távoli tereptárgyak egy részét későn rajzolja ki a motor, mint a régebbi Unreal engine-nél. Ezt tényleg csak gyakorlott szem veszi észre és elég ritka, illetve leginkább csak a játék elején tapasztaltam.

A nemrég kijött patch ezek egy részét orvosolja, de sajnos nem mindent: a tompa hangzású Aloy bug például még mindig megvan.

 

 

Ötcsillagos történetmesélés

 

Nem titok, hogy a Horizon Forbidden West sokáig a képernyő elé fog szögezni. A fő küldetés befejezéséhez körülbelül 20 órára kell számítani, az összes mellékküldetés teljesítéséhez több mint kétszer ennyi időre, a 100%-os játékidő eléréséhez pedig közel 60 órára.

Ha már a küldetéseknél tartunk, azt is tudni kell, hogy a Guerrilla cím másik erőssége a narratíva. A Horizon Forbidden West nem csak elképesztően gyönyörű, hanem épp annyira profin a története és a párbeszédjei is. Ez utóbbi egy olyan pont, amelyet gyakran kritizáltak a Horizon Zero Dawnban, és amelyet most teljesen kijavítottak. Felejtsük el a párbeszédek során a statikus, unalmas beállításokat: ebben a második epizódban szinte minden dialógust – még az első látásra legártatlanabbak esetében is – filmszerű, látványos kameraszögek kísérik. Ez a részlet kiemeli a Guerrilla nagyon pontos írói munkáját, amely egyszerre vicces és megható, valamint az arcok kiváló újratervezését (igaz, nagy ritkán még mindig kissé kifejezéstelenek) és a különböző törzsek jelmezein végzett munkát.

Emellett a fő küldetés átvezetői elképesztően látványosak – mintha egy hollywoodi sci-fi akciójeleneteit, koreográfiáját látnánk – de még mellékküldetések előtt is le a kalappal. Ez utóbbiak összességében történetileg is nagyon jól sikerültek, néha megközelítik a nagy kalandok minőségét, gyakran változatosak és remek dialógusokat írtak hozzájuk. Az univerzumba való beleélés – még a fentebb említett technikai bakik ellenére is – szinte hibátlan.

A melléktörténetek tökéletesen kiegészítik a fő cselekményt: a Horizon Forbidden West az elejétől a végéig izgalmas és fordulatos. A cselekmény szinte sosem ül le, és gyakran sikerül meglepnie a játékost, legyen szó egy váratlan fordulatról, egy érdekes és eredeti játékmenet-fázisról vagy egy olyan játékmenet-innovációról, amely képes más utakat nyitni. A végére csak a befejezés kissé váratlan és összecsapott: egyértelműen hiányzik egy jelenet, hogy valódi végpontot hozzon.

Ami karaktereket illeti, egyértelműen vannak jó és rossz arcok is köztük, és a végletek is jellemzők, de mégis, mindegyikőjük hiteles és kellően szerethető vagy utálható. Aloy, aki már a Zero Dawnban is imádnivaló volt, most még inkább elbűvölő hősnő, akinek rendkívül erős és karizmatikus személyisége minden párbeszédben átjön, különösen a társaival folytatott párbeszédek során.

A Horizon Forbidden Westben a vöröshajú vadászlány már nincs egyedül. Varl és Erend az első epizódból például fontos szövetségesek lesznek, ha nem is kísérik el rendszeresen a játékban. Sőt, néhány óra elteltével Aloy és társai egy olyan bázison telepednek le, amely a Red Dead Redemption II táborára emlékeztet. A hely fejlődik, ahogy haladsz előre, új szobákkal, párbeszédválasztási lehetőségekkel és sok vicces részlettel itt-ott. Mindez még inkább ráerősít az igazi csapatmunka a nagy kaland és kidolgozott történet érzésére.

 

 

Újbóli felfedezés

 

A narratíván túl a felfedezés élménye is jelentős mértékben javult, erősödött. A Horizon Zero Dawnban volt néhány szűk helyszín, rendkívül lineárisan, kicsit „iskolásan” kidolgozott mászási fázisokkal. A Horizon Forbidden Westben ez már nem így van. A Guerrilla címe számos új funkciót tartalmaz, amelyek sokkal gördülékenyebbé és rugalmasabbá teszik a felfedezést. Kezdve a mászási lehetőségekkel, amelyek jelentősen javultak. Szóval nem, nem mászhatsz csak úgy fel bármilyen felületre, mint az Assassin’s Creed: Valhalla vagy a Zelda: Breath of the Wild játékban. Ez a fajta akrobatika csak nagyon speciális pontokra korlátozódik, amit a Fókusznak köszönhetően láthatsz, amely most már gyorsan át tudja pásztázni az Aloy körüli területet. A Guerrilla tehát úgy döntött, hogy „korlátozza” – vagy inkább „irányítja” – a játék ezen aspektusát, hogy a terepet szabadon hagyja a környezeti rejtvényeknek, ahol például romok között kell utat törnünk magunknak, hogy megszerezzünk egy tárgyat. Véleményünk szerint ez jó választás, de csalódásokhoz is vezethet, például amikor egy épület külső, vagy belső építészete első pillantásra tökéletesen alkalmasnak tűnik a mászásra és mégsem tudunk rajta megkapaszkodni. Egy másik apróság a mászórendszer pontossága, amely néha hagy némi kívánnivalót maga után.

 

 

Link, kölcsönadnád a siklóernyődet?

 

A többi újdonság között ott van a híres Zelda: Breath of the Wild stílusú siklóernyő, az „Ailgide”, amelynek köszönhetően a levegőt is meghódíthatjuk – egészen addig, amíg földet nem érünk. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy a siklóernyő sokkal jobban működik, mint a legutóbb általam tesztelt Dying Light 2-ben.

De a csáklya is remek kis eszköz, amely képes a hősnőt egy párkányra vagy egy oszlopra felhúzni (vagy akár törmeléket húzni, és így járatokat szabadítani fel a romok között). Nem feledkezve meg a víz alatti fázisokról sem, amelyek szintén egész jól sikerültek, de összességében kissé elmaradtak a korábbiakhoz.

Ezek üdvözlendő kiegészítések, amelyek sokkal élvezetesebbé teszik a felfedezést, de nem kérdőjelezik meg a még mindig nagyon klasszikus, nyitott világú szerkezetet, amely szinte változatlan az előző epizódhoz képest. A fejlődési séma továbbra is lineáris marad: fogadj el egy küldetést, és kövesd a térképen a mutatót, még akkor is, ha vannak erőfeszítések, hogy eltávolodjunk ettől a modelltől, különösen a fő kaland egy bizonyos részében. A Horizon Forbidden West tehát egy nyitott világ, amelynek felépítése már jól ismert, de mégis olyan jól kidolgozott, hogy ebben az oly sokat használt műfajban is eredményt jelent. A legapróbb részlet, tetem vagy rom, arra késztet, hogy megállj az út szélén, olyan helyeken, amelyek szinte mindig kincset rejtenek. Nem is beszélve a térképen jelzett érdekességekről, amelyek többsége a Zero Dawnból származik (vadászterületek, megtámadandó táborok, tégelyek), de mégis, mindegyik valamilyen új kalanddal, érdekességgel, izgalommal kecsegtet.

 

 

Kiterjesztett harc

 

Ami az összecsapásokat illeti, a Horizon Forbidden Westben ismét a gépek kerülnek a középpontba, és ők is nagy figyelmet kaptak. Animációik és dizájnjuk minden eddiginél meggyőzőbb, mind az új, mind a már ismert „fajok” (vagy inkább: géptípusok) esetében. Aloy az új mozdulataira támaszkodhat a harcban: a hősnő mozgékonysága áll az akciófázisok középpontjában. A Horizon arénáiban mostantól kapaszkodóhorgok vannak a kapaszkodóhorgodhoz (amit a lények elpusztíthatnak), ami hasznos, ha ki akarsz kerülni a harcból, és magasságot akarsz nyerni, és utána aktiválhatod az Ailgide-ot. Ezek a „repkedések” lehetővé teszik a csatatér megfigyelését, lehetőséget teremtenek arra, hogy eltalálj egy döntő fontosságú gépezetet, vagy elég messzire menj, hogy feltöltsd a lőszerkészletedet – a „menet közbeni” crafting még mindig fontos része a játéknak. A Horizon Forbidden West csatái így sokkal szórakoztatóbbak és dinamikusabbak.

Aloy animációjának kiváló munkáját is dicséret illeti, amitől a harcok még inkább élvezetesek. Végül meg kell említeni, hogy ismét lehet lopakodni, és a játék ezen része is aránylag polírozott, bár persze, egy Splinter Cellhez, vagy Metal Gear Solidhoz a játék ezen része most sem mérhető.

 

 

Fókuszban a Focus 2.0-s verzió, amely a harcot még izgalmasabbá teszi

 

Amellett, hogy azonnal letapogatja az Aloy körüli területet, és feltárja a mászáshoz szükséges kapaszkodási pontokat (de a kézművességhez érdekes tárgyakat is), a Focus mostantól a gépek fejlettebb elemzését is lehetővé teszi. A Forbidden Westben gyorsan el lehet navigálni a szörnyek gyenge pontjai között, és akár egyenként is lezárhatjuk őket, hogy a csata hevében ne veszítsük szem elől őket. Ez hasznos, ha szemmel akarod tartani a láncreakció vagy a fegyverek beindításának lehetőségeit. Az egész dolog még inkább arra hívogat, hogy felkészüljünk a harcra, és alaposan megfigyeljük a lényeket. Aki nincs képben a Focus-szal: ennek köszönhetően Aloy egyfajta kiterjesztett valóságon keresztül rengeteg dologról kaphat információt.

De ahogy mondani szokták, a legjobb védekezés a jó támadás: a Horizon Forbidden West egyértelműen javítja a gépek legyőzésének lehetőségeit. Először is a néhány új fegyvernek köszönhetően – egy kicsit több választékra nem mondtunk volna nemet -, de mindenekelőtt azért is, mert mostantól a teljes arzenál másodlagos fegyverként is használható.

Végül az íjad képes lesz arra, hogy egy kis állóképességért cserébe például nyílzáport zúdíts az ellenségre, vagy egy pusztító robbanó lövést adj le. Mindezt a készítők egy új képességfában gyűjtötték össze, amely sokkal teljesebb, mint a korábbiak. Hat osztály egyikére specializálódhatsz, amelyek közül a lándzsás támadás, az íjjal való támadás, a csapdaállítás, a beszivárgás, az ellenállás vagy a hekkelés lehet a kedvenced – vagy akár párhuzamosan fejlesztheted mindegyiket. Elég tapasztalattal még a „Bravery bursts”-t is feloldod, egyfajta nagy bónuszt, ami a kiválasztott osztálytól függően nagyban növeli Aloy erejét (hatékonyabb támadások közelharcban, gépalkatrészeken, akár láthatatlanná válás). Kitartó és rendkívül hosszú játékmenet után még az is lehetséges lesz, hogy mind a hat képességfát megtanuld, hogy mindenben profi legyél. Megéri, mert mindez a kaland során valódi képességbeli fejlődést kínál, amely nem csak rendkívüli jelentős pluszt ad a harcok során, de a játékmenet is egyre élvezetesebbé válik ezeknek köszönhetően. Különösen a javított lándzsás harcokra gondolunk, amelyek kombókban és koreográfiában gazdagodnak. Hab a tortán, hogy munkapadokat is használhatunk, ami a fegyverek és páncélok javítására szolgáló újdonság. Röviden, a Guerrilla címében minden benne van, ami szem-szájnak ingere.

 

 

Ezt a Nyugatot „tilos” kihagyni!

 

A Horizon Forbidden Westnek a már nagyon jó első epizódra építve nemcsak sikerült túlszárnyalni azt, de elérte a csúcsot is. A játék igazi vívmánya a Guerrilla Games stúdió formulájának, de általában véve a „klasszikus” nyílt világú műfajnak is. Izgalmas az elejétől a végéig, egy pazar művészi kidolgozású, szemkápráztató világgal, jobban megírt és rendezett, izgalmas, fordulatos, magával ragadó történettel, valamint a harc és a felfedezés szempontjából messze élvezetesebb.

A játék szinte hibátlan minden téren, és minden egyes pillanatában látszik a hihetetlen odafigyelés a részletekre. Mi több, a Horizon Forbidden West még azt a luxust is élvezheti, hogy a példás cross-generációs munkának köszönhetően PS5-ön, PS4 Pro-n és PS4 Fat-en is egyaránt kiválóan teljesít. Csak sajnálni tudjuk a kissé elkapkodott befejezést és a jelentős újdonságok hiányát, illetve a cikkben említett bugokat. Semmi sem rontja el azonban a nagy kalandot, amely a „tiltott nyugaton” vár.

-BadSector-

---

Kiadó: Sony Interactive Entertainment

Fejlesztő: Guerilla Games

Stílus: open-world akció-kaland

Megjelenés: 2022. február 18.