TESZT – Ennek a játéknak a címe tipikusan olyan, amit valahogy mindig elfelejtek. Mintha az egyik olyan mobilos játék lenne, ahol a fejlesztők véletlenszerű szavakból rakták volna össze a címváltozatokat, aztán azt használták fel, ami szerintük jól hangzik – vagy a legkevésbé béna. A játék végére azonban a címnek már van értelme, de addigra már jó sokat fogunk küzdeni a Káosszal – a sztori „gonosz hatalmával”, és a játékdesignban, történetben és a lootrendszerben dúló káosszal egyaránt.

A Final Fantasy Origin a névben a helyszínre utal. Tekintsük ezt a játékot egyfajta „alternatív Final Fantasy 1”-nek, amelynek világába az embereket beszippantotta valamilyen furcsa erő, de ők erről nem tudnak. Az emlékeik eltűntek, és csak arra emlékeznek, hogy meg akarják ölni a Káoszt.

Kliséhegyek és „sehonnai” unalmas hősök

A fenti bevezető talán izgalmasnak hangzik, de az az igazság, hogy nem a történet, vagy a hősei miatt szeretjük majd ezt a játékot. A főszereplő, Jack, maga a merő dögunalom, olyan, mint egy fantasy kliséket puffogtató emberi terminátor, aki állandóan azt szajkózza, hogy az ő feladata, hogy elpusztítsa a Káoszt – mindezt bármelyik pillanatban és a játék bármilyen kontextusában képes elismételni. Két jó barátja Jed és Ash anno „becserkészte”, és kis túlzással mind a hárman úgy döntenek, hogy összefognak, és együtt harcolnak a nagy gonosz ellen, mindezt azért, mert menő, egymáshoz illő kristályaik vannak.

A párbeszédek is túlzóan giccsesek, már-már a paródia határát súrolják. Nem hiszem, hogy a sztori komolyan akarja venni saját magát, annak ellenére, hogy a történet későbbi részében kissé komolyabb hangnemet üt meg. Ki tudja, talán a készítők ezt fanyar szatírának szánták a főszereplők hatalom-mániájáról és a szokásos Final Fantasy klisékről. Vagy talán csak egyszerűen tényleg nem jutott semmi más eszükbe, ezeken a szörnyű dialógusokon kívül. Attól még maga a játék lehet jó, nem igaz?

Nioh, vagy nem Nioh: ez itt a kérdés

A Stranger of Paradise igazi diadala a harcrendszerében rejlik. Nem vártunk mást a Team Ninja-tól, amely olyan gyöngyszemekkel kényeztetett el minket, mint a Ninja Gaiden és a Nioh . Az első dolog, amit tudnod kell, hogy ez nem egy soulslike. Bár lesznek olyanok, akik szerint van benne soulslike is, a valóság azonban az, hogy a Team Ninja eltávolodott ettől a formulától, hogy közelebb kerüljön a hagyományos akció-RPG-hez. A legfőbb különbség az olyan játékokhoz képest, mint a Dark Souls vagy a Nioh, hogy nincs benne energiasáv. Ez a játéktervezési döntés megváltoztatja a harc alapjait, mivel gyorsabbá, közvetlenebbé és egyben dinamikusabbá is teszi azt.

Igazából az a tény, hogy ez a játék másmilyen, mint a soulslike-ok, üdítő változatosságként hat. A Team Ninja egy igazán összetett, de mégis szórakoztató és egyben magával ragadó harcrendszert dolgozott ki. Bár a harc alapvetően nem túl nehéz, de azért kifizetődő megtanulni az ellenség támadástípusait és kihasználni a gyengeségeiket, hogy legyőzzük őket.

A harc többek között azért is szórakoztató és izgalmas, mert jutalmaz, ha elsajátítod, de büntet is, ha túlságosan elrontod. A dolog lényege, hogy minden ellenségnek van egy töréssávja, amit a speciális képességek és kombók törnek meg. Ha sikerül, akkor elnyelheted az ellenfeledet, hogy növeld az MP-det, és így több speciális támadást hajthass végre. Abban az esetben, ha elvéted és legyőznek, az MP-d csökken.

Élvezetes és könnyen elsajátítható harcrendszer

Ehhez hozzá kell tennünk, hogy minden fegyvertípus más játékstílust kínál, saját kombókkal és képességekkel, amelyeket meg kell tanulnod. Mindezt egy komplex rendszer egészíti ki, amely olyan klasszikus foglalkozásokkal kezdődik, mint a kardforgató, a mágus vagy a ronin, amelyek képességfákkal rendelkeznek, hogy feloldják a sorozat klasszikus haladó osztályait. A legjobb dolog, hogy a harcok közepén váltogathatsz a munkák között, ami hatalmas lehetőségeket nyit meg az összecsapások során.

Amikor a Team Ninja a Stranger of Paradise-t fejlesztette, tudták, hogy a Final Fantasy-rajongók számára nehéz játék lehet; különösen azok számára, akik csak a körökre osztott harcot szeretik (vagy esetleg annak újabb verzióit). Ezért is tettek meg mindent annak érdekében, hogy a játék könnyen megközelíthető legyen.

A Stranger of Paradise kezdetben 3 nehézségi szint közül választhatsz, amelyeket szinte bármikor megváltoztathatsz. Vannak más elemek is, amelyek megkönnyítik a játékot; például mindig lesz két társad, akik segítenek neked azzal, hogy elterelik az ellenség figyelmét és folyamatosan sebzik őket. Bár a Stranger of Paradise messze nem a legnehezebb játék, mégis kihívást jelenthet, különösen a boss fight-ok esetében és ilyenkor a társaid létfontosságúak.

Egy-két generációt késett ez a grafika

Ha eddig követted a játékot és figyeltél a videókra és a képernyőfotókra, biztosan észrevetted már a Stranger of Paradise egyik első negatívumát: a vizuális és művészi részét. El kell ismerni: ez egy olyan játék, amelynek a grafikája és általában a vizuális minősége egy-két generációval ezelőtti, vagy ha nagyvonalúak vagyunk, a múlt generáció eleji akció-RPG szintjéhez mérhető. Legtöbbször sötét, közepes, vagy kifejezetten rossz minőségű textúrákkal és ráadásul még némi teljesítményproblémával is találkozhatunk. Bár az eredeti Final Fantasy stílus is felismerhető, de csak némileg giccses, klisés kidolgozásban.

Bár a játék harcának több részét már dicsértük, van egy, ami szerintünk katasztrófa: a zsákmányrendszer. A Stranger of Paradise időről időre fegyvereket és páncéldarabokat dobál neked, hogy karaktereidet erősebbé vagy nagyobb affinitással bíróvá tehesd. Ez rendben is van, a gond csak az, hogy olyan kíméletlenül sok fegyvert kapunk, olyan kevés fejlesztéssel, hogy egyszerre unalmas és értelmetlen tevékenység állandóan magunkra aggatni ezeket. De a legrosszabb az, hogy van egy leltárkorlátozás is, így a küldetések között kénytelen leszel időt szánni arra, hogy kidobd a felhalmozott kacatokat, hogy jobb fegyvereket szerezz.

Most akkor milyen is ez a „Paradicsom”? Friss, édes, vagy már megrohadt?

A Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin egy igazán „emlékezetes” darabként marad meg majd sorozatban és emlékeinkben egyaránt – jó és rossz értelemben is. Bizonyos részei egyszerűen röhejesen katasztrofálisak (a sztori és a lootrendszer), de ha el tudod engedni a hibáit, és megtanulod élvezni, akkor egy olyan játékra lelsz, ami ugyanakkor rendkívül jól fog szórakoztatni. Főleg, ha szereted az akció-RPG-ket, jól kidolgozott harc- és a fejlődési rendszerrel.

Nem lepődnénk meg, ha a Stranger of Paradise néhány év múlva afféle kultikus klasszikussá válna, és majd lennének olyanok, akik foggal-körömmel védelmezik. Mi ugyanis tényleg élveztük, de felelőtlenség lenne minden hibáját figyelmen kívül hagyni. Majd meglátjuk, hova teszi ezt a játéktörténelem.

-BadSector-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Team Ninja

Stílus: akció-RPG

Megjelenés: 2022. március 15.