FILMKRITIKA – Judd Apatow paródiát akart csinálni egy rossz filmről, azonban az majdnem ugyanolyan rossz lett, mint amiről a film szólt. A 40 éves szűz rendezőjének idétlen és béna metafilmje, A buborék, amelyet a COVID alatt forgattak és a COVID frusztrációit viccesen próbálta ábrázolni egy film forgatásán keresztül, leginkább csak arra emlékeztet minket, milyen szerencsétlenek voltunk, amikor bezártak minket.

A COVID-19 járvány mindenkit megvisel, nem utolsósorban Judd Apatow rendezőt is. A sok áldozat között volt a legutóbbi filmje, a The King of Staten Island is, amelynek az SXSW filmfesztivált kellett volna megnyitnia, de le kellett mondania, miután Amerikában lezárás lépett életbe. Amikor ilyen kihívásokkal szembesülnek, a kreatív emberek alkotnak. Néhányan kenyeret sütöttek, mások megnövesztették a szakállukat, Judd Apatow pedig egy nagyon rossz filmvígjátékot készített. A „The Bubble” című filmben egy csapat elviselhetetlen hollywoodi színész karanténba vonul egy masszívan szétesett franchise-film forgatásán, és egymást kergetik az őrületbe. Sajnos, velünk is ezt teszik a béna poénokkal, a teljesen életidegen jelenetekkel és hiteltelen karakterekkel.

Egy csöppet elkéstek ezzel a filmmel

A COVID kezdeti időszakában az embereknek kétségbeesetten szükségük volt egy kis figyelemelterelésre, és a Netflix volt a logikus hely Apatow számára, hogy adjon nekik egyet, mivel a közönség a streaming felé fordult, míg a mozik sötétben voltak. Ha A buborék egy évvel korábban jelent volna meg, amikor még viszonylag elszigeteltek voltunk, és kerestünk valamit, ami megnevettet minket, talán ugyanolyan szívesen látott „oltásnak” tűnt volna (a szó mindkét értelmében…), mint az AstraZeneca vakcina (és sokkal kevésbé valószínű, hogy vérrögöket okoz). De A buborék későn érkezett, és sok vicc leginkább arra szolgál, hogy emlékeztessen arra, mennyire irritálóak és néha logikátlanok voltak bizonyos protokollok. A buborékok ötletének elméletben volt értelme, de csak annyira volt biztonságos, mint a leggyengébb láncszem – sokan kaptak egyszerre COVID-ot, amikor valaki önző okból megszegte a szabályokat.

Belterjes humor

A filmhez Apatow összeterelt egy rakás nagyon vicces embert – feleségét, Leslie Mannt, lányát, Iris Apatow-t, az Emmy-díjas Keegan-Michael Key-t, az Oscar-jelölt Maria Bakalovát, David Duchovny-t, Fred Armisen-t és még sok mást -, és rájuk osztotta ki annak a másik stábnak a szerepét, akik összejönnek, hogy elkészítsék a „Cliff Beasts 6” című zsé-kategóriás repülő dinoszaurusz-horror folytatását. Maga a paródia célkeresztjébe került film olyan, mintha a legújabb „Jurassic World” és a „Resident Evil” filmek (mindkettő COVID-biztos körülmények között készült) keresztezése lenne. Ez önmagában egy remek ötlet, hiszen Apatow óriási esélyt kapott arra nézve, hogy kifigurázza az ilyen agyatlan hollywoodi tömegfilmeket, amelyek a felnőtt vígjátékokat is egyfajta „veszélyeztetett fajjá” tették. Ez az ő „Tropic Thunder”-je, amelyben túlságosan is sok a belső poén és sokkal kevesebb az olyan, amit a mainstream közönség felismerhetne, vagy amivel azonosulhatna.

Az ötlet nem volt rossz…

A film sztorija szerint Carol Cobb (Karen Gillan) színésznő, miután kihagyta az előző „Cliff Beasts” filmet, hogy megcsinálja a kritikusok által kigúnyolt problémás filmet, a „Jerusalem Rising 2”-t, vonakodva beleegyezik, hogy három hónapra elhagyja a barátját, és Angliába repüljön, ahol a stáb – egy állandóan civakodó és kissé vérfertőző „pótcsalád”, akik már öt részen keresztül együtt vannak – beleegyezett, hogy két hétig önelszigetelődnek a három hónaposra tervezett forgatás előtt. Kate McKinnon egy stúdióvezető szerepében tűnik fel, aki időről időre videochaten keresztül jelentkezik be a távoli nyaralóhelyekről. Egy Gavin nevű producerre (Peter Serafinowicz) és egy pár COVID-felügyelőre (Samson Kayo és Harry Trevaldwyn) hárul a feladat, hogy vigyázzanak erre a rakoncátlan bandára.

A „Cliff Beasts” sztárjai közül néhányan már a múltban is megfordultak. Lauren (Mann) és Dustin (Duchovny) nemrég adta be a válókeresetet, de a kémia még mindig forr közöttük, míg az akciósztár Sean (Key) nemrég adott ki egy bestsellert, ami lehet, hogy egy szekta alapja lesz – ez egy tényleg mulatságos ötlet, ami nem igazán vezet sehova a sztoriban. Az Oscar-díjas Dieter (Pedro Pascal) pedig aki ideje nagy részét vagy betépve tölti, vagy a csinos filmes segédlányokat próbálja szó szerint arra rávenni, hogy keféljenek vele. Végül ott van Krystal Kris (Iris Apatow), egy TikTok-sztár, akinek táncos részletei szórakoztatóbbak, mint a film többi része együttvéve.

Nevetségesen és erőltetetten próbál viccelni

A film legnagyobb problémája, ahogy annyira izzadtságszagúan próbál hülyét csinálni a szörnyes katasztrófafilmekből, hogy a végén saját maga válik nevetségessé, ahogy a forgatáson a színészek futópadon futnak, vagy drótokról lógnak a greenscreen előtt, mintha az ilyen filmek így készülnének. Az igazat megvallva, aligha van unalmasabb hely a világon, mint egy filmforgatás, ahol az emberek idejük nagy részét várakozással töltik, és ahol a jeleneteket újra és újra megismétlik. De ezt senki sem akarja látni, ami megmagyarázza, hogy Apatow miért döntött úgy, hogy a „23. legnagyobb akciófilm-franchise”-ként jellemzett filmet valami amatőr hülyeségnek állítja be, amit egy inkompetens Sundance-győztes rendezett. Ráadásul a szóban forgó rendezőt alakító Fred Armisen messze nem a saját súlycsoportjában játszik, például azért is, mert körülbelül negyedszázaddal túl öreg ahhoz, hogy Jon Watts vagy Colin Trevorrow paródia legyen, de a komikusi kvalitásai egyébként is erős kihívásokkal küzdenek.

Hamar kipukkan ez a tréfabuborék

Igazi elpuskázott lehetőség A buborék, hiszen a zsé kategóriás filmek forgatásáról szóló paródia alapból viccesen hangzik, de nem a COVID-dal ilyen módon keverve, rossz viccek tömkelegeivel nyakon öntve. Tényleg kár érte, mert amúgy a téma jó ötlet volt, csak nem ilyen csapnivaló kivitelezésben. Így viszont jó ideig várni kell rá, amíg hasonló témájú – csak sokkal jobb – filmre számíthatunk.

-BadSector-