SOROZATKRITIKA – A kegyvesztett MI5-ügynök River Cartwright (Lowden) a szolgálat hírhedten haszontalan egységéhez, a Slough House-hoz kerül, de ő még ott is megtalálja a módját, hogy nyomozzon a fiatal muszlim Hassan Ahmed (Aakeel) ügyében, akit egy szélsőjobboldali csoport túszként tart fogva, és élő adásban akarja kivégezni az interneten. A PlayStation 5-ön hat hónapig ingyenes AppleTV+ streaming csatornának köszönhetően néztük meg a sorozat első két részét.

 

 

 

Az Utolsó befutók nem találja fel újra a kémthrillert, mert a kémthrillert nem is kell újra feltalálni. A Mick Herron író díjnyertes krimijei alapján készült Apple TV Plus sorozat nem szűkszavú kémdráma – április 1-jén két epizóddal, majd ezt követően hetente – visszatér az alapokhoz, és hat epizódból álló története egy emberrablási összeesküvést mutat be, egy egyszerre szórakoztató, sokszor szatirikus, és ugyanakkor realisztikus történeten keresztül.

 

 

Teszkós James Bondok – de épp ezért szórakoztatóak!

 

Ahelyett, hogy high-tech kütyükkel, CGI-vel teli üldözési jelenetekkel és/vagy megmagyarázhatatlan koktélpartikkal terelné el a figyelmet, az Utolsó befutók a jól bevált feszültségkeltő fordulatokra támaszkodik. Ha egy kiváló, lassan lezajló, pontról pontra előadott megfigyelési rejtélyre vágysz, akkor itt megtalálod a számításodat.

Gary Oldman játssza Jackson Lambet, a cinikus hírszerző ügynököt, akinek az a feladata, hogy felügyelje a Slough House szedett-vedett legénységét, egy olyan adminisztratív purgatóriumot, ahol az MI5 selejteseit hagyják sínylődni. Itt lép be River Cartwright, akit a remekül játszó Jack Lowden alakít, és aki ott ragadt, miután elrontott egy kritikus kiképzési küldetést, amely során tucatnyian haltak meg és több százan sérültek meg. Ezt a meglepően nyilvános bukást csak még kínosabbá teszi River nyugalmazott kém nagyapjának, David Cartwrightnak (a sok brit kémfilmből és thrillerből – többek között A holnap markában című Pierce Brosnanos James Bond filmből is ismert Jonathan Pryce alakítja) az árnyéka, akinek legendás múltja még unokája híres kudarcát is megelőzi.

 

 

Üdv a „Lassú lovak” részlegnél…

 

A film egy látványosan megrendezett, reptéren játszódó akciójelenettel kezdődik, amely egy Bond- vagy Bourne-filmben is megállná a helyét. Kristin Scott Thomas, aki bebizonyította, hogy zseniális M lenne belőle, az MI5 műveleti főnöke, Diana Taverner, aki a hatalmas, csillogó kémközpontból figyeli, ahogy a fiatal ügynök, River Cartwright (Jack Lowden) mindent elkövet, hogy elszúrja a küldetését, egy feltételezett terrorista robbantó elfogását. Erről a pörgős, feszes akciójelenetről azonban rövidesen kiderül, hogy nem egészen az, aminek látszik, és ettől csak még merészebbé, különlegesebbé válik a sorozat.

Az adrenalinpumpáló nyitány után a történetmesélés nyugodtabb, de még lebilincselőbb irányba terelődik, amikor Cartwrightot a Slough House-ba küldik, az MI5 büntető részlegébe – egy zord, hátsó utcai londoni irodába, ahol egy látszólag értelmetlen adminisztrációs részleg működik, amelyet a veterán embergyűlölő Jackson Lamb (Gary Oldman) vezet. Ez a sorozat fő helyszíne Mick Herron 2010-es Utolsó befutók című regényének, valamint a „Slough House” sorozatának további 11 könyvének. A mocskos, lepukkant helyszín köszönőviszonyban sincs a kémelhárítás káprázatos központjával, ahol a mérhetetlenül cinikus, kiégett főnök: Lamb csicskáztatja a beosztottjait – különösen Lowdent.

Ha valamihez lehetne hasonlítani, akkor ez a sorozat inkább The Office, mint Casino Royale. Míg Jason Bourne és James Bond a kémkedés izgalmas, pörgős, akciódús, sikerorientált aspektusát mutatja be, John le Carré George Smiley-ja pedig ezen a téren a méltóságteljes középmezőnyben foglal helyet (viszont sokkal hitelesebb is), addig Jackson Lambja szégyentelenül a legalsó lépcsőfokon vegetál, az egész stábjával, a névtelen senkikből álló, elpuskázott karrierjű alkalmazottakkal együtt.

 

 

Toprongyos George Smiley

 

Örömteli és ravasz szereposztási húzás, hogy Lambet a nagyszerű Gary Oldman alakítja, több mint egy évtizeddel azután, hogy a 2011-es Suszter, szabó, baka, kém című nagyszerű filmben, a maga kategóriájában epikus, Oscar-díjra jelölt Smiley-verzióját alakította. Az ő alakítása itt a toprongyos, profán közöny mestermunkája, ahogy például a lyukas zoknis lábát felrakja az irodájában, miközben hangosan szellent egyet. De máskor is, szinte egyfolytában érezni lehet a dohos szagot, ami a régi, ócska öltönyéből árad, ahogy kárörvendő ellenségességgel uralkodik omladozó birodalmán, és megpróbálja megakadályozni, hogy bármelyikük is ténylegesen rendes kémmunkát végezzen.

És mégis… vannak arra utaló jelek, hogy Lamb mélyen legbelül, majdnem, majdnem, egy kicsit, törődik vele. Egyszer egy lebilincselő beszélgetés során, amikor Scott Thomas hűvös főnökével, Tavernerrel beszélget, elmagyarázza, hogy bár a csapata egy rakás igénytelen lúzer, ő pedig ennek a csimborasszója, viszont maga Lamb egykor igazi kémlegenda volt. Will Smith író (Veep) és James Hawes rendező (Penny Dreadful) remekül meggyőz minket arról, hogy valószínűleg ilyen is lehet a hírszerzés, miközben egy rendkívül szórakoztató cselekményt adnak ennek a csőcseléknek, amit meg kell oldania.

 

 

Nem egy utolsó sorozat!

 

Az Utolsó befutók egy sokszor cinikus, szatirikus és ugyanakkor hiteles kémtörténetet bemutató sorozat, amelyet egy csapat vicces, érdekes, félresikerült és piás lúzer népesít be, ahogyan azt a csodálatosan hangulatos Mick Jagger főcímdal szövegében leírták. Bár mindennek ellenére aligha találja fel újra a kereket, leginkább a kémtörténeti archetípusok újrahasznosításával éri be, itt-ott néhány kisebb csavarral. De ha mindez ennyire szórakoztató, és a zseniális Gary Oldman is jobban brillírozik benne, mint valaha, akkor nehéz panaszkodni a végeredményre.

-BadSector-