TESZT – A Kirby and the Forgotten Land olyan, mint amikor az ember eltölt egy egész napot egy élményfürdőben. Először teljesen beszippantja a csúszdák és élménymedencék látványa, aztán néha kicsit unalmassá válik, de a végén meglepődik, hogy milyen jól szórakozott.

A Kirby and The Forgotten Land hatalmas lépés volt a rózsaszín gömböc jellegű ízé – pontosabb megfogalmazást még nem hallottam Kirby-ről – Nintendós pályafutásában, ugyanis ez volt az első komoly próbálkozás arra, hogy átültessék a tündéri kis főhős kalandjait egy 3D környezetbe, ami szinte maradéktalanul jó eredményt is hozott. A Nintendo új platformjátéka most márciusban debütált és a műfaj, illetve a Kirby játékok rajongói körében hamar igen népszerűvé vált.

Kirby végre 3D-ben

A játék egyik legjelentősebb dobása ugyanis a grafikája, mivel a korábbiakban ugyan jelentek már meg 3D-s Kirby játékok, de igazából egyik sem volt olyan igényesen kivitelezve, mint a Forgotten Land. A látványvilág, amely a játék elindításakor elénk tárul meseszép; a Waddle Dee falucskától kezdve, a vidámpark ihlette pályákon át egészen a boss csatáig minden pálya, szint, helyszín és cutscene rendkívül részletgazdag és telis tele van apró, gyönyörűen kidolgozott háttérelemekkel. Minden szintnek külön tematikája van, így találhatunk sivatagot, hófödte várost, elhagyatott bevásárlóközpontot, vidámparkot, egzotikus szigetvilágot, poszt apokaliptikus laboratóriumokat és egészen futurisztikus, nem evilági tájakat is, amelyek közül mindenki megtalálja a maga kedvencét.

A karakterek és a textúrák is nagyon szépen kidolgozottak, ugyanakkor nem is túl részletesek, amitől nem csak a cutscene-ek során, de a játék aktív részeiben is jó őket nézni, nincs jelen az a zavaró érzés, mit akkor érez az ember, amikor túlrészletezett karakterekkel kell harcolós, vagy akár csak rohangálós pályákat végigcsinálnia és a végére szinte megfájdul a feje. Egyébként a karakterek megjelenítése még a többi Kirby játékhoz – amelyek pedig régóta híresek a cukiságukról – is elképesztően aranyosra sikerültek, főleg Elfilin, egy világoskék, leginkább egy egérkére emlékeztető, hatalmas fülű tündér. Azonban a többi karakter, beleértve Kirby-t is úgyszint nagyon találóan lett kidolgozva; megtartották régi attribútumaikat és jellegzetességeiket, de határozottan dobott a megjelenésükön a 3D animáció.

A textúrák szintén elég szépre sikerültek, nekem a vízfelületek tetszettek a legjobban, ugyanis az az egyik legkritikusabb textúratípus, de a Kirby and the Forgotten Land esetében kifejezetten mutatósra és realisztikusra sikerültek. Emellett a fű és a növényvilág is igen részletes és kidolgozott, ami sokat hozzátesz egy-egy szint végigviteléhez, ugyanis a copy ability-vel való harcolás mellett van lehetőségünk gyönyörködni a környezetben minden egyes helyszínen.

Az animáció is viszonylag jóra sikerült, többségében nem darabos, illetve nincsenek a cutscene-ek hátterében furán mozgó, rángatózó vagy furcsán tükröződő tárgyak vagy alakok, ami számomra egy nagyon nagy pluszpont volt.

Viszont meg kell említeni a kivitelezés negatívumait is, ugyanis ezekből is akad egynéhány. Bizonyos helyeken, például az emlegetett vízfelületeknél vannak érdekes illesztések, amiket persze nem biztos, hogy játék közben kiszúr az ember, mindenesetre tudnak zavaróak lenni. Egy másik probléma, hogy néha, ha sok ellenfél jön velünk szembe, olyan szinten zsúfolt lesz a kép, hogy szinte nehéz benne megtalálni magát Kirby-t, illetve kicsit elvonja az effektus a figyelmet magáról a játékról. Ebbe nem tartoznak bele a boss fight-ok szerencsére, mivel azoknál általában egy az egy ellen küzdelmekről van szó, emiatt nagyon sima és gördülékeny is az animációjuk. A legnagyobb probléma azonban a furcsára sikeredett frame rate, ami szintén nem egy halálos dolog, de tud zavaró lenni – bár talán inkább többedik végigjátszásra, amikor már több ideje van az embernek a környezetet nézegetni. A játék 30 FPS-sel jött ki és felmerült sokakban a gondolat, hogy akár lehetett volna 60 FPS is, azonban az lehet, hogy a grafika részletességének rovására ment volna. Ez a probléma leginkább akkor érzékelhető, amikor a kisebb ellenfelek hátrébb kerülnek és, mintha átlépnének egy homályos függönyön, látványosan leromlik a grafikájuk. Ezen kívül én nem éreztem zavarónak ezt a feature-t.

Azonban összességében a látványvilág pazar, valamint árad belőle az a végtelenül wholesome és aranyos hangulat, amely az egész Kirby franchise-t és kiváltképp a Forgotten Land-et jellemzi, számomra ez volt a legmeggyőzőbb a grafika szempontjából.

Nosztalgikus dallamok

A Kirby and the Forgotten Land másik kiváló aspektusa a zene. Rengeteg – összesen 133 – soundtrack szerepel a játékban és szinte egyikre sem mondhatnánk, hogy felejthető. A játék betétzenéi modernek, de közben mégis erősen idézik a kilencvenes évek ikonikus Nintendo játékainak, mint a Super Mario, a Sonic, a Zelda és persze a korábbi Kirby hangulatát. Ezek a soundtrack-ek adják részben a játék igazán aranyos, wholesome és jellegzetesen japán „kawaii” atmoszféráját, mindezt meglepő igényességgel. Számomra egy nagy mérce játékzenék esetében, hogy előveszem-e még valaha az adott játék OST-ját, vagy elfelejtem. A Kirby esetében olyan OST-vel találkoztam, amit a későbbiekben is szívesen hallgatok majd háttérzenének. Egyedül egy eleme zavart csak, méghozzá az, hogy majdnem minden boss fight-hoz kapcsolódó szinten ugyanaz volt a zene, ami a harmadik alkalommal már feltűnt és kicsit lusta megoldásnak tartottam. Ugyanakkor nagyon sok új elemet kaptunk, például King Dedede új theme-jét, ami a játék megjelenése óta YouTube szenzáció lett, vagy legalábbis a fandomben nagyon felkapták, mivel messze felülmúlta a korábbi, a pingvinkirályhoz tartozó zenéket. Illetve természetesen rengeteg meme is született belőle.

A dallamok tehát nagyon aranyosak, szépek és jó őket hallgatni, sokat dobnak a játékélményen. Emellett a történet során felépített Waddle Dee falucskában egy idő után „megépül” egy együttes is, akik bármelyik soundtracket eljátszák Kirby-nek és barátjának, Elfilinnek. Ez amolyan juke boksz-os megoldás, amit több játékban is láttam már és nekem nagyon tetszett, mivel jó alkalom adtán a játékon belül is hallgatni az egyes OST elemeket.

Kirby felkerekedik, hogy megmentse a Waddle Dee-ket

A játék története – egy ilyen típusú platformjátéknál megengedhetően – viszonylag egyszerű. Kirby egy furcsa robbanás hatására elszakad otthonától, a Popstar Planet-től és egy új dimenzióba kerül. Itt megismerkedik a világoskék, egérkére emlékeztető Elfilinnel, aki szomorúan újságolja neki, hogy otthonát felforgatta az állatok hordája, akik magukkal ragadták az összes lakost, a Waddle Dee-ket. Innentől az a feladatunk, hogy útra keljünk Elfilin társaságában és öt világon át haladva kiszabadítsuk az elrejtett Waddle Dee-ket. Miközben teljesítjük a szinteket, az egyes világok között érdemes visszatérni a Waddle Dee faluba, ahol minden sikeresen meghódított világ után új létesítmény épül, például egy aréna, ahol kedvünkre küzdhetünk a játék bármely ellenfeleivel, vagy egy büfé, ahol feltankolhatunk bőséges inni és ennivalóból – megjegyzem, most először a Kirby játékok történetében –, de úgy is dönthetünk, hogy besegítünk a vendéglátózásba és kiszolgáljuk az éhes Waddle Dee-ket egy minijáték keretében. A játék végén szembetaláljuk magunkat a végső ellenséggel, aki az egész dimenzióváltásos galibát okozta és miután legyőztük, Kirby és a Waddle Dee-k élete visszatérhet a rendes kerékvágásba.

A játéknak tehát van egy fő játékmenete, amely során szinteket kell teljesíteni, egyre erősebb boss-okat legyőzni és kiszabadítani a Waddle Dee-ket, akik a szinteken ide-oda elrejtve várják Kirby segítségét. Kifejezetten jó ötlet volt a Waddle Dee-k elrejtése, mivel ez ad egy kis izgalmat a játéknak akkor is, amikor kicsit monotonabbá válik az, illetve arra készteti a játékost, hogy fedezze fel a környezetét. A Waddle Dee mentésen kívül más alfeladatok is várnak minden egyes szinten, például az itt-ott növekvő virágok meglocsolása vagy életre keltése, illetve a személyes kedvencem, amikor egy csapat kiskacsát kell anyukájukhoz kísérni. A feladatok legalább annyira aranyosak és kedvesek, mint a játék többi eleme, de sokszor puzzle típusú akadályokat állítanak elénk, ami még izgalmasabbá teszi a haladást egyes szinteken. Ide tartozik a játék egyik legszórakoztatóbb feature-e is, a „Mouthful” parancs. A korábbi Kirby játékokból már ismerős lehet a karakter harcstílusa, amely során a copy ability-jével beszippantja az ellenfél támadását, majd ellene fordítja. A „Mouthful”-lal azonban nem csak támadásokat tud magába fogadni a kis gömböc, hanem bármilyen, akár egész nagy tárgyat is, például egy autót, egy kamiont, egy nagy karikát vagy egy szekrényt. Ezekkel kifejezetten fantáziadús támadásokat tud végrehajtani, vagy el tud jutni velük A-ból B-be. A személyes kedvencem az, amely során egy vízcsapból kell megtölteni Kirby bendőjét vízzel, amitől egy hatalmas „vizes lufivá” változik és el tudja oltani maga előtt a láva borította utat, vagy meg tudja öntözni a növényeket, tönkre tudja tenni az elektronikát.

Lassan járj, tovább érsz?

A fő játékmenet során a Waddle Dee-ken kívül még blueprinteket, illetve gatcha szobrokat gyűjthetünk. A blueprintek arra szolgálnak, hogy Kirby különféle támadóképességeit fejlesszük vele, amit a Waddle Dee faluban tudunk megtenni. Ezen kívül természetesen sok-sok ellenséggel, akadállyal és boss-szal kell megküzdenünk, amelyek a kezdetekben elég gyengék, tehát jó darabig kicsit aránytalanok az erőviszonyok. Egy gyakorlottabb játékos például egészen Clawroline-ig szinte 5 perc alatt végez egy boss-szal, amitől kevés kihívás van az első pár világban. A későbbi boss-ok között vannak nehezebben leküzdhetőek is, például a Sillydillo (találó név…), amely egészen izgalmas támadássokkal indul nekünk a boss fight alkalmával, vagy Clawroline, aki gyorsaságával és éles karmaival könnyen be tud vinni találatokat Kirby-nek. A fandomon belül sok kritika érte a játék tempóját is, mivel sokak szerint túl lassú, illetve eleve túl könnyűek a pályák. Szerintem ez mindenkinél egyéni, illetve attól függ, ki milyen céllal ül neki a játéknak. Engem egyáltalán nem zavart a tempó, sem az, hogy nem kellett hosszú órákat töltenem elakadva egy adott szinten, ugyanis egy könnyed és felemelő esti kikapcsolódáshoz tökéletesen passzolt így is a játék.

A fő útvonal mellett mindegyik világban lehetőségünk van egyébként extra szinteket is teljesíteni, amelyek inkább a combatra, mintsem a kalandra koncentrálnak. Ezek során különféle ellenfelekkel és boss-okkal kell megküzdeni, végeredményül pedig kapunk egy „rare gem”-et, amelyeket fizetőeszközként használhatunk. A Waddle Dee faluba pedig szinte bármikor betérhetünk, ahol többféle minigame-et is kipróbálhatunk. Ezek mind szórakoztatóak, illetve változatosak, cserébe pedig többnyire pénzjutalmat kapunk.

A Kirby and the Forgotten Land játékmenete és története tehát nem feltétlenül kiemelkedő, de a célnak több, mint megfelel. Az új Nintendo játék aranyos, szórakoztató, kedves, szívmelengető és garantáltan mosolyt csal az ember arcára üzenetével, amely megint csak elég elcsépelt; a barátság ereje hatalmas dolgokra képes.

-Shion-

Kiadó: Nintendo

Fejlesztő: HAL Laboratory

Stílus: kalandjáték, platformjáték

Megjelenés: 2022 március 25.