SOROZATKRITIKA – Elisabeth Moss saját traumáival szembesül és egy időutazó sorozatgyilkos után nyomoz az Apple TV+ ambiciózus thrillersorozatában.

A sorozatgyilkosok népszerű ihletforrásnak számítanak, legyen szó igaz bűnügyi adaptációkról, dokumentumsorozatokról, vagy fiktív történetekről.

Az Apple TV+ új limitált sorozata, a „Tündöklő lányok” bátran veszi fel ezt a kihívást egy olyan történettel, amely egy szörnyű támadást követő trauma a valóságot megváltoztató megközelítését kínálja. A nyolcrészes thriller egy csipetnyi kvantumfizikával fűszerezve Laura Beukes 2013-as bestsellere alapján készült. Az alkotó Silka Luisa a fordulatos regény alapstruktúráját használta fel, amely Kirby Mazrachit (Elisabeth Moss) követi, aki egy ismeretlen támadó erőszakos támadása után próbálja összerakni az életét. A tudat, hogy a férfi még mindig szabadon járkál, kísérti az újságíró archivistát. Mindez eddig eléggé sablonosan hangzik, és az első epizód eleinte a krimi-dráma kliséit vonultatja fel, mielőtt kihúzná a szőnyeget a néző és Kirby alól.

Különbségek a regényhez képest

A könyv rajongói észreveszik majd a villanásnyi hasonlóságot a történtet felállásban, de a Luisa nagy változtatásokat eszközölt Kirby világfelfogásában, hogy egyedi struktúrát adjon hozzá. Valójában, ami a Tündöklő lányokat krimi karaktertanulmányként kiemeli, az nem csak az áldozatra való összpontosítás, hanem az, ahogy az emlékezet és a felfordult idő hozzáadódik ahhoz az örökös rémálomhoz, amelyben Kirby megrekedt.

Az ász TV-veterán Michelle MacLaren („Trónok harca” „Breaking Bad”) rendezte az első két epizódot, amelyeknek nagy pozitívuma, hogy nem időzik el feleslegesen a nők elleni brutalitáson. A maradék hat epizódot Daina Reid (A szolgálólány meséje és A kívülálló) és a kettős feladatot ellátó Moss osztja meg. A színésznő már A szolgálólány meséje negyedik évadában is tekintélyt parancsolóan bizonyított a kamera mögött, és itt még inkább különleges az alakítása.

Kirby lelki sebei is megmaradnak, és az erőszakos bűncselekményekre adott válasz egy újabb brutális tett. Azt, hogy valaki mire emlékszik és mire nem, gyakran vizsgálja a rendőrség és a sajtó, és ez a sorozat mind a törvény, mind az újságírás hiányosságaival foglalkozik a nyomozás vagy a tudósítás során. Az áldozatokkal kapcsolatos elhamarkodott ítéletek is szerepet játszanak a sorozatban, és a „Ragyogó lányok” mindkét intézményt felelősségre vonja hanyagságuk miatt.

Kirby a Chicago Sun-Times archív részlegénél dolgozik, így hozzáférhet a város bűnügyi híreinek évtizedes történeteihez és az akkoriban készült, kiadatlan helyszíni fotókhoz. Ebbe a nyúlüregbe zuhanni talán nem a legegészségesebb módja a traumával való szembenézésnek, de a nő a történteket sem akarja elfelejteni.

Ekkor még nem volt Internet

A túlnyomórészt 1992-ben játszódó cselekmény azonnal elveszi az internetes keresőmotorok lehetőségét, és helyette Kirbynek mikrofilmolvasókra, jegyzetekre, rég elfeledett archívumokra és egy „hideg ügyek” bizonyítékaival teli raktárra kell hagyatkoznia (beleértve a véres ruhadarabokat, amelyek egykor az övéi voltak). A chicagói megoldatlan gyilkosságok borzalmaiba való belemerülés felfedezi a hasonlóságokat Kirby esete és számtalan más nő között, akik nem élték túl. Néhány esetben egy másik gyanúsított vitte el a balhét elfogultsággal, előítéletekkel kapcsolatos okokból, vagy egyszerűen csak ő volt a legvalószínűbb gyanúsított.

Mindez az idősíkkal kapcsolatos cselekménybeli konkrétumok tekintetében meglehetősen homályos – mert ha túl sokat mondanék, az spoiler lenne -, de egy területről lehet részletesen írni: Moss felkavaró alakításáról e hátborzongató történet középpontjában. Moss nem véletlenül többszörös Emmy-jelölt és akár egy újabb jelölést is érdemelne ezért a sorozatért. Kirby félelme állandóan jelen van a sorozatban, és Moss ügyesen ábrázolja a nő próbálkozásait, ahogy kétségbeesetten kapaszkodik az ismerősibe – miközben az őt körülvevő valóság szüntelenül változik. „A dolgok csak úgy megváltoznak számomra” – magyarázza, még ha senki sem érti, mire gondol. Az egyik pillanatban kutyája van, a következőben macskája. A frizurája és annak színe egy szempillantás alatt változik, és „senki sem emlékszik semmi másra.” Nem elég, hogy állandóan a válla fölé néz, várva, hogy a láthatatlan ragadozó újra lecsapjon, de a valóságban sem bízhat. Egészen addig, amíg nem találkozik Dan Velazquez bűnügyi riporterrel (a Narcosból ismert Wagner Moura alakítja), aki egy olyan gyilkosság után nyomoz, amelynek leírása megegyezik Kirby testén található sebekkel az ellene végrehajtott, korábbi gyilkossági kísérlet után.

A piás riporter

Dan személyében Kirby egy bizalmasra talál, aki hajlandó segíteni neki a bűncselekmények közötti kapcsolatok felkutatásában. A riporter, aki a piára hagyatkozik, hogy átvészelje a napot, aligha újdonság, és bár Moura jól alakítja az örökösen másnapos, lepukkant újságírót, kissé frusztráló látni, hogy ezt az archetípust ismét előveszik. Dan híres arról, hogy szétesik, amikor belemerül a sötétségbe, és ez elég elcsépelt motívum ahhoz képest, hogy a sorozat milyen más módon forgatja fel a műfaj kliséit. A másik, kissé gyengébb cselekményszál egy féltékenységhez kötődik, ami inkább fárasztó, mintsem érdekes. Chris Chalk, mint a Sun-Times fotós Marcus megreked ebben a narratívában, de van néhány pillanat, amikor azért ő is „tündökölhet” a saját szerepében.

Kirby gyakran egyedül kapálózik a sötétben, de a sorozat mellékszereplői is remekelnek, akik között van Phillipa Soo mint planetáriumi kutató, akit a rémisztő figura folyamatosan figyel, Amy Brenneman, aki Kirby anyját játssza, aki szintén különleges karakter és Moss egyik társszereplője a Szolgálólány meséjéből. Maga Brenneman kissé keveset szerepel, mégis nagyot üt, amikor megjelenik a képernyőn. Emellett Christopher Denham finom alakítása a zavart Leo szerepében rétegeket ad a történethez és a gyilkossal való kapcsolathoz.

Jamie Bell hátborzongató a sorozatgyilkos szerepében

Egy személyt még nem említettünk, aki a szörnyű bűnöket végrehajtó férfi és a mindenütt jelenlévő figura, akitől Kirby nem tud elmenekülni. „Ő mindenki, ő senki, ő mindig” – így jellemzi Kirby az egyszerre rémisztő és különleges sorozatgyilkos Harpert (Jamie Bell). Ez az ember, aki valahogy mindent tud és csendben mozog, félelmetes látvány, és Bell remekül hozza ezt a nyugtalanító és félelmetes figurát.

A polaroid fotók több torokszorító jelenethez is hozzájárulnak, és fokozzák Harper áldozatai – és ezáltal az általunk is – átérzett rettegést. Amikor a gyilkosságok történnek, a kamera távolabbi pozícióra vált. Az élő képek mellett egymás mellé helyezett helyszínfotók montázsa jelzi, hogy mennyire borzalmas az elkövetett gyilkosság.

A sorozat komor és kegyetlen, ugyanakkor izgalmas rejtélyt kínál, amely váratlan utakat jár be. Elisabeth Moss főszereplőként és rendezőként is olyan erőt képvisel, amely segít eladni a gyakran szürreális narratívát. Nem kétséges, hogy ő generációjának egyik legjobb színésznője, a Tündöklő lányok pedig egy egyszerre izgalmas, különleges, művészi és időnként szürreális – remek sorozatgyilkos széria.

-BadSector-