MOZI – 1962 óta az Ian Fleming által kiagyalt James Bond kalandjainak adaptációijaként összesen 27 film készült – ha a nem hivatalosokat is figyelembe vesszük. Hogy melyik a legrosszabb és melyik a legjobb James Bond film a Metacritic kritikusainak listája alapján? Cikkünkből megtudhatod!
Hatvanéves idén a legelső James Bond film, a Dr. No, így most ennek örömére összeszedtük az összes James Bond filmet, a legrosszabbtól a legjobbig – hogy ezzel is kedvet hozzunk ahhoz, hogy megnézzétek ezeket a klasszikus alkotásokat.
Konkrétan a Metacritic összesített adatainak felhasználásával rangsoroltuk az összes Bond-filmet, a Sean Connery Dr. No-tól Daniel Craig-féle filmekig, beleértve természetesen George Lazenby, Roger Moore és Timothy Dalton 007-es fellépését is. A box office adatokat a The Numbers által összeállított statisztikákból gyűjtöttük össze.
Ráadásul nemrég óta elérhető HBO Maxon az itt értékelt összes James Bond, szóval saját magatok is „tesztelhetitek”, hogy helytálló-e ez a lista.
Kezdődjék hát a móka: a neve Bond, James Bond…
27. Halálvágta (A View to a Kill) (1985)
A kritikusok konszenzusa szerint Roger Moore nemcsak a legrosszabb James Bond film főszereplője, hanem általában véve vele készültek a legrosszabb Bond filmek is. A James Bond filmek általános minőségéről azért elmondható, hogy ez a legrosszabb Bond-film (mely Moore utolsó alakítása volt) még így is „csak” 40-re esett vissza a Metacritic-átlag, ami azért annyira nem rossz, ha például a tavalyi, vagy az idei év eleji filmek átlagos minőségét nézem…
A View to a Killben papíron minden megvolt egyébként, amitől ez a film sikeres lehetett volna (ha azt leszámítjuk, hogy Roger Moore már 57 éves volt a filmben és ez meg is látszott rajta), hiszen a főgonosz a már akkor is rendkívül rendkívül tehetséges és igazi sztár: Christopher Walken volt, továbbá Grace Jones, afroamerikai énekesnő is igazán lenyűgöző volt „Mayday” , Walken „jobbkezének” szerepében és bár Tanya Roberts-szt sosem tartották Oscar-díjas színésznőnek, ebben a filmben ő is jól „domborított”. Ugyanakkor annyira nevetséges, hiteltelen és egyben a végletekig klisés volt a forgatókönyv, hogy az az ikonikus jelenet sem tudta megmenteni, amikor James Bond (Roger Moore) Maydayt az Eiffel-torony lépcsőin üldözi. A kritikusok szénné alázták a filmet, a maga 153 millió dolláros bevétel sem volt túlzottan kielégítő a producerek számára.
26. Az aranypisztolyos férfi (The Man with the Golden Gun) (1974)
A kritikusokat nem hatotta meg Roger Moore második James Bond filmje sem, amely egyébként Ian Fleming író egyben egyik leggyengébb regényének adaptációja is. Francesco Scaramanga (Christopher Lee) az egyik legunalmasabb Bond-„baddie” volt, csakúgy, mint maga a film, gyenge akciójeleneteivel, erőltetett humorával.
„Ha te is annyira élvezted a korai Bond-filmeket, mint én, akkor ezt inkább hagyd ki.” – írta annak idején Nora Sayre a New York Times újság hasábjain.
25. Casino Royale (1967)
Manapság már kevesen tudják (csak az igazi Bond-fanok), hogy készült egy ’67-es „adaptációja” is Ian Fleming legelső regényének (illetve egy egyórás TV-film is 1954-ben, James Bond helyett „Jimmy Bond” amerikai ügynökkel – jaj! – szóval azt most kihagytuk). Ez a 67-es film egy filmvígjáték akart lenni, amelyben egyszerűen „mindenki” „Bond, James Bond” volt, – a „mindenkin” pedig a főszereplő David Niven-től kezdve olyan sztárok, rendezők is beletartoznak, mint Orson Welles, vagy Woody Allen, illetve a francia filmsztár, Jean-Paul Belmondót is láthattuk a filmben egy másik szerepben. Az alkotók biztos jól szórakoztak ezen a paródián, de attól még nekünk, nézőknek borzalmas volt.
24. A holnap markában (Tomorrow Never Dies) (1997)
Pierce Brosnan második James Bond filmje szerintem annyira nem volt rossz, mint amennyire a kritikák lehúzták, de mi most a Metacritic listát követjük, szóval az alapján az 52-es átlag szerint ez a negyedik legrosszabb James Bond-film. A Salon kritikusa, Charles Taylor keményen odaszúrt a filmnek, szerinte ebben az 1997-es alkotásban zéró feszültség, szellemesség és stílus található. Ouch.
Talán az is közrejátszott a rossz kritikákban, hogy a Jonathan Pryce (egyébként remek színész) által alakított Jonathan Carver, médiamogul az egyik legunalmasabb Bond-gonosz volt, aki csak létezett, illetve a forgatókönyv is elég semmitmondó volt. Pierce Brosnan alakítása, vagy az akciójelenetek viszont szerintem rendben voltak.
23. Szigorúan bizalmas (For Your Eyes Only) (1981)
A Szigorúan bizalmas tekintetében talán kicsit „szigorúak” (és nem „bizalmasok”) voltak a kritikusok, hiszen egy teljesen korrekt akció-thrillerrel volt dolgunk, amelyben Roger Moore kevesebbet „jópofáskodott” és ez határozottan jót tett a filmnek és alakításának is – bár már ebben a filmben sem volt túl fiatal.
Viszont ezeken a pozitívumokon túl nem sok minden olyan ragadt meg a nézőben, amely miatt a film emlékezetes maradhatott volna. „Kompetens James Bond-thriller, de semmi több.” – így jellemezte annak idején Robert Ebert, a Chicago Sun-Times kritikusa a filmet.
Érdekesség, hogy a fülbemászó főcímdalt, amelyet Sheena Easton adott elő, Oscar-díjra jelölték, és a maga 195.3 millió dolláros nemzetközi bevételével ez volt a második legjövedelmezőbb Roger Moore-os Bond-film.
22. A kém, aki szeretett engem (The Spy Who Loved Me) (1977)
Talán ez az a Metacritic-átlag, amellyel a legkevésbé értek egyet. A kém, aki szeretett engem szerintem a legjobb Roger Moore-féle Bond volt, kezdve a hatalmas síelős/üldözős/angol zászlós nyitójelenettel, folytatva az egyiptomi hajszával, meg úgy általában véve az akciójelenetek is rendben voltak – bár persze Sean Connery klasszikusaihoz nem értek fel – ahogy persze maga Moore sem az első Bond-sztárhoz.
A kritikusok ugyanakkor nem voltak elájulva a filmtől: bár a nyitójelenet mindenki szerint igazi klasszikus, a film további része már elég nagy csalódás.
A filmből mindenképpen érdemes kiemelni a „vasfogú”, mindenki torkát elharapó Jaws karakterét, aki talán az egyik egy legeltaláltabb Bond-„henchman” volt a maga idejében (persze Oddjobb után).
Emlékezetes volt még Barbara Bach a szexi szovjet ügynöknő szerepében és Curd Jürgens sem volt rossz, mint az idős Bond-gonosz.
21. Élni és halni hagyni (Live and Let Die) (1973)
Roger Moore legelső filmje a Metacritic-átlag szerint ugyanannyit érdemel, mint A kém, aki szeretett engem, de szerintem ez elég igazságtalan, mert az Élni is halni hagyni lényegesen gyengébb alkotás. A filmmel nem csak az volt a gond, hogy maga Moore (aki balszerencséjére egy Connery-film: „A gyémánt örök” után érkezett) csak gyenge árnyéka volt Connery-nek, hanem az egész vudu-marhasággal átitatott forgatókönyvnek sem sok köze volt egy brit szuperkém kalandjaihoz.
A filmről ordított még az alacsony költségvetés, számunkra egyedül az a nyitójelenet volt vicces, ahol egy magyar politikus szövegelt az ENSZ-ben.
A másik pozitívum Paul McCartney fülbemászó főcímdala volt, a Live and Let Die, de a buta történet és béna akciójelenetek miatt mégis a közelében sincs az azonos átlagértéket kapott A kém, aki szeretett engemnek.
20. Halj meg máskor (Die Another Day) (2002)
Pierce Brosnan utolsó filmjét tartják sokan a legrosszabbnak a sztár filmjei közül. A láthatatlan autós jelenet inkább egy B-kategóriás sci-fire, vagy Vin Diesel legrosszabb Halálos iramban alkotásaira emlékeztet, mint egy kém-thrillerre.
A film – sokkal színvonalasabb – első szakasza éles kontrasztban van a másodikkal, és egyedül Halle Berry szexi lila bikinis jelenete, ami emlékezetes maradt, illetve Rosamund Pike, brit ügynöknő alakítása is rendben volt. Madonna nyitódala eléggé megosztotta a közönséget: volt, aki zseniálisnak, volt, aki pocséknak tartotta. Az biztos, hogy nem volt egy hagyományos James Bond nyitódal. Érdekes módon, a film a maga elképesztően jó 432 milliós bevétele ellenére is váratlanul ejtették Pierce Brosnant, pedig még túlzottan koros sem volt a szerepre.
19. A világ nem elég (The World is Not Enough) (1998)
Pierce Brosnan harmadik filmje címét kicsit megfordítva: „nem volt elég a világ számára” – magyarán: eléggé elkaszálták ezt is a kritikusok. Korrekt thriller volt ez is, semmi több, egyedül Sophie Marceau és Robert Carlyle alakításait érdemes kiemelni, illetve egy-két egész jól kidolgozott, extrém akciójelenetet.
A film egyébként 361 milliót keresett, ami igencsak korrekt eredmény volt 98-ban.
18. James Bond – A magányos ügynök (Licence to Kill) (1989)
Timothy Dalton második és egyben utolsó filmje egy eléggé semmilyen akció-thrillerré silányította az eredeti receptet, én simán a lista legaljára raktam volna, mert semmilyen tekintetben sem volt emlékezetes, még a Moore filmek is jobbak voltak nála. Nem maga Dalton tehetett róla, aki korrekt alakítást nyújtott, egész egyszerűen a sablonos, klisés történet, az unalmas ellenfelek és a stílustalan (bár a végére jó véres) akciójelenetek révén ez a 007-film az erősen felejthető kategória. A maga 156.2 millió dolláros bevételével szépen el is kaszálták a filmet, és Dalton helyett Brosnan jött, akire viszont hat (!) évet kellett várni.
Metascore: 58
17. A Quantum csendje (Quantum of Solace) (2008)
Daniel Craig rendkívül sikeres Casino Royale-ja után elég meglepő volt, hogy a Quantum csendje inkább a „gyengébb eresztés” kategóriáját súrolta. A sok robbanás és akciójelenet sem tudta palástolni a zavaros, sok helyen logikátlan forgatókönyvet és a so-so főellenséget (Mathieu Amalric jó színész, de valahogy nem Bond-filmbe való) és elég unalmas Bond-lányt (Olga Kurylenko). Az 591.7 millió dolláros bevétel egyébként nem rossz, de Craig filmjeihez képest még így is, ebben is a leggyengébb. A Metascore átlaga egyébként ugyanannyi, mint az előző, James Bond – A magányos ügynöké, de véleményünk szerint azért ez a film egy fokkal jobb volt, mint a Timothy Dalton-thriller.
16. Gyémántok az örökkévalóságnak (Diamonds are Forever) (1971)
Sean Connery utolsó „hagyományos” Bond-filmje (még egyszer eljátszotta James Bond szerepet, de az nem a „hivatalos” sorozat része volt) egészen különös alkotás volt – de nem igazán jó értelemben. Mind Broccoli-ék, mind Sean Connery kudarcot vallottak: a James Bond filmek producerei amiatt, mert a új Bond színész: George Lazenby Őfelsége titkosszolgálatában hatalmas bukás volt, Sean Connery pedig azért, mert hiába gyűlölte már a szerepet és próbált 007-estől eltávolodva újabb filmekben érvényesülni, ezek mindegyike úgyszintén nagyot hasalt. Végül Broccoli-ék visszakönyörögték a kissé elhízott és a filmben elég béna parókát viselő Connery-t. Maga a film érdekes egyvelege volt az elképesztően ütős akciójeleneteknek (a liftben lévő élethalál harc az egyik legklasszikusabb Bond-jelenet) és az ugyanakkor borzasztóan igénytelen, harsány, idétlen részeknek. Összességében nem volt egy jó film, és a kritikusok szerint kellett már a „vérfrissítés”. Szomorú, hogy mind azt feljebb láttuk: a rákövetkező Élni és halni hagyni (az első Roger Moore film) még így is gyengébb volt.
15. SPECTRE
A SPECTRE Daniel Craig utolsó, 2015-ös filmje volt, mi is írtunk róla, és talán ez az a film, ahol a legkevésbé értek egyet a kritikusokkal, mert nekem kifejezetten tetszett. Craig szerintem ebben a filmben találta el a legjobban a karakterét, és Christopher Waltz is remek volt a „nyugodt, kimért pszichopata” főgonosz Blofeld szerepében, sőt, a szexi Monical Bellucci is szerepelt a filmben, szerintem egy érdekes karaktert alakított. Az akció is a helyén volt, többnyire izgalmas, extrém, jól kitalált jelenetekkel. Ennek ellenére a kritikák eléggé elkaszálták, Metacritic-en alig érte el a 60-at. A mozikasszáknál viszont jól szerepelt: 879.6 millió dollárral minden idők második legsikeresebb Bond-filmje.
14. Halálos rémületben (The Living Daylights)
A kegyetlenül kretén magyar cím ellenére szerintem ez a Timothy Dalton-film a 60-nas Metascore-jával szintén eléggé alul van értékelve. Sokan, visszamenőleg remek Bondnak tartják Daltont és talán ha nincs az a borzasztó License to Kill, melyről feljebb írtunk, akkor Dalton két filmnél tovább marad a szerepben. 40 millióval többet: 191 milliót hozott a konyhára, mint a Roger Moore utolsó Halálvágtája.
13. Őfelsége titkosszolgálatában (On Her Majesty’s Secret Service) (1969)
Sean Connery ötödik filmje után bemondta az unalmast és helyette – hogy e jelzőnél maradjunk – a szintén elég unalmas ausztrál színész, George Lazenby került a 007-es helyére. A New Yorker nevű újság kritikusa, Pauline Kael írt a filmről, hogy bár az egész „izgalmas”, George Lazenby viszont „quite a dull fellow” (meglehetősen unalmas fickó). Bár a filmben volt egy rendkívül drámai, szomorú jelenet is, a Broccoli-ék számára sokkal tragikusabb volt, hogy a mindössze 82 milliós bevétellel nagyot hasalt a film.
12. Csak kétszer élsz! (You Only Live Twice) (1967)
Ez a klasszikus érából való alkotás Sean Connery ötödik 007-es filmje volt és itt már meglehetősen unta a szerepet, fél lábbal már kint is volt a franchise-ból. Ez furcsa módon valahogy érződött is a filmen, bár Sean Connery nem játszott azért itt sem rosszul és az akciójelenetekben is odatette magát.
A film érdekessége még, hogy a Donald Pleasence által alakított Ernst Stavro Blofeld, a sebhelyes arcú, macskasimogató főgonosz karakteréről mintázták egy az egyben Doktor Genya karakterét az Austin Powers-filmekben. Az átlag szerintem itt is kicsit túl szigorú.
11. Polipka (Octopussy) (1983)
A kritikusok szerint ez Roger Moore második legjobb Bond filmje és ezzel nagyjából egyet is értek, bár szerintem a legjobb A kém, aki szeretett engem volt. A gonosz és örült, hatalommániás szovjet katonai parancsnok, Orlov ezredes, a címszereplő Octopussy (Maud Adams másodszor szerepelt Bond-filmben Az aranypisztolyos férfi után) vagy a Louis Jourdan által alakított Kamal Khan remek karakterek voltak és különösen szórakoztató volt látni az egykoron Sandokánt alakító Kadir Bedit utóbbi henchmanjének szerepében. Bár sok klisé és blődség is volt a filmben (a James Bondból bohócot gyártó motívumot kihagyhatták volna), összességében az Octopussy szerintem egy kifejezetten szórakoztató, egyszerre egzotikus és izgalmas film volt, amelyben a már elég koros Roger Moore is remekül alakított. A maga 187.5 milliójával a ’83-as Bond film szolid (ha nem is kiemelkedő) teljesítményt nyújtott.
10. Tűzgolyó (Thunderball) (1964)
Sean Connery klasszikus, negyedik filmje a kritikák szerint egy fokkal gyengébb alkotás volt, mint az előző, de még így is nagyszerű. A rendkívül látványos vízalatti harcot a kritikusok közül sokan kiemelték, pedig nekem a verekedős nyitójelenet, vagy amikor Bond egy karnevál során kénytelen sebesülve menekülni sokkal jobban tetszettek. Összességében szerintem a kritikusok itt is kicsit túl szigorúak voltak, a Tűzgolyó egy tízessel jobb átlagot érdemelt volna. 141.2 milliót kaszált a film, ami 1964-es viszonylatban nagyon szép teljesítmény.
9. Aranyszem (GoldenEye) (1995)
Pierce Brosnan első 007-es alakítása egyértelműen a színész legjobb Bond-filmje. A rendkívül jó vágású és a szerephez maximálisan illő Brosnan sármja igazi hidegvérrel és kegyetlenséggel párosult. Famke Janssen, mint az egyszerre szexi és őrült Xenia Onatopp (akinek szintén beszédes neve van…), illetve Sean Bean, mint az elárult 006-os ügynök a Bond-franchise legjobb karakterei közé tartoznak. Tina Turner fantasztikus főcímdalát is meg kell még említeni, amely szintén a legjobbak közé tartozik. Hat évet kellett egyébként várni a 89-es James Bond – A magányos ügynök után, de a producereknek is megérte a várakozás, mert a film 365.6 millió dollárt hozott a konyhára, amely akkor hatalmas bevételnek számított. Készült egy Nintendo 64-es videojáték is a GoldenEye-ból, amely szintén hatalmas legendává vált.
8. Holdkelte (Moonraker) (1979)
Fel nem tudom fogni, hogy ez a film hogyan kerülhetett ilyen magasra a 007-es alkotások között, de hát ilyen a Metacritic… Ha nem az alapján készítettem volna ezt a listát, a Holdkelte bőven a gyengébb alkotások között szerepelt volna. Bár voltak benne kifejezetten ütős és szórakoztató akciójelenetek, de azért az egyértelmű, hogy még a Moore-filmek között is nemhogy a legjobb, hanem csak alig jobb a két leggyengébb alkotásnál. A film legnagyobb bűne, hogy gátlástalanul „ráült” az akkoriban dúló Star Wars-őrületre és film alaptémáját leszámítva egy borzasztóan idióta „űrháborút”, lézerpisztolyokkal is sikerült a végére berakni.
7. Nincs idő meghalni
A Daniel Craig-korszak megpróbált minél többet levetkőzni a Bond-örökségből, és inkább a kőkeményebb karakterek, a szomorúbb történetszálak és a keményebb akciójelenetek mellett döntött. És bizonyos szempontból ez a legszomorúbb, legdurvább, legkeményebb, legkövesebb a csapatból, a lezárás fátyla az egész filmet beborítja. A korábbi Craig-filmek állandó visszautalása kicsit sok, és a közte és Lea Seydoux között lévő kémia sem javult a Spectre-hez képest. A film azonban életre kel, amikor Cary Joji Fukunaga rendező színpadra állítja a sok-sok eklektikus akciójelenet egyikét. És lássuk be: Ha Bond-rajongó vagy, nehéz nem felhördülni legalább egy kicsit a befejezésen.
6. Soha ne mondd, hogy soha (Never Say Never Again) (1983)
Sean Connery alaposan megtanulta a film címének bölcselkedő kulcsmondatát, amikor a Gyémántok az örökkévalóságnak után már másodszor tért a 007-es szerepéhez – igaz, most egy „outsider” Bond-filmbe, amelyet nem Broccoli-ék készítettek (ott vele párhuzamosan az Octopussy készült el Roger Moore-ral 83-ban.)
A Soha ne mondd, hogy soha egy érdekes alkotás, Klaus-Maria Brandauerrel a főgonosz szerepében, aki, amennyire vonakodott Bond-filmben játszani, annyira zseniális volt benne. A Bond-lány pedig nem volt más, mint a pályája csúcsán lévő szexbomba: Kim Basinger.
A forgatókönyv egész egyszerűen a Tűzgolyó újabb verziója volt és ezáltal kicsit „remake”-szagú volt az egész, nem is tett túl jót a film egészének. Összességében 68-as átlagot korrektnek tartom, én is ennyit adnék a filmre.
5. Dr. No (1962)
Nagyot ugrottunk most, időben és értékben is egyaránt, hiszen a ’83-as utolsó Connery-film után, most mindjárt a legelsőhöz kerültünk vissza, 78-as Metascore átlaggal. Az első 007-es Bond film, a Dr. No egyértelműen a legjobb Bond-filmek között emlegetjük, nálam egyébként a harmadik helyen szerepelne. Bár alacsony költségvetéssel készült, de szinte minden tökéletes volt benne (persze, a kor stílusának megfelelően), különösen maga Sean Connery, akinek először hangzik el szájából az ikonikus „Bond, James Bond”.
4. Casino Royale (2006)
Daniel Craig első Bond-filmje lenyűgözte a kritikusokat és a nézőket egyaránt. A hideg, céltudatos, kegyetlen brit titkosügynök méltó ellenfele a Mads Mikkelsen által alakított Le Chiffre-nek és a rejtélyes és szexi Eva Green is hihetetlen erős női karakter. A film sztorija, kegyetlen akciójelenetei messze a legjobbak közé sorolhatók, nem véletlen, hogy sokan ezt a filmet emlegetik az egyik legjobb Bond-filmnek mind a mai napig. 594.4 millió dollárt hozott a konyhára, ami akkoriban rekord volt.
3. Skyfall (2012)
Hogy mennyire megérdemelt-e a Skyfall dobogós helye (szerintem a Casino Royale jobb volt) az egy érdekes kérdés, de az kétségtelen, hogy az 1.1 milliárd dolláros bevétellel (ami majdnem megduplázta az előző Bond-alkotás szintén rekordbevételt!) hihetetlen pénzügyi sikert mondhat magának. A filmet a kritikusok az egekbe magasztalták és két Oscar-díjat is nyert: a vágásért és Adele főcímdaláért.
2. Oroszországból szeretettel (From Russia With Love) (1963)
Ha a bronzérmet egy Daniel Craig-film kapja, akkor azért egyértelmű, hogy az ezüstöt ez a Sean Connery-klasszikus érdemli. Az Oroszországból szeretettel megérdemelten szerepel itt: a kritikusok szerint és szerintünk is a második legjobb Bond-film. A szinte minden téren tökéletes filmből a vonatos élet-halálharc verekedést érdemes kiemelni a 007-es és a Robert Shaw által alakított pszichopata gyilkos között.
1. Goldfinger (1964)
Végül elérkeztünk a Goldfingerrel A legjobb Bond filmhez. A ’64-es alkotást maga Ian Fleming sajnos már nem tudta megnézni, mert nem sokkal a bemutató előtt szívrohamban meghalt. A kritikusok konszenzusa által egyértelműen ez az aranyérmes Bond-mozi – nemcsak a Metacritic alapján, hanem egyébként is sokan így vélekednek. (Mi is.) 124.9 millió dollárt hozott a konyhára és a franchise első Oscar-díjat is ez a film nyerte el. (A hangeffektekért.)
Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!
