TESZT – A Flying Wild Hogot a Hard Reset, illetve a modern Shadow Warrior játékok kapcsán ismerhetjük. Ezekhez képest a Trek to Yomi merőben eltérő, és meg merem kockáztatni, hogy talán jobb is, igaz, nem annyival, hogy komolyan kiemelkedjen a stúdió alkotásainak listájáról. Ettől függetlenül ez a játék olyan, amit a japán stílus kedvelőinek (nem animére, mangára gondolok…) ajánlani tudom.

Leonard Menchiari (a játék egyik rendezője és írója) komolyat alkotott.

Hiteles

A Trek to Yomi nem egy FPS, hanem egy oldalnézetes akciójáték. Akinek nem tetszik a fekete-fehér stílus, sajnálom, keressen mást: az Edo-korszakban játszódó kaland a szamurájfilmek előtt is tiszteleg ezzel a művészeti húzással. A játék története amúgy abból indul ki, hogy egy kis japán falut lerohannak a banditák (az imént említett filmeknek ez gyakori eleme). Hiroki szamuráj akar lenni, és Sanjuróval, mesterével tanul, de a fiatal suhanc oktatása félbemarad, és mestere után ered. Persze azóta hősünk felnőtt, és most arra esküdött fel, hogy a sokszori fosztogatás után meg akarja védeni a falut és annak lakóit. A történet során lesznek döntések, amik befolyásolják a történetet. A stílus kivitelezése tökéletes. Ezt így, direktbe kimondom: a történet és a hangulat abszolút az év játékai közé teszi a Trek to Yomit, ami mert japán szinkront használni, és emellé a korhű, hitelesen előadott zene csak hab a tortán. A rögzített kameraállások furának tűnhetnek, de bele lehet szokni: ez egy jó művészeti döntés volt, ugyanis egy oldalnézetes játékban nem lehet mégis a vállunk felett vagy a hátunk mögött a kamera.

Persze, a harcok sem maradnak el (úgyhogy a kardozás lényeges aspektus), pár alkalommal a környezet segítségével is legyőzhetjük ellenfeleinket. Azokat leszámítva erős és gyenge támadásokat, oldalazást, védekezést és ellentámadást alkalmazhatunk, de hosszabb távra is fegyvert tudunk ragadni. Később új mozdulatok is lesznek, úgyhogy nem mindig maradunk ugyanazokkal a lépésekkel. A felfedezés és harcok során kombókra is lelhetünk, amiket jó lesz mihamarabb elsajátítani, ugyanis legtöbb ellenfelünknek megkülönböztethető erőssége és gyengesége lesz. Érdemes teknősre venni, azaz a védekezésre és az ellentámadásra hangoljuk be magunkat, és közben a staminacsíkot tartsuk szem előtt. Ez a nehezebb nehézségi szinten lesz találó, de aki könnyűre veszi, talán a bossfightokat leszámítva végig tudja kaszabolni magát a sztorin, ám szerintem úgy nem kapja meg az illető a lehető legjobb játékélményt, ugyanis a harcok alapjait én pozitívnak tekinteném, de a mélységgel kapcsolatban már lennének problémák, és ezeket a legkönnyebb szinten nem fogjuk tapasztalni. Még akkor sem, amikor a vége felé már „a másik oldalon” leszünk. Nem nagyon akarom lelőni a poént, hogy mire utalok ezzel a kijelentéssel.

Hiányos

Szóval vannak mozdulatok, de szerintem a harci rendszer mélysége nem éppen kiemelkedő. Igaz, ez a játék nincsen egy szinten a Sucker Punch játékával, a Ghost of Tsushimával (műfajban is van eltérés, és korszakban is több évszázaddal későbbre tehetjük a Trek to Yomit…), de azért egy kicsit komolyabban is vehették volna a küzdelmeket. A természetfeletti szegmenssel nincs problémám. Újrajátszhatóság? Van, de ez akkor tud kicsit szívás lenni, amikor akarva-akaratlanul azt az útvonalat választjuk, ami a fő történetszálat viszi tovább. Mi folytatnánk a körültekintést, hogy gyűjthető tárgyakat és power-upokat keressünk, de véletlenül hopp, mennünk kell tovább.

Ez kicsit zavaró lesz, és megmondom, talán épp ezen bukta nálam a Trek to Yomi a nyolcfelest, mert komolyan erre a szintre taksálom. A másik probléma, ami miatt nem tudok kilencest adni a játékra, az nem a hossz miatt van (kb. 5-6 óra alatt végig lehet érni a történeten), hanem szerintem a bossfightok után maximum egy vállrántás volt a reakcióm. Jó, azért ez nem egy Nioh szint (igaz, ez _SEM_ ugyanaz a korszak, hanem kicsit korábbi…), és szerintem a vége talán el lett nyújtva. Lehet, hogy kicsit rövidebbre kellett volna fogni?

Yó, mi

A Trek to Yominak én egy nyolcast adok. Tudom, ez kicsit merész, de egyrészt alapvetően IDGAF van, másrészt valamelyest bias tőlem (a japán művészetet értékelem, a fúvó hangszeres klasszikus dallamok nagyon jók nyugtatóként, például), de egy jó játékról beszélünk. A Devolver Digital pontosan az a kiadó, amitől ilyen nem teljes árú, de mégis kifejezetten érdekes játékokat várhatunk. Ehhez nem kell mással játszani, nem kell szerverre kapcsolódni, és nincsen élő szolgáltatás. Alapból megkapjuk a teljes élményt, ami audiovizuálisan nagyon is az éllovas kategóriába tartozik. A játékmenetben már lemarad, de így is az év erősebb alkotásai között fog maradni. És ezt teljesen örömmel jelenthetem ki róla. Jó élmény leülni vele egy hosszabb hétvégi pihenőnapon (már ha van ilyenünk). Ha egy kicsit mélyebb, vagy változatosabb lett volna, akkor az év egyik titkos sikerjátéka lehetett volna. Kurosawa Akira, Yamada Yoji, Gosha Hideo – csak néhány név, akiktől érdemes legalább egy szamurájfilmet megnézni.

-V-

Kiadó: Devolver Digital

Fejlesztő: Flying Wild Hog

Stílus: oldalnézetes akció/interaktív szamurájfilm

Megjelenés: 2022. május 5.